Szabad-e? Még mindig?!
A mai „parlamenti” züllés kétségtelenül újabb mélypontja annak, amit akár Orbániában is „parlamenti” tevékenységnek lehet nevezni.
Szabad-e, lehetséges-e olyanokkal vitatkozni, akik bármiről bármit és bárminek az ellenkezőjét hajlandók állítani? Akik elképesztő gátlástalansággal handabandáznak, hazudoznak, terelnek, rágalmaznak? Saját aljas szándékaikkal rendszeresen másokat vádolnak?!
(A kérdés akkor is jogos, ha el kell ismerni: az MSZP magát hibáztathatja azért, amilyen helyzetbe került…)
Az, amit ma „plakáttörvény”-ügyben műveltek, csakis gengsztermunkának nevezhető. Az, amit a „kormány” és „pártja” „politizálásnak”, „törvényalkotásnak” nevez, lényegében az átbaszás kültelki módja: nem törődnek azzal, hogy sikerül-e bárkit becsapni, átverni, sikerül-e valamit is elhitetni – nem, ilyen céljaik nincsenek.
Pofátlanul handabandáznak – az egyetlen dolog, ami érdekli őket: megteszik, amihez van bennük erő és gátlástalanság. Erkölcsi szempontok, jogszabályok nem korlátozza a szervezetet.
Miközben felessé teszik a kétharmados „törvényt”, képviselőik – Kósa, Tuzson, mások – folyamatosan pártfinanszírozásról beszélnek: de ebből számukra semmi sem következik…
Bár „általános szabályozásról” hazudoznak, újra meg újra simicskáznak, Kósa még sorosozott is: a technika hasonló a lex CEU-nak nevezett fojtogató aljassághoz. Meg a „civiltörvényéhez”.
Szóval: szabad-e elfogadni azt a szerepet, amelyet a Fidesz, ez a gengszterbanda, „parlamenti ellenzékére” osztott ki? Egy ilyen eljárás után „interpellálni”, mintha mi sem történt volna…
Annyiszor kellett volna már kimenni a meggyalázott „Házból” – sokkal fontosabb dolgok miatt.
De ez a „plakátolás” a maga páratlan banditizmusával talán minden korábbinál élesebben veti föl a kérdést: gengszterek játszótársa, mondd, akarsz-e lenni..?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése