Karám, újságírók számára?

Ugye, legalább ebben az ügyben komoly orgánum, érdemes ember nem áll szóba a hatalombitorlókkal..? Tehát például – remélem! – a MÚOSZ sem fájlalja, hogy kimarad az „egyeztetésből”, amelyet egyébként amúgy is csak magukkal akarnak lefolytatni…

Azt olvasom, hogy az elmúlt hónapokban „felgyorsultak az egyeztetések”…

Van még csak kicsit is önállóan gondolkodó, tájékozódó ember ebben az országban, akinek nem nyílik ki a bicska a zsebében, ha a hatalomból vagy környékéről „egyeztetésről” pofáznak?!

A „kormány” végig akarja vinni a fasiszta mintájú „hivatásrendek” kiépítését. A pedagógusokat belekényszerítették(?) a „Nemzeti Paidagágász Karámba” – kell annál riasztóbb példa?

Az újságírásban ma (még) megvan a szabadság egy kis darabja – persze, csak azoknak, akik igényt tartanak a szabadságra. A „sajtó” munkatársainak döntő többsége – mindegy már, miért – közönséges vagy éppen lelkes szolga: „sajtómunkás”, agitpropos, szervezetten és szervezetben hazudozó.

Kell mondanom egyáltalán, mi történik? A hatalom csicskásai vezetik elő az „ötletet” – és én semmit sem tudok, ami alapot adna a legkisebb bizakodásra is. Meglehet, megpróbálnak félrevezetni, hazudozni egy ideig, de a végén mindenképpen az lesz, amit ők akarnak.

Egyetlen lehetőség van: a nyílt és egységes szembefordulás. Nem fogadható el semmilyen kezdeményezés azoktól, akik a mai sajtóviszonyokat kialakították és fenntartják, akik e viszonyok haszonélvezői!

Most kellene megmondani, hogy nem! Még úgy, hogy tudják: legföljebb „maguknak” alakíthatnak kamarát, karámot, bármit.

Most kellene a még független média munkatársainak összefogniuk. Hiszen – mondom még egyszer – előre látható, mi fog történni. El tudja valaki is képzelni, mi lehet a helye a karámos médiában?

Nem vagyok abban bizonyos, hogy valamiféle új érdekvédelmi szervezetre egyáltalán nincs szükség. De ha igen, akkor azt ne a hatalom, ne is a csicskásai kezdeményezzék!  Akkor az induljon alulról – és kezdődjék azzal, hogy a szervezetten és szervezetben hazudozók nem lehetnek tagjai…

Elképzelhető egyáltalán, hogy a HVG, az Index, a 444, a 168 Óra stb. munkatársai egy karámban legyenek mondjuk Huth Gergellyel, Gajdics Ottóval, Stefka Istvánnal, Szöllősy Györggyel, G. Fodorral, Pilhállal és a többiekkel..?

Nem szabad, szerintem nem szabad megvárni, mi fog történni. Nincs ok semmilyen bizakodásra – hát ne legyen arra okuk a hatalom csicskásainak és magának a hatalomnak se! Ha van terület, amelyet mindenképpen meg kell védeni, akkor az éppen a média maradék szabadsága.

Nem tudom elképzelni, mi történhet a remélt egységes nemre; milyen választ adhatnak. De egyben biztos vagyok: bármilyen erőszakosság mindeddig példátlan nyíltsággal mutatná meg az önkény rusnya pofáját.

Mindenképp megéri a tiltakozás, az elutasítás, a szembefordulás – hiszen más lehetőséget nem is hagy a banda. Ha másért nem, hát a puszta becsületért…

És talán megmozdul a még független média közönsége is…

Mert nagyon ideje van annak, hogy megmozduljunk.

>>>

Tényleg minden eldőlt?

Úgy látszik, igen. A „kormány” egyre kevésbé tartja fontosnak, hogy akár 54 perccel a döntés előtt tájékoztassa a lakosságot – az úgyis tudomásul vesz mindent. Visszaállítják Budapest vagy akár az ország 1944-es képét, mégpedig minden komolyabb cirkusz, netán ellenállás nélkül. Hiszen nem is lehet semmit sem tenni ellene…

Tényleg nem lehet? Wachsler Tamás tényként közölte a dolgot:

Nagy Imre szobrát eltávolítják a térről, mivel oda visszakerül a Vértanúk emlékműve. A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét pedig az Alkotmány utcában alakítják ki. Nagy Imre szobrát másutt állítják fel, de az új helyszínt egyelőre nem jelölte ki a kormány.

Wachsler Tamás júliusban az Országgyűlés nemzetbiztonsági ülésén tett javaslata alapján a Jászai Mari tér lehet az új helyszín, ahová az alkotóval folytatott egyeztetés és a szükséges engedélyek beszerzése után állíthatják fel Nagy Imre szobrát. Ám ezt egyelőre nem hagyta jóvá a kormány – közölte most a Magyar Naranccsal a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. – Így a szerencsétlen sorsú egykori miniszterelnök emlékművének sorsa egyelőre bizonytalan. De Wachsler szerint a válasz néhány héten belül megszülethet.

Wachsler Tamás vagy bárki más – olyan mindegy… Valamennyien illetékes elvtársak, vagy inkább érzéketlen gengszterek, akik követik a Gazda utasításait. Nem tudom, melyik a rosszabb: ha egyszerűen bármit megtesznek, vagy ha netán egyet is értenek például a szobor eltávolításával…

Visszakerül a „Vértanúk emlékműve”.

Ez az emlékmű 1934-ben készült, és magán viseli a kor minden ocsmányságát, hazugságát. Esztétikai értéke csak negatívumokban fejezhető ki; üzenete pedig gyalázat. Úgy állít ronda, gigantomán emlékművet az 1919-es Tanácsköztársaság áldozatainak, hogy csak őket tekinti „nemzeti vértanúknak”. Az adott összefüggésben egyértelmű a mondanivaló: a fehérterror áldozatai hiába voltak lényegesen többen, nem számítanak. Sőt: nem is volt fehérterror.

Ami 1934-ben kifejezte a kormány, a kurzus világképét, az fejezi ki ma is az Orbán-kormányét… Vagy azt, amit Orbánék eljátszanak – egyre cinikusabban, de egyre átéltebben is…

S a dolgot tudják még súlyosbítani.

„A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét pedig az Alkotmány utcában alakítják ki.”

A 2010. évi XLV. törvény a NER legnagyobb és leghatékonyabb, legkártékonyabb hazugságai közé tartozik. Erre az „összetartozásra” hivatkozva szállták meg a „külhoni” magyarság szervezeteit, fokozatosan fölszámolva önállóságukat. Az „összetartozás” napja a teljes magyarság egységét hivatott hirdetni, ami önmagában is abszurdum.

De van még valami, ami elfogadhatatlanná teszi. Az az „összetartozás”, amelyet valójában hirdet a hatalom, nem is az „elválasztott nemzetrészekkel”, hanem a „kormánnyal” való összetartozás. Másképp és nyíltan: azt hirdeti, hogy „a magyar nemzet” és 2010-ben uralomra jutott bandita „kormánya” mindörökké összetartozik…

Mi pedig készülhetünk az egymásba érő borzalmak folytatódására: fölkészülhetünk az őszirózsás forradalom becsmérlésére, kitagadására, a „patkánylázadásnak” csúfolt – Móricz, Babits, Kodály, Bartók, Tóth Árpád, szegény Juhász Gyula és mások! – kommün, a Tanácsköztársaság fölötti „diadalünnepre”; mindenre, ami elvezet majd a 2020-as ocsmány trianonozásig.

Ehhez szükséges Nagy Imre szobrának eltávolítása, ezt hirdeti majd az Alkotmány utcai hazugság, a „Nemzeti Összetartozás Emlékműve”.

És meg fogják csinálni, mert bármit megtehetnek. Ahol úgy megalázhatják az MTA-t és az egyetemeket, a bíróságokat, ahogy nálunk (a többi förtelemről most ne essék szó); ahol olyan ocsmány kultúrkampf indítható, mint nálunk, ott bármit megcsinálhatnak.

Csupa szimbolikus ügy – ha tetszik: terelés. Arról terelik el a figyelmünket, hogy kik is voltunk, vagyunk vagy legalábbis lehetnénk… Kiforgatnak önmagunkból is.

Tényleg mindent megtehetnek..?

>>>