„Mi vagyunk az Európai Néppárt!”

Ezt mondta Kovács Zoltán - és igaza van. Frank Engelnek pedig („Az EPP nem egy fasiszta klub”) nincs (teljesen) igaza…

Kovács Zoltán azt nem tette hozzá, hogy hej, hej! Pedig úgy lett volna hiteles: úgy hasonlított volna teljesen a szövege a Fidesz által használt Fradi-ultrákéra („Mi vagyunk a Ferencváros, hej, hej!”).

Azért most kíváncsi volnék Frank Engel véleményére…

„Nagy meccset nyert a Fidesz a Néppártban, nem kell tartani a kizárástól” – ezzel a címmel számol be a hvg.hu a történtekről.

Ami azt illeti, én nem tartottam a kizárástól, legföljebb egy icipicit még mindig, magamon is vigyorogva, de reménykedtem benne. Ám hiába: immár végleges, hogy nem véd (meg) minket senki. Igaz, a magyar társadalom nagy része nem is érdemli meg: a lakosságnak több mint fele azt hiszi (hiszi..?), hogy szervezett (Soros!) muszlim hordák akarják elfoglalni Európát, benne Magyarországot is...

Menekülni sincs hová…

A Néppárthoz fogható képmutató, undorító társaság nem sok van, nem is lehet. Emlékeztetek: a szocialisták annak idején legalább felfüggesztették Ficoék tagságát. Meggyőződésem, hogy súlyos árat fognak ezért a megalkuvásért fizetni; az Európai Unió is belerokkanhat.

Hát „színvallásra kényszerítették”, úgymond, a Fideszt… Orbánék aláírják a Néppárt sürgősségi határozatát – miért is ne..? Orbániával, a lengyel stb. hatalommal való nyílt szembefordulás helyett elvtelen befogadás; harc helyett megadás: nincs miért megtagadni az aláírást…

A szövegből kivették a „liberális demokráciára” való utalást. Ami maradt, azt lobogtathatják, de senki sem hisz nekik.

Persze, maga a szöveg így is olyan, amely szögesen eltér a Fidesz „hitvallásától” – de kit érdekel..? A Fidesz lényegében bármit aláír, aztán mindent ugyanúgy csinál, mint korábban, legföljebb meghosszabbítva… A Néppártot pedig, úgy látszik, a nyilvánvaló tények nem érdeklik: a társaság egysége mindennél fontosabb.

De ez az egység bukáshoz vezet – ha így is nyernek a választáson, annál inkább: velük az európai gondolat bukik. Mert lássuk be: nem igaz, hogy az EPP többsége vagy legalábbis jelentős, meghatározó része (liberális) demokrata volna; nem igaz, hogy „csak” a migráncsozásban értenek egyet Orbánnal: rokonszenves számukra az egész „illiberális” politika, a „régi vágású kereszténydemokrácia”.

Deutsch Tamás, ez a lezüllött senki, joggal ünnepelhet:

„Az Európai Néppárton belül olyan meghatározó a Fidesz, hogy javaslatunkra kikerült a dokumentumból a liberális demokrácia. Elindult a kereszténydemokrata fordulat a néppárton belül.”

A nyilatkozat tehát szócséplés, képmutatás – célja az önfölmentés.

És a Fidesz?

Mindent csinál tovább, ahogy eddig. Egyetlen gesztust sem tesz, legföljebb szavakban, amelyeket persze eszében sincs megtartani. Mostanában naponta nyújtanak be olyan „törvényjavaslatokat”, amelyekkel eltakarítják a demokrácia még megmaradt romjait is.

Már megteremtették az állampolgárok korlátlan megfigyelésének „törvényi” alapjait; korlátozták a gyülekezési jogot, és további korlátozásokra készülnek. Nyíltan tagadják, sőt, gyalázzák az állam világnézeti semlegességének elvét. „Közmédiájukban” és egyre gyarapodó terrormédiájukban töretlenül folytatják a sorosozást, a migráncsozást, a brüsszelezést. Még arra is futja, hogy ha valami picit visszakapnak abból, amit művelnek, gúnyolódjanak, fölháborodva tiltakozzanak…

Migráncsoznak.

Hiszen nem történt semmi - illetve egyre többen értenek velük egyet.

Gyalázzák, megbélyegzik, üldözik az emberjogi civil szervezeteket. Hiszen nem történt semmi - illetve...

Arcátlanul, egyre arcátlanabbul brüsszeleznek.

És persze példátlan pofátlansággal lopnak, rabolnak tovább. Az EU-nak van pénze...

A néppárti nyilatkozat kiáll a tudomány szabadsága mellett, de a CEU-t nem említi. Lehet, Orbánék megígérték, sunyiban, hogy a CEU maradhat. Ám ha mégis elmegy, az az ő döntésük…

A Magyar Tudományos Akadémia sorsa érdekel még valakit?

Hát az egyetemeké?

Ha csak a Fideszt szolgáló „közmédia” műsorait nézzük, azoknak önmagukban elegendőeknek kellene lenniük a társaság kihajításához. És akkor még az egyre terebélyesedő terrormédiáról nem is szóltunk. A hecckampányokról sem, amelyeket ez a párt 1998 óta hatalmon és ellenzékben is folytat. A folyamatos zsidózásról, cigányozásról és buzizásról sem – mindarról, amit a Fidesz politikusai maguk is művelnek, de a „teendők” nagyobb részét bérmunkában végeztetik.

„A liberális demokrácia alapvető értékei soha nem látott veszélyben vannak” – ezt mondja, illetve mondta volna a nyilatkozat. A szöveg átformálása azt jelenti, hogy az eredeti üzenet tartalma a valóság.

De nem történt semmi, legalábbis semmi váratlan. Az EPP az európai demokraták helyett a testvérpárt, a Fidesz mellé állt.

Nincs miben reménykedni.

*

1.
Részlet Donald Tusk csütörtök délelőtti beszédéből:

„Az EU alapvető értékeinek a tiszteletben tartása nélkül a néppárti győzelemnek semmi értelme a 2019. május 26-29-i EP-választásokon.”

Ezt kellene megértenie minden néppártinak és mindenkinek.
2.
Állítólag nem vették ki a nyilatkozatból a "liberális demokráciát" - a Fidesz azzal együtt szavazta meg. Nem képzelhető el ennél ocsmányabb képmutatás.
Oszt? Jó napot...

Manfred Weber és Orbán

Orbán – gondolom, számára elfogadhatóbb jelölt híján – bejelentette, hogy Webert támogatja. A legkevesebb, amit Webernek tennie kellett volna, az, hogy e „támogatást” határozottan, egyértelműen visszautasítsa.



De nem utasította vissza – pedig lehet, hogy e miatt más, Orbánnál fontosabb emberek támogatását elveszíti. De az is lehetséges, hogy Frank Engel a Magyar Narancsnak adott interjújában csupán vágyát, esetleg véleményét közölte tényként, amikor azt mondta: 

„Az EPP nem egy fasiszta klub.”

Ami azt illeti, fölöttébb valószínű – bár néhány gyanús alak biztosan van benne –, hogy a Néppárt tényleg nem fasiszta klub. De, hogy nagyon finom legyek, nem is az elvszerűség megtestesítője. Szépen megférnek benne például a Fidesz elvtelen mamelukjai, gazemberei is.

Tényleg nem gondolom, hogy a Néppárt fasiszta klub volna, de azt igen, hogy egész gyalázatos magatartásával olyasmit készít elő, amit biztosan nem akar – legalábbis remélem. Orbánnal és bandájával ugyanis nem lehet mit kezdeni: egyszerűen nem tud szabadulni attól a megrögzött szokásától, hogy folyamatosan hazudik…

Minden hazugság, amit mond.

Nem lehet egyszerre Orbánnal bájologni, és a legalapvetőbb elvekhez ragaszkodni. Ez nem fér össze.

Egészen nyilvánvaló, hogy lényegében mindent ugyanúgy folytat, esetleg meghosszabbítva, mint eddig. Sorosozás, brüsszelezés, Sargentini gyalázása – orrba-szájba.

A Néppártnak tudnia kell, hogy amit Orbán a sorosozásban művel, a legalpáribb, goebbelsi mintákat követő zsidózás – bármit hazudik is róla, bármennyit zéró toleranciázik. Nincs semmilyen más tartalma e mocskos, hosszú ideje tartó kampánynak; nincs benne semmi más, ami híveire hatna, csak a zsidózás.

Ehhez képest igazán ócska, hazug képmutatás azon elmélkedni, hogy Orbán antiszemita-e: nem mindegy?!

De nem csak erről van szó.

Lehet, tesz – szavakban! – valami engedményt; lehet, titokban beenged még néhány migránst; lehet, előbb-utóbb megtűri majd a CEU-t. De az MTA-t kikészíti, a médiaviszonyokon nem változtat, a civil szervezeteket továbbra is megbélyegzi, fenyegeti, üldözi; gyalázatos zalaptákolmányát kedve, pillanatnyi hangulata szerint módosítja, kiegészíti – miért ne, hiszen az övé…Bilincsben vezetik el a hajléktalanokat, szétverte-szétveri az oktatást stb.

És rabol. Nemcsak a mi javainkat, hanem Európáét is.

Elképzelhető tehát néhány „engedmény”, amelyről azonban nemcsak mi, hanem az ép értelmű néppártiak is tudják, a helyzeten semmit sem változtatnak.

Ha most nem rúgják ki Orbánt és bandáját, csak ártanak maguknak.

Bukjon akkor a Néppárt is, ne csupán az EU… 

>>>

Az Európai Unió, a Néppárt és a Fidesz

A Magyar Köztársaság újjáépítése, Orbánia megdöntése magyar ügy, magyar föladat. De ez nem változtat azon, hogy a Néppárt a Sargentini-jelentés elfogadásáig Orbán bűntársa volt – és úgy tűnik, továbbra is az marad.

Joseph Daul kijelentette:

„A sajtó nem kényszeríthet Orbán Viktor kidobására. Pártunkban demokrácia és jogállamiság uralkodik, megvannak a szabályaink”. 

Nehéz ezt másképp, mint Orbán Viktor melletti kiállásként értelmezni. Joseph Daul egyébként e tekintetben „rovott múltú” politikus, ahogy elődje, Martens is az volt. Mindketten „választási kampány” idején jelentek meg Budapesten, hogy a Fidesznek segítsenek. De nem ez volt a baj, hanem ahogy tették: beszálltak Orbán gyűlöletkampányába, visszhangozták a legaljasabb rágalmakat. Szereplésük a Néppárt szégyene volt, és az emberben fölvetette a kérdést: vajon mennyire szilárd az uniós értékek, a demokratikus jogállam iránti elkötelezettségük.

A Sargentini-jelentés melletti meggyőző néppárti többség, úgy tűnt, fordulatot jelent a párt politikájában. Manfred Weber másképp számol, s talán másképp is gondolkodik, mint Daul. Úgy ítélheti meg, hogy a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek esetleges támogatása számára fontosabb lehet, mint Orbán Viktor megtartása, „képviselőinek” szavazata.  

De most megint minden bizonytalanná vált – csak abban reménykedhetünk, hogy Daul kisebbségi véleményt közölt…

A dologban az a furcsa, hogy a Sargentini-jelentés elfogadása óta minden nap, minden óra érv Orbánék kihajítása mellett. Az a diplomáciában merőben szokatlan hangnem, amelyet a banda megenged magának, önmagában elegendőnek tűnik legalábbis a tagsági viszony fölfüggesztéséhez. De támadnak mindent, nem csupán „Brüsszelt” és Sargentinit: gyűlöletkeltés célpontja lett az ENSZ és mindenki, aki bírálja a magyar viszonyokat.

Olyan általános átkozódás, olyan ordenáré, bunkó „üvöltözés” hallatszik Magyarországról, mint a Soros elleni kampány legocsmányabb időszakában. És Sorossal riogatnak most is, a goebbelsi antiszemita hecckampányok stílusában, tartalmában.

Ez csak a kezdet :

És mellékesen, mintegy félkézzel, „visszautasították” az általuk „Stop Soros”-nak elnevezett gyűlöletcsomag elleni uniós bírálatokat is. Fölényes hangon dumálnak, hazudozva a CEU-ról, és tovább fenyegetik a civileket. Fölvásárolják a még megmaradt független médiát, és általában is egyre romlik az ország állapota, helyzete.

Semmi sem változik tehát, illetve minden egyre rosszabb. A „Stop Soros” ugyan jogi fércmű – el is fogják marasztalni, talán a magyar zalaptákolmány-bíróság kivételével –, arra nem alkalmas, hogy védhető intézkedéseket hozzanak rá hivatkozva, de arra igen, hogy folyamatosan zaklassák, fenyegessék, megfélemlítsék a civileket, és gyűlölködés célpontjaivá tegyék őket. Pontosabban: mindez már megtörtént, és a helyzet folyamatosan súlyosbodik.

Az „anti-Sargentini” határozati javaslat első olvasásra is meghökkentő: végtelen züllöttség szükséges elfogadásához, támogatásához. Nem kétséges, hogy a Fidesz képviselői valamennyien kellően züllöttek, és nem kétséges, hogy híveiket is már régen sikerült kellően lezülleszteni.

Ebben a helyzetben némi reményt jelentett a Néppártban megfigyelhető elmozdulás – és Daul ezt a reményt vette most el. Pedig számítgatása hibás: a Fidesz nem háziasítható, és belülről sokkal nagyobb veszedelmet jelent, mint kívülről. Ha a Néppárt kizárná, a májusi választásokra Orbán elutasításában közös front jöhetne létre az európai szélsőjobboldal, a neonácik ellenében.

Hogy lehet egyszerre a demokratikus alapértékeket emlegetni és Orbánt támogatni, vagy akár csak megtűrni?!  

Az Orbánhoz való viszony – akár tetszik, akár nem – a Néppárt számára alapvető identitásbeli kérdés. Ideje volna ezzel végre szembenéznie.

>>>

Talán a vízözön...

Amikor Schmidt Mária és a zérótoleráncs Fidesz Köves Slomóékkal – kik valami hihetetlen pofátlansággal és gyalázatos üzletiességgel „a zsidó közösségnek” tekintik magukat – együtt állítanak „emléket” a holokausztnak, úgy érezhetjük, közel van a világ vége…

Lázár János – én legyek az utolsó, aki valami jót mond róla – sem merte, tán nem is akarta ezt megcsinálni. Köves Slomó viszont „köszönetet mondott Gulyás Gergelynek, Fürjes Balázs Budapestért és agglomerációért felelős államtitkárnak, Schmidt Máriának, valamint Gerő András és Haraszti György történésznek”…

Ami azt illeti, van is mit megköszönnie! Nem könnyű számba venni, mi mindent sikerült összeszedniük az elmúlt években.

Arra a kérdésre, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is részt vesz-e az emlékhely kialakításában, Gulyás Gergely elismételte: a kormány a Schmidt Mária által vezetett közalapítvánnyal és az EMIH-hel együttműködve hozza létre a múzeumot.

Köves Slomó hozzátette: „én ehhez csak csatlakozni tudok”.

A kormánydöntés „tartalmazza azt is, hogy a holokauszt-múzeum tulajdonosa a zsidó közösség lesz. Ez Európában egyedülálló” – mondta napjaink új undoka, az elképesztően pofátlan Gulyás Gergely.  Bár valóban: Európában egészen egyedülálló, hogy egy kis, a zérótoleráncsoknak köszönhetően igen csak  gyarapodó zsidó szektát „nevez ki” a „kormány” „a zsidó közösségnek”.

Nem idealizálom a Mazsihisz magatartását sem, de az legalább tartózkodó: nem vesz részt ebben a szemforgató és üzleties hazudozásban, az „emlékezés” jogának közpénzekből való magánosításában, elrablásában.

És mindez úgy tűnik, a „kormány” szerint „zsidó balhé” – intézzék el egymás közt…

Hát nem – ez nem csak zsidó ügy: ez nemzeti ügy, a nemzeti emlékezet ügye. Ahogy a Szabadság téri botrányos szobor is az: történelemhamisítása égre kiált.

Gulyás Gergely egyébként megengedett magának néhány helytálló vagy szinte helytálló mondatot is erről, beleágyazva a Fidesztől megszokott hazudozásba:

 a 20. századi náci és kommunista diktatúrák borzalmai soha nem merülhetnek feledésbe. Az a tény, hogy Magyarországon a zsidóság szervezett, tömeges haláltáborokba hurcolása az ország 1944. március 19-ei német megszállása után következett be, nem elkendőzése az azért viselt felelősségnek, annak a bűnnek, hogy az állam ezt követően nem védte meg polgárait. Kollektív bűnösség nincs, állami felelősség van – jelentette ki a miniszter.

A náci és kommunista diktatúrák ilyetén együtt emlegetése már-már megszokott, ahogy az a pofátlanság is, ahogy a magyar állam „felelősségéről” beszélt: „nem védte meg polgárait”…

Rengeteg baj van a „Sorsok Házával”, csak néhányat sorolok föl:

• az ember – akár zsidó, akár nem – nem emlékezik együtt Schmidt Máriával; ez ízléskérdésnek is mondható…
• nem emlékezik együtt azokkal a történészekkel, akik…
• és legfőképpen nem emlékezik együtt a zérótoleráncs Fidesszel!

Ez az „emlékezés” – mondom még egyszer – távolról sem „csupán” zsidó ügy: az egész problematika a zsidóság ügyét is magában foglaló magyar demokrácia kérdése. Ez az „emlékezés” igent mond a Fidesz minden aljasságára: nem csupán „zérótoleráncs hazugságaira” – most nem idézem föl az elképesztő, végtelenített hecckampányokat –, hanem az egész NER-re, mindenestül.

Az a „zsidó közösség”, amely most a „kormány” kegyelméből a „Sorsok Háza” tulajdonosa lett, gazdagon kistafírozva, egyúttal egy rablóbanda bűntársa lett.

Lett..? Régóta az. „Emlékezzen” velük együtt, akinek két anyja van.

Nem felejthetők Köves Slomó szavai:

Vannak, akik a könnyebb utat, a protestálást, a sértődöttséget választják, és vannak, akik együttműködnek. Azt kell nézni, mi jön létre, és nem azt, hogy kik által. Az a gesztus, hogy az állam épít egy holokauszt-múzeumot, amelyet a zsidó közösségre bíz, felhívás a közös munkára – fogalmazott az EMIH vezető rabbija.

Hát igen: az állam épít egy holokauszt-múzeumot, rábízza Kövesékre, akik azt a zsidó közösségként szépen el is fogadják – és a zérótoleráncsság összes gazemberségével mehet tovább; az ország kifosztása is…

Undorító: ez a legkevesebb, amit az ember mondhat.

A kérdés csak az: mit lehet kezdeni az „emlékezés” ürügyén átépített Budapesttel meg az országgal a bűnszervezet és cinkosaik bukása után…

Sargentini "Soros-jelentése" és a Fidesz

Volt a rendkívül visszafogott, szikáran tárgyilagos Tavares-jelentés, most itt van a súlyos megállapításokat is tartalmazó, egészében mégis túlzottan méltányos Sargentini-jelentés.  A Fidesz Tavarest komcsizta, Sargentinit sorosozza, szélsőbalozza és lesenkizi. A magyar „diplomácia” észak-koreai szintre süllyedt.  

Hölvényi György, a Fidesz EU-képviselője valami mocskos kocsmában „társalgott” házigazdáival, és lesenkizte Sargentinit. Azt is állította róla, képességei nem predesztinálják arra, hogy képviselő legyen; és persze minden úgy hazugság – sorosista, szélsőbalos, abrakadabra –, ahogy van.

Nem tudom kihagyni a kérdést: mégis, kilyafaszom ez a Hölvényi..?  Ki ez az alak, aki Stefkával stb. leül ocsmányul hazudozni, pimaszkodni?

Nem volna ez érdekes, ha Hölvényi részegen beszélne, és nem jellemezné az egész „Fidesz-diplomáciát” ez a stílus és tartalom. Ha nem az volna a helyzet, hogy minden, ellenfeleikről elmondott vád pontosan jellemezné magát a Fideszt. Ha Hölvényi nem Gulyás, Szijjártó, Hidvéghi meg a többiek mocskolódásait másolná; ha nem Orbán handabandázását „váltaná aprópénzre”… Ha nem „Soros embereiről” zagyválna, kórusban, az egész horda...

Nem igazán értem, miért a Fidesz hosszú évek óta tapasztalható otrombasága. Talán nincs is más magyarázat, mint amit Inotai András mondott:

„Nem ismerek olyan magyar kormányt, beleértve az ötvenes évek első felében működőket sem, amelyekben ilyen mértékben dominált volna a bunkóság. Nem is a középszer, hanem a bunkóság. A szinte középkori provincializmus és rövidlátás a felszínen kínálkozó pillanatnyi előnyökért.” 

Az világos, hogy ezek az undorítóan hazug handabandázások hazai fogyasztásra készültek. Ugyanakkor az is világos, hogy „a külföld” tud róluk – Orbán pedig mintha valamiféle európai vezető szeretne lenni… Ezzel a modorral, ezzel a gengszter dumával..?

Milyen világot képzel – nemcsak magának, hanem nekünk is? Olyat, amelyben senkiházi gazemberek rágalmazhatnak bárkit is, hazudozhatnak orrba-szája? Amelyben mindent, a legméltányosabb kritikát is ordenáré szitkozódással igyekeznek visszaverni?

Olyat, amelyben Szijjártó „külügyminiszter” botrányos és röhejes cirkuszolásai a követendő minták? Jó, hát megkapja érte a kitüntetést a kirgiz banditáktól…

És vannak képviselők az EU-ban, nem is kevesen, akik társak ebben a mocskolódásban.

Ocsmány módon gyalázták Tavarest, és most elképesztő, hisztérikus hecc- és rágalomkampányt folytatnak Sargentini ellen. Mindezt beleillesztve a lényegében változatlan hevességgel űzött sorosozásba. Csak nem minden veszve van..? Tán éppen ki akarják provokálni a Néppártból való kihajításukat?

Nincs ebben a „diplomáciában” semmi visszafogottság, semmi elegancia – leplezetlenül mutatkozik meg benne a Fidesz lényege, a külvárosi gengszterbanda viselkedése.

Ha a Fidesz reakcióiból indulunk ki, aligha mondható más: vagy kihajítják végre a maffiát a Néppártból, és vagy megfegyelmezik Orbániát az EU-ban, vagy olyan fordulatra kell fölkészülnünk, amilyet ma talán igazából senki sem akar.

A Sargentini-jelentés tárgyalása, fogadtatása az EU önvédelmi képességeinek, egyáltalán: az önvédelemre való hajlandóságának vizsgája.

>>>

Karám, újságírók számára?

Ugye, legalább ebben az ügyben komoly orgánum, érdemes ember nem áll szóba a hatalombitorlókkal..? Tehát például – remélem! – a MÚOSZ sem fájlalja, hogy kimarad az „egyeztetésből”, amelyet egyébként amúgy is csak magukkal akarnak lefolytatni…

Azt olvasom, hogy az elmúlt hónapokban „felgyorsultak az egyeztetések”…

Van még csak kicsit is önállóan gondolkodó, tájékozódó ember ebben az országban, akinek nem nyílik ki a bicska a zsebében, ha a hatalomból vagy környékéről „egyeztetésről” pofáznak?!

A „kormány” végig akarja vinni a fasiszta mintájú „hivatásrendek” kiépítését. A pedagógusokat belekényszerítették(?) a „Nemzeti Paidagágász Karámba” – kell annál riasztóbb példa?

Az újságírásban ma (még) megvan a szabadság egy kis darabja – persze, csak azoknak, akik igényt tartanak a szabadságra. A „sajtó” munkatársainak döntő többsége – mindegy már, miért – közönséges vagy éppen lelkes szolga: „sajtómunkás”, agitpropos, szervezetten és szervezetben hazudozó.

Kell mondanom egyáltalán, mi történik? A hatalom csicskásai vezetik elő az „ötletet” – és én semmit sem tudok, ami alapot adna a legkisebb bizakodásra is. Meglehet, megpróbálnak félrevezetni, hazudozni egy ideig, de a végén mindenképpen az lesz, amit ők akarnak.

Egyetlen lehetőség van: a nyílt és egységes szembefordulás. Nem fogadható el semmilyen kezdeményezés azoktól, akik a mai sajtóviszonyokat kialakították és fenntartják, akik e viszonyok haszonélvezői!

Most kellene megmondani, hogy nem! Még úgy, hogy tudják: legföljebb „maguknak” alakíthatnak kamarát, karámot, bármit.

Most kellene a még független média munkatársainak összefogniuk. Hiszen – mondom még egyszer – előre látható, mi fog történni. El tudja valaki is képzelni, mi lehet a helye a karámos médiában?

Nem vagyok abban bizonyos, hogy valamiféle új érdekvédelmi szervezetre egyáltalán nincs szükség. De ha igen, akkor azt ne a hatalom, ne is a csicskásai kezdeményezzék!  Akkor az induljon alulról – és kezdődjék azzal, hogy a szervezetten és szervezetben hazudozók nem lehetnek tagjai…

Elképzelhető egyáltalán, hogy a HVG, az Index, a 444, a 168 Óra stb. munkatársai egy karámban legyenek mondjuk Huth Gergellyel, Gajdics Ottóval, Stefka Istvánnal, Szöllősy Györggyel, G. Fodorral, Pilhállal és a többiekkel..?

Nem szabad, szerintem nem szabad megvárni, mi fog történni. Nincs ok semmilyen bizakodásra – hát ne legyen arra okuk a hatalom csicskásainak és magának a hatalomnak se! Ha van terület, amelyet mindenképpen meg kell védeni, akkor az éppen a média maradék szabadsága.

Nem tudom elképzelni, mi történhet a remélt egységes nemre; milyen választ adhatnak. De egyben biztos vagyok: bármilyen erőszakosság mindeddig példátlan nyíltsággal mutatná meg az önkény rusnya pofáját.

Mindenképp megéri a tiltakozás, az elutasítás, a szembefordulás – hiszen más lehetőséget nem is hagy a banda. Ha másért nem, hát a puszta becsületért…

És talán megmozdul a még független média közönsége is…

Mert nagyon ideje van annak, hogy megmozduljunk.

>>>

Tényleg minden eldőlt?

Úgy látszik, igen. A „kormány” egyre kevésbé tartja fontosnak, hogy akár 54 perccel a döntés előtt tájékoztassa a lakosságot – az úgyis tudomásul vesz mindent. Visszaállítják Budapest vagy akár az ország 1944-es képét, mégpedig minden komolyabb cirkusz, netán ellenállás nélkül. Hiszen nem is lehet semmit sem tenni ellene…

Tényleg nem lehet? Wachsler Tamás tényként közölte a dolgot:

Nagy Imre szobrát eltávolítják a térről, mivel oda visszakerül a Vértanúk emlékműve. A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét pedig az Alkotmány utcában alakítják ki. Nagy Imre szobrát másutt állítják fel, de az új helyszínt egyelőre nem jelölte ki a kormány.

Wachsler Tamás júliusban az Országgyűlés nemzetbiztonsági ülésén tett javaslata alapján a Jászai Mari tér lehet az új helyszín, ahová az alkotóval folytatott egyeztetés és a szükséges engedélyek beszerzése után állíthatják fel Nagy Imre szobrát. Ám ezt egyelőre nem hagyta jóvá a kormány – közölte most a Magyar Naranccsal a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. vezérigazgatója. – Így a szerencsétlen sorsú egykori miniszterelnök emlékművének sorsa egyelőre bizonytalan. De Wachsler szerint a válasz néhány héten belül megszülethet.

Wachsler Tamás vagy bárki más – olyan mindegy… Valamennyien illetékes elvtársak, vagy inkább érzéketlen gengszterek, akik követik a Gazda utasításait. Nem tudom, melyik a rosszabb: ha egyszerűen bármit megtesznek, vagy ha netán egyet is értenek például a szobor eltávolításával…

Visszakerül a „Vértanúk emlékműve”.

Ez az emlékmű 1934-ben készült, és magán viseli a kor minden ocsmányságát, hazugságát. Esztétikai értéke csak negatívumokban fejezhető ki; üzenete pedig gyalázat. Úgy állít ronda, gigantomán emlékművet az 1919-es Tanácsköztársaság áldozatainak, hogy csak őket tekinti „nemzeti vértanúknak”. Az adott összefüggésben egyértelmű a mondanivaló: a fehérterror áldozatai hiába voltak lényegesen többen, nem számítanak. Sőt: nem is volt fehérterror.

Ami 1934-ben kifejezte a kormány, a kurzus világképét, az fejezi ki ma is az Orbán-kormányét… Vagy azt, amit Orbánék eljátszanak – egyre cinikusabban, de egyre átéltebben is…

S a dolgot tudják még súlyosbítani.

„A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét pedig az Alkotmány utcában alakítják ki.”

A 2010. évi XLV. törvény a NER legnagyobb és leghatékonyabb, legkártékonyabb hazugságai közé tartozik. Erre az „összetartozásra” hivatkozva szállták meg a „külhoni” magyarság szervezeteit, fokozatosan fölszámolva önállóságukat. Az „összetartozás” napja a teljes magyarság egységét hivatott hirdetni, ami önmagában is abszurdum.

De van még valami, ami elfogadhatatlanná teszi. Az az „összetartozás”, amelyet valójában hirdet a hatalom, nem is az „elválasztott nemzetrészekkel”, hanem a „kormánnyal” való összetartozás. Másképp és nyíltan: azt hirdeti, hogy „a magyar nemzet” és 2010-ben uralomra jutott bandita „kormánya” mindörökké összetartozik…

Mi pedig készülhetünk az egymásba érő borzalmak folytatódására: fölkészülhetünk az őszirózsás forradalom becsmérlésére, kitagadására, a „patkánylázadásnak” csúfolt – Móricz, Babits, Kodály, Bartók, Tóth Árpád, szegény Juhász Gyula és mások! – kommün, a Tanácsköztársaság fölötti „diadalünnepre”; mindenre, ami elvezet majd a 2020-as ocsmány trianonozásig.

Ehhez szükséges Nagy Imre szobrának eltávolítása, ezt hirdeti majd az Alkotmány utcai hazugság, a „Nemzeti Összetartozás Emlékműve”.

És meg fogják csinálni, mert bármit megtehetnek. Ahol úgy megalázhatják az MTA-t és az egyetemeket, a bíróságokat, ahogy nálunk (a többi förtelemről most ne essék szó); ahol olyan ocsmány kultúrkampf indítható, mint nálunk, ott bármit megcsinálhatnak.

Csupa szimbolikus ügy – ha tetszik: terelés. Arról terelik el a figyelmünket, hogy kik is voltunk, vagyunk vagy legalábbis lehetnénk… Kiforgatnak önmagunkból is.

Tényleg mindent megtehetnek..?

>>>

A Nagy Imre-szoborról

Miközben Orbán és bandavezérei most éppen Jeruzsálemben mulatnak, itthon tartja magát a hír, hogy Nagy Imre szobrát át fogják helyezni.

Hát hiszen nem ez az egyetlen hír, amely tartja magát: személyre szabott „törvényekről”, Magyar Tudományos Akadémiáról, CEU-ról, civil szervezetekről, Siklósi Beatrixról stb. szól a fáma. Meg mindenféle eljárásokról, amelyekkel Brüsszel Sorost védi…

A Nagy Imre-szoborról szóló hírek sajátossága, hogy igazából ellenőrizhetetlenek: nem cáfolják, de nem is erősítik meg. Így aztán bizonyos tapasztalatokra utalva azt gondolhatjuk, hogy már minden eldőlt…

És igazuk van, a maguk szempontjából: az 1944-es pofájára alakított, szerintem embertelen Kossuth téren, illetve közvetlen közelében nem maradhat semmi, ami ellentmond annak az 1944-es képnek. A „rendszerváltást” be kell fejezni: Nagy Imre szobrának áthelyezése az utolsó, de nagyon fontos lépés lehet.

Ha megteszik, ha megtehetik, alighanem végső, vagy legalábbis nagyon hosszú időre szóló győzelmet arat a klerikálfasiszta görénykurzus.

Nem vitás ugyan, hogy maffia van hatalmon – „békeidők” legkövetkezetesebb és legkíméletlenebb bűnszervezete. Ám ennek a szervezetnek is szüksége van valami ideológiára – s azt a magyar történelem szemétdombjáról guberálja össze.

Sokáig alig tudtam valamit Nagy Imréről – 1956-ban alig többet, mint a hasonló korú, 9 éves gyerekek. Legalábbis ifjúkoráról, a múltjáról.

1958. június 16.

Nem feledhetem azt a napot: a döbbenet, amelyet éreztem, sosem múlt el. Tizenegy éves még nem voltam; a szomszéd – mint később megtudtam, „reakciós” volt – teljes hangerőre állította rádióját, onnan hallottam meg a hírt.

Valami olyasmi történt velem, ami azóta is elő-előfordul: egy-egy megdöbbentő hír hallatán sírás-zokogás törne föl belőlem, amelyet nagy nehezen elfojtok. Akkor az a kérdés dörömbölt bennem: ez most miért kellett?!

Akkor még nem értettem, miért.

Azóta persze teljesebb kép él bennem Nagy Imréről, de számomra „a halálraítélt” marad, társaival együtt: az az ember, akit azért öltek meg, mert nem volt hajlandó megtagadni eszményeit. „Kegyelmet nem kérek” – nem tudom elfeledni…

Azt hiszem, most is (vagy már régen) azért tervezik szobrának áthelyezését, mert az „új” Kossuth téren és környékén nem tűrhető meg senki és semmi, aki és ami ellentmond az 1944-es és korábbi kurzusnak: az egész teret és környékét mindenestől a múltba akarják visszaforgatni.

A jelenlegi görénykurzus sikerének egyik, ha nem legfőbb titka a szimbólumok iránti „érzékenysége”. Nehéz dolog szimbólumokon vitatkozni, de úgy vélem: ha Nagy Imre szobrát elvihetik, akkor ebben az országban tényleg mindent megtehetnek. Hiszen intézményeiket már létrehozták – veritas, alapjogokért központ meg a többiek –, csupán egy-két szobrot, emlékművet kell még áthelyezni; az újak meg régiek már készen vannak, többségük már elfoglalta „méltó helyét”, közterületen…

Nagy Imre sosem volt kedves a mai görénykurzus vezéreinek: 1958. június 16-a csak alkalom volt Orbán Viktor számára, hogy visszataszító, ám messzire előretekintő módon ripacskodjon, hepciáskodjon. Amióta hatalomra került, Nagy Imrét és társait minden módon feledtetni igyekeznek.

Már csak az utolsó lépés van hátra.

Megtehetik? Nem szabad!

El a mocskos mancsokkal Nagy Imrétől!

>>>

Orbánékat, mint macskát szarni, úgy kell kihajítani

Már nagyon késő, de még talán megállítható. Holnap már ő fog diktálni, ha minden így megy tovább.

Szövegük napról napra egyszerűsödik, ha az egyáltalán lehetséges: Soros… Méltánytalan dolog ez, de nem érdemes már szót vesztegetni rá. Egyetlen dolog fontos és nyilvánvaló: a legócskább módon zsidóznak.

Hát hiszen régóta csinálják ezt – vagy 20 éve. (Közben persze nullatoleranciáznak meg temetőznek, zsinagógáznak…) De ez a mostani hecckampány ócskaságával és brutális hatékonyságával mindent felül-, illetve alulmúl. A hatékonyságban, az eredményességben benne van az a tény, hogy az ellenfelek elképesztően kíméletesen, elnézőn, részben kifejezetten bratyizón bántak-bánnak a bandával.

Mert nem hajlandók az alapkérdést alapkérdésnek tekinteni – illetve nem hajlandók a problémában az alapkérdést fölismerni.

Az alapkérdés pedig: meddig lehet hatalmon maradni – több mint 70 évvel a második világháború után – a folyamatos, végtelenített rasszista propagandával. Egyáltalán: meddig tűrhető el a rasszista propaganda.

Személyes véleményem szerint semeddig. Hiszen napnál világosabb: nem lehet normálisan élni ott, ahol a hatalom állandóan rasszista kampányt folytat. Úgy általában sem, vitatkozni pedig végképp nem – mert mindig kéznél a kiközösítő „érvelés”: most éppen a Soros.

Persze, a magyar ellenzék nagyon is bűnös ebben a kérdésben: bűnösen megalkuvó volt, és ma is az. Hány alkalom kínálkozott 1998 és 2002 között(!), hogy annak deklarálják Orbánt, ami már akkor is volt: szalonképtelennek… Például akkor, amikor a Vasárnapi újságban kedvencének merte nevezni azt a Demokratát, amely a saját, náci-nyilas jellegű anyagain kívül hetente adta közre a Gede testvérek „klasszikus” kiadványainak reklámjait…

Hányszor kellett volna kiállni azzal a követeléssel, hogy a hatalom azonnal hagyjon föl a rasszista propagandával? Bizony, sok alkalmat mulasztott el az ellenzék, és ezzel a magatartással maga tette elfogadottá, „szalonképessé” az elfogadhatatlan, szalonképtelen dolgokat.

Hiszen most is: mióta kellett volna már közösen követelni a mind nyíltabb és egyre brutálisabb uszítás befejezését! 2010 óta hány alkalom kínálkozott, hogy a szalonképtelent annak mondják, ami..?

És a Néppárt – legjobb esetben is – a magyar ellenzék módjára viselkedik. A legjobb esetben, mondom: mert ok van annak föltételezésére, hogy sokan nagyon is egyetértenek az Orbán-bandával.

Pedig Európa sorsáról lehet szó. Egyre többen vannak, akik – tapasztalva a határozott ellenállás teljes hiányát – töprengeni kezdenek: vajon nem Orbánt kell-e követniük. Hiszen végül mindig neki van „igaza”; hiszen mindig mindenkit átver, hülyének néz.

A Néppártnak, legalábbis a többségének, nagyon hamar föl kell ismernie: az Orbánékhoz való viszony azonos a demokráciához való viszony kérdésével. Nincs kibúvó!

Orbán és bandája építeni képtelen – de szétverni, amit mások építettek, nagyon is képes.

És persze lopnak is – arcátlanabbul, mint bárki más. És fognak is, amíg hatalmon vannak. És mindent „megmagyaráznak”, bármit meg is ígérnek, egy csöppet sem törődve azzal, hogy hitelesnek tűnjenek; mindenről azt hazudják, hogy – legalább részben – már „elintézett” dolog... És ha nem, hát Soros...

„Ezek” nem változnak, illetve napról napra pofátlanabbak lesznek.

Amíg szóba állnak velük.

>>>

Jogászkodó terrorizmus

A magyar „kormány” bizony terrorizálja a társadalmat: szóval, tettel és mulasztással is. Ma van a Menekültek Világnapja. Orbán ünnepel: ma fogadtatta el piszkos „törvényeit”.

De persze nem ma kezdődött.

A magyar „kormány”, amióta a Fideszé, terrorizálja a társadalmat – hol így, hol úgy. Folyamatos hecckampánnyal és „törvénynek” hazudott aljasságokkal.

Így megy ez az első visszamenőleges hatályú „törvénytől” kezdve a zalaptákolmány elfogadtatásán át a lex CEU-ig és a „Stop Soros”-ig – és tovább.

Nem a „törvény” szövege az érdekes: alkotnak valami „gránitszilárdságút”, és aztán kedvükre módosítják – akár személyre szabottan is.

Nem, nem a szöveg az érdekes. Egyébként sem érdekel senkit: a fideszesek olvasatlanul is megszavaznak bármit.

A kialakított rutin szerint általában péntek éjjel nyújtják be „javaslataikat”, amelyekről aztán kedden lehet szavazni. Ettől csak egészen kis eltérések adódnak, legtöbbször a gyatra látszat kedvéért.

És ne panaszkodjunk: Magyarországon ma akármit művel a hatalom, minden „jogszerű”, mindenre van törvény! Vagy lesz.

Nézzünk egy példát: több mint két éve élünk „fokozott rendőri ellenőrzésnek” kiszolgáltatva.

A fokozott rendőri ellenőrzés fogalmilag csak ideiglenes lehet – nálunk mégis kvázi állandósították. Mondjuk meghirdették valamikor szeptember 1-jével, 0 órától a következő év január 31-én 24 óráig. Aztán meghirdetik február 1-je 0 órától újra.

Ideiglenes rendszabály ez, akárki láthatja..!

Állandósított fokozott ellenőrzés persze a gyakorlatban nem képzelhető el – nem is csinálják. De arra jó, hogy az ember tudja, mi van; hogy bármikor bárkit szabadon zaklathassanak.

E példán szemlélhetjük a fideszes „jogalkotás” természetét: nem más az, mint a jog kigúnyolása, az akarat kultusza. A változó akaraté, természetesen: a lényeg, hogy a hatalom akarata legyen. Önkényes és érthetetlen: megszoknunk kell csak, elfogadnunk – megértenünk – egyáltalán nem szükséges. A pofont sem kell megérteni… Kell ezt magyarázni például azoknak, akik a múlt század harmincas éveit idéző (Illyés Gyula: Puszták népe) viszonyok között élnek, fideszes Döbrögik uralma alatt? És kell ezt magyarázni pénzmegvonástól tartó vagy új juttatásokban reménykedő, alattvaló mentalitású (hol lehet altiszt…) professzoroknak..?

Szóval nem a szöveg az érdekes, hanem a körítés. Nem szabályozni akarnak, hanem igazolni a folyamatos, megszakítatlan hecckampányt.

Természetesen ezeket a „törvényeket” – ahogy egyébként általában a többit is – minden egyeztetés nélkül fogadják el. Valódi vita sem zajlik: annak nagy részét bizottságokba száműzték. De egyébként is: ahol a hatalom érve annyi, hogy a „törvény” ellenzői bevándorláspártiak, migránssimogatók, Soros-bérencek, hazaárulók, ott ugyan milyen vitáról beszélhetünk?

És amit a politikusok egyelőre netán nem mondanak ki, azt szétkürtöli a Fidesz terrormédiája. És az a terrormédia fölöttébb hatékony, legalábbis az ország lakóinak többségét kitevő, zártan élő, kevésbé kulturált, kevésbé önálló emberek körében.

Mindig előjönnek valamivel, amit „törvénynek” hazudnak – de nem az a lényeg.

A lényeg a hecckampány; az a hecckampány, amelynek alapja, meghatározó jellemzője az antiszemita indulatok fölszítása, továbbá a cigányellenesség, a homofóbia. Általában az „ellenesség”: migráns, Soros, Brüsszel, ENSZ, filozófusok, színészek, írók, akadémikusok – egyre megy. Mindegyik libsi, mindegyik Soros-bérenc…

A hatalom a maga érdekeit  a társadalom terrorizálásában ismeri föl: a megvadulni hajlamosakat megvadítja, a félelemben élőket képzelt veszélyektől való rettegés görcsébe taszítja.

Terrorizmus ez, még ha „jogászkodó” is: állami és igazi. 2010 óta tart, folyamatosan. És nincs kegyelem: senki sem úszhatja meg.

A Velencei Bizottság pedig... Kit érdekel a véleménye? Soros-bérencek!

Ma van a Menekültek Világnapja. Orbán ünnepel: a „kormánypárti” többség lelkesen megszavazta, amit meg kellett szavaznia. Az ellenzék megosztott volt: néhányan nem vettek részt a szavazásnak nevezett cirkuszban.

De aztán visszajöttek vagy visszajönnek, és minden mehet tovább, ugyanígy.

>>>

Handó Tünde: Kár, hogy a bírák egy része hazaáruló...

A Vasárnapi újságot nagyon régóta nem hallgatom, de néha olvasok róla. Így legutóbb megtudtam: nyilatkozott benne Rogán Antal és Handó Tünde is.

Már régóta nem tudok belehallgatni sem abba az ocsmányságba, amelyet ez a műsor az országra zúdít. Olvasni valahogy könnyebb…

Handó Tünde a következőket mondta:

Sajnálatosnak tartom azt (…), hogy néhány bírótársunk magáról és kötelességeiről, a közösség iránti felelősségről megfeledkezve külföldre szalad, és elárulja hazánkat.

Azért még „bírótársunknak” nevezte őket…

Amint az már tudható, néhány bíró nemzetközi segítséget kért a magyar „kormány” tervei ellen. Tették ezt azért, mert nem feledkeztek meg sem magukról, sem kötelességeikről, sem a közösség iránti felelősségről – szemben azokkal, akik hallgatnak vagy nem szégyellnek netán lelkesedni se.

Minden nap történik valami, amit nem volna szabad már eltűrni – és mi mégis tűrünk. Mert itt van ez a Handó-féle gyalázatos handabanda – milyen ország az, ahol a bírák főnökasszonya ilyen aljas szöveget engedhet meg magának, és még másnap is főnökasszony..?

Milyen ország, milyen ország…

Olyan, ahol hamarosan titkos eljárás indulhat bárki ellen; olyan, ahol „Stop Sorosnak” emlegetett törvénycsomagot fogadnak el, örök szégyenünkre; olyan, ahol Orbán és csicskásai naponta többször is előadhatják bárgyúságnak tűnő alávalóságaikat…

S ez az ország még tagja az EU-nak. S nem is egyszerű tagja: olyan, amelynek napról napra nagyobb a pofája.

Olyan ország, amelyben van ugyan „ellenzék” - de minek...

Olyan ország, ahol éppenséggel még lehet élni.

De minek…

>>>

Kizökkent az idő

Szerdán megcavazzák a „Stop Sorost” és a zalaptákolmány-módosítást, amely – biztos, ami biztos – létrehozza a „kormány” különbíróságát. Közben „kormánypárti” matricaragasztó különítményesek járják Budapestet. 

Orbán közvetlen felügyelete alá vonja a szerencsejátékokat és a Magyar Tudományos Akadémiát. A zalaptákolmányban megszüntetik a hajléktalanságot, és elrendelik az utcán élők üldözését.  Hamarosan életbe lép a módosított Btk. – az a gyanús, aki nem gyanús… Két évnél hosszabb ideje van érvényben az újra és újra hézagmentesen meghosszabbított fokozott rendőri ellenőrzés.

Néhány az utóbbi napok híreiből. Ismét „törvények” stigmatizálják azokat, akik emberként viselkednek, netán szót emelnek. Nem baj: bújhatnak, rághatják szégyenükben ökleiket… Most még bújhatnak.

Úgy tűnik, mintha végképp elszabadult volna hazánkban az őrület – pedig nem: csupán hadüzenet, akarom mondani: bejelentés nélkül bevezették a rendkívüli állapotot.

De nem most kezdték, hanem már régen. Részletekben.

Mindezt a magyar társadalom jelentős csoportjainak egyetértésével, kifejezett támogatásával, illetve a többiek belenyugvó apátiájával kísérve.

És minden „törvényes” – legalábbis cavaznak róla, rendesen. Van „ellenzék” is, amely „holt időben” „szakpolitikázva” úgy tesz, mintha lényegében minden normális volna. A „törvényekről” is úgy „vitázik” – tisztelet a kevés kivételnek –, mintha rendes, normális törvények volnának…

S az Európai Néppárt is úgy tesz – hiába minden hír fölháborodásról: semmi sem fog változni.

Pedig semmi sincs rendben: minden törvénytelen.

>>>