Gengszterek fasizmusa

Az, amit korábban illiberális demokráciának, újabban régivágású kereszténydemokráciának hívnak, valójában fasizmus – olyan, amilyet gengszterek csinálnak.

Lényegében minden színjáték – de nagyon is komoly áldozatokkal. Színjáték, mely konzervativizmusra, kereszténységre, nemzetre, biztonságra, miegyébre hivatkozik. Színjáték, amelynek tételeit a gengszterbanda ostobább tagjai és hívei nem csupán cinikusan szajkózzák, hanem néha maguk is lelkesen elhiszik.

Valószínű, hogy így van ezzel Orbán is. Ezért a pszichiátriai betegségre utaló tünetek, ezért a mind görcsösebben ismételgetett ostobaságok elképesztő tömege. Furcsa állapotban lehet: vélhetően mind ritkább világos pillanataiban nyilván kiröhögi mindazt, amit hol színjátékból, hol önmagát komolyan véve, a Kárpátok Új Géniuszaként újra meg újra „előad”.

Szélsőségesen nacionalista retorika, melynek alapja a 20 éve folyamatosan űzött, antiszemita indulatokra építő propaganda; a polgári demokrácia gyakorlatilag minden elemének kiüresítése, lerombolása; ocsmányul képmutató kereszténykedés, szenteskedés és gyalázatos médiabirodalom – ez az orbáni politika lényege.

„Isten, haza, család”…

És ennek a politikának vannak megvásárolt haszonélvezői és bornírt, önzetlen, de megvadított vagy éppen eleve vad hívei: csak tisztességesnek és ugyanakkor ép értelműnek mondhatók nincsenek.   

Ez az üzleties gengszterfasizmus már eddig is nagyon sok áldozatot követelt. Közéjük sorolhatók a legszegényebbek, a legelesettebbek és az önmagukat megőrző értelmiségiek – mindenki, aki csak kicsit is másnak látja a világot, mint amilyennek a Fidesz eléje varázsolja. Mindenki, aki úgy gondolja: Soros nem ellensége Magyarországnak – de ha az volna, a világ minden gonoszsága mégsem magyarázható vele. Nem igaz, hogy minden, a Fidesz által ártónak minősített hit, eszme, szándék, akarat mögött egyetlen ember áll.

Nem Soros az ellenség: ő csak kapóra jött célpont, áldozat. Bár soha gyalázatosabb kampányt, mint amit ellene produkálnak… A valódi ellenség az értelem, a tisztességes hit, az önállóság, a szolidaritás, a becsület – minden, amiért élni érdemes.

Üzleties gengszterfasizmusról beszélek: olyanról, amelynek végső célja az ország további kifosztása, a fogadott család további gazdagodása.

Csakhogy ez a gengszterfasizmus mintha mostanában szintet lépett volna: mintha azt készítené elő, hogy bárkit üldözhessen, be is zárhasson. Akit nem zárhat be, nem is fenyegethet bezárással, azt elüldözi – lásd a CEU-val való piszkos játékot.

„Stop Soros” – hazudja a gengszterbanda. Olyan „törvénytervezetet” nyújtott be, amelyre hivatkozva bárki üldözhetővé válhat: bárki, aki nem lelkes híve a migránsgyalázó uszításnak. Ezt a szándékot jeleníti meg zalaptákolmányuk tervezett módosítása is.

És hamarosan életbe lép a Btk. módosítása is, amelynek alapján a szó legkomolyabb értelmében bárki „fokozottan ellenőrizhetővé”, megfigyelhetővé válhat; ellene titokban eljárás is indulhat.

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim”: ez már nem játék. Ez már hadüzenet nélküli háború – a magyar nemzet jelentős, de érthetetlenül passzív többsége ellen.

Aki nincs velünk, az ellenünk van: ezt hirdeti minden gesztusuk, minden tettük.

A „köztársasági alkotmányból” zalaptákolmányukba is átvett passzus szerint az ilyen uralommal szembeni ellenállás alkotmányos (zalaptákolmányos) kötelesség.

Oszt jó napot…

>>>

• Facebook
• Twitter
• Google+
• LinkedIn
• Email
• Blogger
• Gmail

Velünk tényleg bármit megtehetnek

Egy pillanatra hagyjuk most Káslert, Nagyot és a többieket: figyeljünk arra, hogy Gulyás Gergely kiált szabadságért, Kövér László védi a Ház tekintélyét; maga a Keresztapa pedig újfent temeti a liberális demokráciát, s a kereszténydemokrácia nagyobb dicsőségére megszavaztatja a Stop Sorost, módosítja zalaptákolmányát, és új büntetőjogi tényállásokat vezet be.

Mindennek semmi értelme sincs – már ha eltekintünk attól, hogy Orbánnak és bandájának folyamatosan hadakoznia kell ahhoz, hogy egyben tartsa támogatóinak elhibbant seregét.

Mindez azt mutatja, hogy egyetlen nyomorult békülékeny gesztusra sem számíthat ebben az országban senki: 2,6-2,8 millió szavazóra hivatkozva teljes nemzeti egységről megy a handabanda – olyan egységről, amelybe csak a hazaárulók nem férnek bele. S ez a nemzeti egység eltökélten számolja föl a demokrácia még úgy-ahogy megmaradt elemeit – például a bírói függetlenséget.

A „Stop Soros” félig-meddig hivatalos elnevezése maga az elpimaszodott eszelősség – vagy inkább a gátlástalan bűnözők fricskája: nesztek, vazze, bármit megcsinálhatunk! És közben vihogva dumálunk az antiszemitizmus elleni harcról…

Mindent megcsinálnak, aminek szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak – és egész „kormányzásuk” szimbolikus… Elűzik a CEU-t, a Nyílt Társadalom Alapítványt – és rágalmaznak mindenkit, aki még valamennyire önállóan gondolkodik.

Pedig már mindent leírtak-leírtunk e „kormányzás” mibenlétéről – de nincs mese: 2,6-2,8 millió embernek tetszik. Vagy legalábbis egy nem jelentéktelen része nem mer ellene föllépni – ki tudja, hányan élnek cselédsorban vagy félig-meddig jobbágyként; hányan szavaztak a gyakorlatban nyíltan…

És a „miniszterelnök” meglátogatja jobbágyait, hízeleg, ígér ezt-azt – és eladja nekik minden aljasságát.

Közben némelyek újra fölvetették: ki kellene zárni a Fideszt az Európai Néppártból.

Kizárni..? Ugyan már! Hiszen nem csinál mást, mint amit a néppárti képviselők jelentős része maga is szeretne…

>>>

A magyarországi antiszemitizmus gerjesztői

A Zsidó Világkongresszus elnöke, Ronald Lauder szót emelt a Nyílt Társadalom Alapítvány elüldözése ellen – és megkapta a magáét, egyenesen Orbán Viktortól.



Tiszteletet követelt már megint az az ember, akinek oly nagyon hiányzik a tisztelet… Persze, tiszteletet nem lehet követelni – ezért aztán hazudozik rendesen, a megszokott módon.

Imígyen:

"Csodálkozunk. (…) Az alapítvány elköltözésének Budapesten köztudott és nyilvánvaló oka, hogy Magyarország olyan szabályokat vezetett be, amelyek a transzparenciát kiterjesztik a külföldről finanszírozott szervezetekre is…

Tisztelettel felhívom az elnök úr figyelmét, hogy az alapítványt és annak alapítóját személyes felelősség terheli az európai antiszemitizmus növekedéséért is. Olyan személyeket is bejuttatott a migránsok között Európába, akiknek politikai és vallási nézetei érzékelhető mértékben megnövelték a zsidó közösségek veszélyeztetettségét. Ezzel szemben Magyarország és annak kormánya az európai zsidó közösségeket is védi, amikor megakadályozza a migránsok ellenőrizetlen bejutását az Európai Unió területére."

Nos, ami a „transzparencia kiterjesztését” illeti, az nettó hazugság. Persze, olyan nagyon nem tűnik föl, mert szívósan ismételgetik, hogy a hülye is „megértse”, és együtt a többi piszkos hazugsággal.

De most érdekesebb a vád, amely szerint Soros növelte Európában az antiszemitizmust. 

Nem tudom pontosan megítélni, mennyire növekszik, növekszik-e egyáltalán Európában az antiszemitizmus – Magyarországon azonban kétségtelenül és lényegében folyamatosan növekszik. Mégpedig 1994-95 óta, és elsősorban a Fidesz és háttérembereinek kommunikációjakövetkeztében.

Kezdetben „csak” átvették a nemzetárulózást, amelyről tudjuk, hogy hazánkban kódolt zsidózást jelent a legtöbb „értő” ember számára. Aztán jöttek a különböző lejárató kampányok, amelyekben a Fidesz együttműködött a MIÉP-pel, később a Jobbikkal.

Jegyezzük meg: sem a MIÉP, sem a Jobbik nem tudott olyan tekintélyre vergődni, hogy ebben az országban bármit is szalonképessé tehettek volna: szövegeik csak viszonylag szűk körben hatottak. Az antiszemitizmus  tirádáinak megszokottá és elfogadottá(!) mosdatása  – némi MDF-es előzmény után – lényegében mindenestül a Fidesz műve.

Csak egyetlen fórumra hivatkozom: a „közrádió” Vasárnapi újság című politikai magazinjára.

Az indulásakor tekintélyes műsort hamar szélsőjobboldalivá formálták. Hatása – meggyőződésem! – fölmérhetetlen volt: éveken át nagyjából kétmillióan hallgatták. A magyar vidék politikai kérdésekben alighanem ma is elsősorban ebből a műsorból „tájékozódik” – bár most már szinte valamennyi vidéken érdeklődésre számot tartó műsor (és napilap) is hasonló „ismereteket” közvetít.

Az, ami ebben a műsorban történt (és történik? – nem tudom, csak gyanítom), maga volt a néphülyítés és – vadítás. Az egyetlen volt, amelyet az ORTT – hosszú huzavona után – mindenestül elítélt. Okkal tette, ám szankciókat nem szabott ki!

Hétről hétre ment benne az uszítás – Bayer Zsolt, Bencsik András, Pajor atya, Kerényi atya, Kardos Katalin és a többi „műsorvezető”, Döbrentei Kornél, Makovecz Imre és társaik egymást múlták felül… A fideszes képviselők és a miépesek szövegei között szinte lehetetlen volt különbséget tenni.

Nem tudom, most milyen ez a műsor – nagyon meglepődnék, ha lényegi változáson ment volna át. Mindenesetre abban az országban, amelyben minden vasárnap a „közrádióból” ment a zsidózás, a cigányozás, gyakran a buzizás, természetesnek vehető, hogy az egyébként is elterjedt rasszista nézetek mind erősebbekké váltak, és képviselői mind bátrabban hangoztatták őket olyan helyeken is, amelyeken az korábban nem volt szokásban.

És persze a Vasárnapi újság nem volt egyedül: hosszú ideig bitorolta a Fidesz a „köztévé” bizonyos műsorait is. Soha nem értettem, miért is tűrte meg ezeket – Éjjeli menedék, hasonlók – a szoclib kormányzat is anélkül, hogy érdemben föllépett volna ellenük.

Egy dolog bizonyos: a „legtekintélyesebb” antiszemitákat idővel a Fidesz magához csalogatta, kitüntette, pátyolgatta… És teszi ezt mindmáig.

És: A sorosozás – bizony! – zsidózás

Ezért aztán valami egészen különleges romlottság, hihetetlen gátlástalanság, netán elborult elme kell ahhoz, hogy valaki a Fideszből vádoljon bárkit is zsidó ellenes nézetek terjesztésével, ilyen indulatok szításával. Különösen fölháborító, ha ezt az a miniszterelnök teszi, akinek engedélye, jóváhagyása nélkül a maga táborában semmi sem történik, és akinek korábbi meg közelmúltbeli megnyilatkozásai időnként nem nélkülözték az antiszemita felhangot, a cigányellenes retorikát. Hogy csak emlékeztessek: valamikor 2010 vagy 2011 karácsonya táján mesélt arról, hogy az ő kormánya azokat a családokat támogatja, amelyek a gyermekekért, és nem azokat, amelyek a gyermekekből élnek; de beszélt ő korábban élettérről is; vádolta ellenfeleit azzal, hogy rutinszerűen antiszemitáznak (példákat elfelejtett közölni) stb.; újabban pedig vizeinkben úszkáló nagy testű ragadozóról delirált…

De emlékezetes az a kedves eset is, amikor a János vitéz nagy ismerőjével, a juliskázó – és gyakorló antiszemita – Pörzse Sándorral édelgett a „Házban” – közösnek tételezett ellenfeleik párbajképesség-problémáiról.

2000-ben - felejthetetlen a pillanat! - miniszterelnökként megnevezte médiakedvenceit: a "Magyar Nemzet"-et, a Vasárnapi újságot és a náci-nyilas kiadványokat reklámozó Magyar Demokratát.

A Fidesz benne volt minden kertészezésben, konrádozásban, hellerezésben, schiffezésben, fischerezésben, alföldizésben stb.; neki „köszönhető”, hogy Schiff András nem jön haza; általában elmondható, hogy nemigen volt olyan hecckampányuk – márpedig a Fidesz hecckampányról hecckampányra él! –, amelynek célpontja ne zsidóként ismert vagy annak minősített ember lett volna; a Fidesz „háttéremberei” lezsidózták Esterházy Pétert is.

Egy seggel tartósan nem lehet két lovat megülni: ne akarják az antiszemitizmus elleni harc meg nem értett, megsértett hőseit játszani…

>>>