Ma 2017. június 11. van. Két nap múlva a „parlamentben” elfogadják a „kormány” számára zavaró civil szervezeteket megbélyegző „törvényt”. Tiltakozás már nincs…
Hiszen komolynak mondható tiltakozások voltak a sunyin aljas lex CEU ellen is, mégis elfogadták. A zalaptákolmány-bíróság pedig kivárja, míg a CEU ellehetetlenül – akkor majd bizonyára könnyebben ítélheti meg a problémát…
Mindaz, ami filozófusok, írók, zenészek, színészek és más libsik gyalázásával (azaz antiszemita indulatok tudatos fölszításával), aztán a migráncsozással, brüsszelezéssel évekkel ezelőtt elkezdődött, sorosozással, ügynöközéssel, bérencezéssel kiegészülve 2018-ra olyan helyzetet teremt, amelyben értelmesen beszélni sem lehet valamennyire is demokratikusnak mondható „választásokról” – hiszen már a 2014-es sem volt „tisztességesnek” nevezhető. Nincs demokratikus választás ott, ahol a hatalom olyan fokig uralja a nyilvánosságot, mint Orbániában; nincs demokratikus választás ott, ahol őrületbe kergetett „kormánypártiak” verbális terrorja után komolyan számolni kell a fizikai terrorral is – ahogy azt a Fidesz már jó előre be is jelentette, szokása szerint ellenfeleit vádolva saját szándékaival.
Két nap múlva elfogadják a civileket megbélyegző „törvényt”, folyamatos és szervezett hazudozás, rágalmazó uszítás, ügynöközés, bérencezés közepette. Persze, majd a „vitában” visszautasítanak minden „vádaskodást”; követelik, az ellenzők mutassák meg, hol van szó a „törvényben” bérencekről, ügynökökről, háttérhatalomról, vizeinkben úszkáló nagy testű ragadozóról, Soros-féle migránsmaffiáról vagy akár csak brüsszelitákról…
Szégyen.
A „civilek” legalább próbálkoztak; a „demokratikus ellenzék” azonban arra is képtelen – mióta már! – hogy komolynak mondható tüntetést hozzon össze. Pedig régóta folyamatosan tömegeknek kellene az utcán lenniük (lennünk)…
A „demokratikus ellenzék” pártjai – a közöttük lévő, önmagukban nem jelentéktelen különbségek dacára – a végeredmény szempontjából együtt ítélendők meg: alkalmatlanok. Arra jók csupán, hogy akarva-akaratlanul szolgálják az orbániai rezsimet: elveszik az emberek kedvét a demokráciától. Legalábbis azokét, akik valamiféle demokratikus fordulatot tőlük reméltek.
Még a parlamentben sem képesek/hajlandók komoly rezsimbírálatra: a rendelkezésükre álló idő jelentős részét szakpolitikázásra fordítják – tehát úgy viselkednek, mintha alapjában véve minden rendben volna. Ha rezsimbírálatra szánják magukat, akkor is kerülik a nagy összecsapásokat: a menekültek kérdésében, a „kormány” folytatta uszító, antiszemita célzatú hecckampányok ügyében nincs komolyan vehető tiltakozás; belefojthatja a hatalom az országot az uszítás mocsarába: közös tiltakozásra, demonstrálásra akkor sem hajlandók. Még arra sem, hogy egyszer-egyszer együtt sétáljanak ki a züllésről... Haragosan, de részt fognak venni a „civiltörtény” „vitájában” is – jelenlétükkel, ellenszavazataikkal megadják majd a demokratikus legitimitás látszatát. Ahogy teszik ezt magával a rezsimmel is.
Undorítóan aljas hatalom; impotens, demoralizált, tehetségtelen „demokratikus ellenzék” – és föl-föltámadó, ám hamar kifulladó civil tiltakozás határozza meg közéletünket. Az EU, úgy tűnik, megunt minket; a Néppárt végül is elvtelennek bizonyul; a Velencei Bizottság hülyéskedik: úgy tesz, mintha demokratikus hatalom jó szándékú „törvényjavaslatát” kellett volna elemeznie…
Európa még arra is képtelen, hogy önvédelemből egészségügyi zárlat alá helyezze Orbániát.
Magunkon nem tudunk, nem is akarunk segíteni, kívülről nincs kitől segítséget várnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése