Kovács K. R. M. T. (Kormányszóvivő, Részben Mint Történész vagy mi) Zoltán megaszonta: a Keresztapa-miniszterelnök semmit sem relativizált akkor, amikor közölte, hogy az utolsó négy év nem vethet árnyékot Horthy korábbi teljesítményére.
A Keresztapa csupán „helyére tette a dolgokat”: tekintettel arra, hogy ez – ahogy Kovács (stb.) Zoltán elismerte – sem neki, sem „kormányának” nem feladata, az iránymutatásért igazából köszönet illeti…
Kovács stb. Zoltán minden szereplése kultúrbotrány – ez az ATV-beli is az volt.
„Fehérterror?! A kommunista terror után? – miről beszélünk?” – kérdezte Kovács stb. Zoltán. És tényleg: míg ilyen emberekkel „beszélünk”, megette a fene…
Szerintem persze a fehérterrorról is szólnunk kell, már csak azért is, mert Orgovány árnyéka messzire nyúlik – de volna még néhány apróság: durva elnyomás, brutális szegénység, erőszak – elsősorban vidéken; cselédek, „puszták népe” és „rokonok világa”, bebörtönzések, bizonyos kivégzések… No meg „törvények”, 1920-tól kezdve; állami antiszemitizmus, a fehérterrortól a munkaszolgálatig és tovább…
„Vannak a történelemben olyan periódusok, személyiségek, teljesítmények, amelyek magukért beszélnek” – ezt is mondta Kovács K. R. M. T. „úr”…
És tényleg: gondoljunk például bele abba, hogy a korabeli magyar szellemi élet valós értékeinek meghatározó része „ellenzékből” született: ez is magáért beszélő tény…
Erről jut eszembe: szükségesnek tartok olyan „relativizálást”, amely a Tanácsköztársaságról (is) úgy szól, hogy figyelembe veszi annak például Ady által értékelt előzményeit („Árpád hazájában jaj annak,/ Aki nem úr és nem bitang.”); valamint azon is el-eltöpreng, mi magyarázza a korabeli magyar értelmiség legjobbjai közül például Kodály, Bartók, Babits, Móricz, Tóth Árpád, Juhász Gyula magatartását… Miben reménykedtek, legalábbis egy ideig; mitől akarták az országot megszabadítani..?
S nem intézhető ám el a fehérterror dolga sem Kovács K. R. M. T. Zoltán pimasz nyegleségével:
Fehérterror? A vörösterror után? Miről beszélünk..?
De térjünk vissza az „utolsó négy év árnyékához”.
„Senki sem relativizálta az utolsó négy évet, mint ahogy az is elfogadhatatlan, hogy az utolsó négy év visszamenőleg karakterizáljon egy egész, majdnem emberöltőnyi időszakot.”
Hát ha az az „utolsó négy év” sem vethet árnyékot a korábbiakra, akkor aztán tényleg semmi – akkor ott nincs is „árnyék”, kár keresni…
...
A „Horthy-mosdatás” olyan mocskos valami, amiben benne van az egész rezsim minden mocskossága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése