CSOK a "csókosoknak"?

„Jól szituált, stabil egzisztenciájú, könnyen zemberesíthető, fehér családok - főleg rendes, vidéki magyarok - jelentkezését várja a„kormány”, közpénzből nyújtandó nagy összegű (a szociális juttatások leépítéséből is származó) ajándékért!”

Akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van… Anyagiakból is, hitből, reményből is.

Kirívóan igazságtalan társadalmi újraelosztásról van szó a CSOK esetében is. Azok kaphatnak támogatást, sőt ajándékot, akik megállnak a maguk lábán, akiknek boldogulásához esetleg bizonyos akadályokat kellene a „kormánynak” eltávolítania, de nem nagy összegű ajándékot adnia! Ám a „kormány” nem sajnálja a közpénzt, ha zembereket, pontosabban szavazókat akar magához kötni – legyen szó a Vajdasági Magyar Szövetségnek szánt 50 milliárdról, esetleg erdélyi magyaroknak építendő kórházról vagy éppen a CSOK-ról.

Jellemző, hogy – egybehangzó sajtóhírek szerint – az egész program várható költségeiről semmiféle számítás sem készült. Jellemző az is, hogy a demokratikus ellenzék – szórványos, gyenge bírálatoktól eltekintve – nem meri támadni ezt a mai viszonyaink közepette csak gyalázatosnak nevezhető programot.

Mert nézzük csak meg, milyen helyzetben tanúsít a „kormány” ilyen „nagylelkűséget” – kiknek a javára és kiknek a kárára!

Óriási összegek hiányoznak az egészségügyből – ennek kárát elsősorban a rossz anyagi körülmények között élők érzik. Az oktatás hibbantnak tűnő – valójában átgondoltan társadalomellenes, mobilitást csökkentő – központosítása, anyagiakban való lerohasztása, a továbbtanulási lehetőségek aljas szándékú korlátozása szintén a legelesettebbek gyermekeit sújtja. Megalázó körülmények közé taszította a hatalom a rokkantak sokaságát; megteremtette a tíz- vagy inkább százezrek számára teljes kilátástalanságot jelentő közrabszolgaságot. A fentebb említett oktatási átalakítások hatékonyan szavatolják, hogy közrabszolga maradhasson, kinek nevelője közrabszolga…

Milliók élnek reménytelen szegénységben, miközben a gazdagok, főleg a hatalom kegyencei, hihetetlen ütemben gazdagodnak – viszonyaink dél-amerikai jellegűek.

Hatalmas összegeket fordítanak stadionépítésre – s az elkészült stadionok fenntartására is kell a pénz, hisz nézők alig vannak, a költségekhez hozzájáruló, komoly bevételt hozó programok szervezésére korlátozottak a lehetőségek.

Kriminalizálják a hajléktalanságot; a szegénység egyéni hiba vagy inkább bűn; csak azok a gyermekek éheznek – hallottuk, olvastuk –, akiknek szülei hanyagok, nem gondoskodnak gyermekeikről. A gazdagság megérdemelt, egyéni érdem gyümölcse…

Az állam gyakorlatilag kivonult a szociálpolitikából. Egész régiók szegregálódnak, szegregátumok jöttek-jönnek létre az oktatásban – megörökítve a mai viszonyokat.

A magyar társadalom olyan fokig szakadt szanaszét, mint a Puszták népe időszakában. De hisz folyik is a cselédek sokaságának nevelése – a Döbrögiknek kiszolgáltatott közrabszolgák számára fölemelkedés, ha jobb helyen cselédek lehetnek. A CSOK persze valamelyest föllendítheti az építőipart, főleg annak a maffiaállamhoz közeli részét: valami csurran-cseppen majd az építkezéseken foglalkoztatott közrabszolgáknak is talán…

És akkor óriási jövedelemátcsoportosítás történik, évek óta, a tehetősebbek javára. Meg kell említeni még a „kormány” körüli intézményeket, oligarchákat – például a „közmédiát”, a „Magyar Művészeti Akadémiát”, bizonyos alapítványokat, „sikeres” gázszerelő polgármestereket, mindenhol nyerő – a Keresztapával stadionok VIP páholyában szotyizó – rokonokat, vállalkozókat.

Fölmérhetetlen, mibe kerül a társadalomnak a rezsim fenntartása – még kevésbé megbecsülhető, a kártételek legalább részben mennyi idő alatt és milyen áron lesznek  majd orvosolhatók.

Gyalázatos, ami történik, gyalázatos, amire készül a „kormány”.

És akkor nincs demokratikus ellenzék, amely elvszerűen, kellő határozottsággal merne szembeszállni a maffiaállammal.

Napról napra elkeserítőbb a helyzet.

Kövér László újévi mélymagyarkodása

Avagy: újévi aljas idiótáskodás a kormánypárti fasisztoid televízióban.

Mielőtt az ájtatos képet vágó - orgoványos stb. - Bayer Zsolttal mélymagyarkodó Kövérről bármit mondanék, előbb az ellenzékről:

Az az "ellenzék", amellyel bárkit-bármit el lehet fogadtatni; amely előtt nem csupán a Keresztapa, hanem alvezérei, vazallusai is meztelenül csodáltathatják új ruhájukat, nem ellenzék... Még Kövér Lászlót sem hajlandók bojkottálni - alázatosan "Elnök Úr!"-nak szólítják abban az izében, no... Nem jut eszembe a neve.

Nem tud már fölvidítani, ha egy gazember, aki teljesen hihetően adja az idiótát, másokat nevez idiótának. Az utóbbi időben Kövér – annak az izének vagy micsodának „elnöke” – ezt többször is megtette.

Van annál természetesebb vagy legalábbis mifelénk megszokottabb dolog annál, hogy a bűnszervezet főemberei és fontosabb szolgái rendszeresen megjelennek fasisztoid médiabirodalmukban? Hiszen azért tartják, mégpedig nagyrészt közpénzből. S hiába átkozza maga a Keresztapa az ideologikus gondolkodást, maguk is rászorulnak valami ideológiaféleségre: érte a szervezet természetéből adódóan csakis a történelem trágyadombján kotorászhatnak.

Fogja magát a Keresztapa vagy valamelyik fontosabb társa, beosztottja - most éppen a megállíthatatlan(??) Kövér László - , és leül például Bayer Zsolttal szemben, hogy ájtatosan hazafias pofát vágva közösen mocskolódjanak, hazudozzanak, uszítsanak.

Az, amit hosszú évek óta művelnek, a magyar és az európai történelem legrosszabb időszakaira emlékeztet – legalábbis ami a média szerepét illeti. De az üzenetek is azt a benyomást keltik, hogy a mai rezsimben elvileg bármiféle aljasság lehetősége benne van. Mi várható attól a hatalomtól, amely különböző képességű, de egyformán mindenre kapható, jellemtelen Bayer Zsoltokat tart magának – tán az ördög sem tudja, hányat: új és új orgánumokat indítanak, a „közmédiát” pedig képesek voltak totálisan megszállni.

Hogy most miről is beszélek, megtudhatja, akinek van türelme végignézni, -hallgatni a bayeri-kövéri mélymagyarkodást.

Azért egy-két nekem különösen kedveset meggyaláznék...

A most éppen ájtatos képű Bayer alákérdez: Kövér ellen a női hivatásról mondott óhaja miatt példátlanul személyeskedő kampány indult...

„Ami pedig az alantas személyeskedést illeti, a magyar politika sajnálatos módon 25 év óta, amióta demokrácia van, azóta nem tud kikeveredni abból az alantasságból, amibe a bolsevizmus keverte annak idején; hiszen ha fölütjük a Szabad Nép példányait a 40-es évek vége, 50-es évek közepe időszakából, akkor azért látjuk, hogy voltak ennek a stílusnak apostolai; az ő stílusuk él tovább a politikai korrektség formájában, tehát ez azt jelenti, hogy semmilyen más véleményt nem tűrnek el sajátjukén kívül, és aki más véleményt fogalmaz meg, azt megpróbálják erkölcsileg és emberileg is kiiktatni a szereplők sorából. Ezt 25 év óta a Fidesz vezető politikusai - nem velem az élen, hanem mondjuk Orbán Viktorral - egészen jól tűrik, és adja Isten, hogy a következő 25 évben is jó erőben tudjuk ezt elviselni.”

Hát... A bicskának is hihetetlen humorérzékre van szüksége, hogy ne nyíljék ki ettől a pofátlanságtól! Én azonban nem vagyok bicskás legény, ezért csak megjegyzéseim vannak.

Bizony, az a 25 év nagy változásokat hozott a Fidesz életében is. Egy ideig úgy tűnt, radikális liberális pártról van szó - csak nagyjából 1995 után derült ki, nem egyszerre, hanem fokozatosan, hogy valójában bűnszervezet. Mert a székház dolgát a magyar közélet - nem is beszélve a bűnüldözésről! - nem vette elég komolyan.

Az emlegetett időszak elején egészen másoktól és egészen más dolgokat kellett a Fidesznek (is) eltűrnie, mint mondjuk 1994-95 után. Akiktől egykor eltűrt alantas dolgokat, ma egyatáboros szövetségesei, bár mit sem változtak; maga pedig az egykori alantasok nyelvét használva támadja mai ellenfeleit... Az meg igaz ugyan, hogy a Fidesz eltűri a más véleményeket - persze, semmivel sem jobban, mint ellenfelei, sőt - de azok hangoztatóit erkölcsileg és emberileg megsemmisíteni igyekszik: rendszeresen közli, hogy Soros bérenceiről, gyarmatosítók ügynökeiről, szélhámos brüsszeliták kiszolgálóiról stb. - szóval, a magyar nép ellenségeiről van szó.

S a Szabad Nép... Ha a Kövér emlegette alantasságokra vagyunk kíváncsiak, nem kell időben ilyen messzire visszamenni - „közmédia”, Echo Tv, Magyar Demokrata, Pesti Srácok, 888.hu, Magyar Idők, Magyar Hírlap, Lánchíd Rádió (a „Magyar Nemzet” és a Hír Tv már-már Orbánéktől függetlennek  tekinthető...) - az ördög se győzné mind fölsorolni! Ám ha mégis a múltba révedünk, hát ne álljunk meg félúton: menjünk vissza a 40-es évek első feléig s messzebb. Mert aki a Fideszmédiapolitikáját és sajtómunkásainak üzeneteit tanulmányozza, annak érdemes felidéznie mondjuk a Függetlenség történetét.

Jaj, el ne feledjem: végre megtudhattuk, mi is az a „politikai korrektség”! Én egészen komolyan azt hittem, hogy egyszerűen tisztességes közéleti beszédetjelent: olyat, amely nem összezavarni, hanem tisztázni akar dolgokat. De Kövértől most mindenki megtudhatta: nem csupán a szakértelem, hanem a politikai korrektség is ócska bolsevik trükk!

Ami pedig a következő 25 évre vonatkozó kövéri reményeket illeti: azok teljesítését nem Istentől, hanem a Sátántól kell kérnie. Mostanában nagyon jó viszonyban vannak vele.

A téma kapcsán Kövér elmondta véleményét a rezsim énekese és a Telekomközötti konfliktusról:

... a „családok szétrohasztása, szétbomlasztása, a nemzetek felbomlasztása” a multik érdeke, ők akarnak kormányozni. Eközben a „hasznos idióták kezdenek többségbe jutni az európai elitben, a gyávákkal együtt már biztosan kétharmados többségben vannak”. Ezért van az a látszat, hogy Orbán Viktor kormányfő „küzd, mint malac a jégen”, szerencsére egyre többen kezdenek felzárkózni hozzá, leginkább a Közép-Európa-i (nemzeti helyesírás!) országok. Ezek a cégek pedig attól félnek, hogy az emberek képesek közösségként élni.

Amit Kövér szerencsének nevez, az a valóságban az EU-t fenyegető halálos veszedelem. Ami pedig a közösségeket illeti: a létező kapitalizmuselvszerű, racionális bírálatának jogosságát elismerve azt kell mondanom, hogy a létező demokratikus világ az elmagányosodás súlyos problémáival együtt is valódi, eleven közösségekben összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint Orbánia. Vagy - sajnos - akár mint a másvilágra „segített” Magyar Köztársaság volt: nem kis részben éppen e fogyatékossága miatt lehetett könnyedén Orbániává zülleszteni.

Egyébként Kövérék nem tudnak beszélni a Telekom és a hozzá hasonló multik menedzsmentjével, mert azok csak a gyalázkodás kultúráját ismerik... Én nem is értem: miért kellett velük stratégiai megállapodásokat kötni?! Mindegy, most ráfáznak a multik, legalábbis a Telekom: Kövér megkezdte a nemzeti vállalkozók szervezését, hogy átvegyék Ákos szponzorálását! Mert a mai hatalom senkit sem hagy az út szélén... B. Zs. pedig bejelentette, hogy szerződést bont a Telekommal!

Kövér emlegette még a Bokros-csomagot meg a hálószobák sötétjét is - én ugyan nem értem, miért volna természetes a sötét hálószoba... Bár vannak szervezetek és emberek, akik és amelyek bizonyos üzleti ügyeiket is hálószobákban intézik - a rokonok világában gyakori dolog -, s akkor kell a jótékony sötétség...

Fölkeltette figyelmemet az is, amit Kövér a szubszidiaritásról újbeszélt:

Nem szabad továbbmenni a föderalizáció útján, hanem „a szubszidiaritás elvén működő kölcsönös együttműködési rendszer” legyen az, ami a mai kihívásoknak megfelel.

Nem először hivatkozik - mindig Brüsszel ellenében - az orbániai hatalom a szubszidiaritás elvére. mondhatom, nagyon hitelesen teszi..!

Szubszidiaritás: Az az elv, mely szerint minden döntést és végrehajtást a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek.

Nos, Orbániában, ahol az újbeszél a hivatalos nyelv, a szubszidiaritás nyilván központosítást, államosítást, azaz fideszesítést, az autonómiák szétverését jelenti. KLIK-et, Nemzeti Paidagász Karámot meg hasonlókat is. Amikor ez a társaság szubszidiaritást emleget, a maga korlátlan hazai hatalmát védené.

Hiszen ezt teszi akkor is, amikor aláírásokat gyűjt a Védjük meg az országot!buzdítással.

Érthető: övé az ország, a hatalom, a dicsőség - hát védeni próbálja, minden módon, míg teheti.