13 millió forint vesztette el közpénz jellegét

Bárki mondhatja: szóra sem érdemes, hiszen nálunk tíz- és százmilliárdokkal történik ugyanez, szinte naponta. Mégis: e 13 millió magánosítása s annak körülményei megérnek néhány barátságtalan szót.

Mint az ismertté vált, a „kormány” „Soros György tevékenységét bemutató” könyvet rendelt a „prostisrácok” kiadójától, 13 millió forintért. A mű szerzője ufológus, Drakula-leszármazott… Illetékesek – maga Orbán Viktor „miniszterelnök” és Rogán Antal „miniszter” – kérdésekre „válaszolva” azt állították, nem ismerik a könyv tartalmát, továbbá ufókkal nem foglalkoznak. És vidáman röhincséltek.

Az ember meg töprenghet: vajon mi mutatja meg pontosabban, hová is züllött országunk: az, hogy a „kormány” évek óta zavartalanul folytathat – jelentős létszámú közönsége tetszését kiváltva, ellenzéke tehetetlenségétől is örömködve – elképesztően mocskos, rasszista, elaljasító hecckampányokat, vagy az, hogy immár azt is megteheti, hogy idióta szerző művével „igazolja” magát? S hogy papagájkommandóját, agitproposait, békamenetes híveit e könyvből szerezhető „ismeretekkel” „vértezze föl”..?

Szerintem állapotainkról az mondja a legtöbbet, hogy a témára vonatkozó kérdéseket vihogva-röhincsélve lehetett bagatellizálni, elütni:

A kormány nevében vissza kell utasítanom a feltételezést, hogy ufókkal foglalkozunk. Nem, az ufók nem tartoznak a kormány hatáskörébe – mondta Orbán Viktor. Hozzátehette volna: oszt jó napot, vagy oszt kalap… Vagy akár: bekaphassátok...

Persze, ez még mindig nem totális diktatúra: lehetett kérdezni, és másoknak, vélhetően, holnap még nem kell megkérdezniük, hová tűntek a tegnapi kérdezők…

Mindenesetre legyünk hálásak a „kormánynak” hihetetlen mértéktartásáért! A mai viszonyok közepette kockázat nélkül megrendelhette volna – közpénzből, természetesen – akár a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit is.

Mekkorákat röhöghetne Orbán, Rogán és a többi bandatag az esetleges kérdéseken – ha még volnának…

Egykor, amikor még nálunk is volt futball, Göröcstől láttam, amint egy elrontott átadása után magasba köpött, és aláállt. Legalább háromszor kellene nekünk is megtennünk ezt, naponta – mindaddig, amíg eltűrjük a mértéktelenül elkanászodott bűnszervezet uralmát…

Ez a hungarikum, vazze!

Amit Orbánék művelnek, arra Európában 1945 óta máshol nem találunk példát.

Olvasom, hogy Hadházyt perelni akarja a „kormány”. Nem világos, milyen jogszabályt sértett meg az LMP-s képviselő, de biztosra vehetjük: azt a „jogszabályt” hamarosan meg fogják alkotni (ahogy azt például a CEU-val csinálták): „konzultációs adatok összekeverése”…

Ám a Fidesz és „kormánya” ezzel nem elégszik meg: föleleveníti a werberezést is.

Hogy miért kellene Werber annak fölismeréséhez, kimondásához, hogy az orbáni uralom mindenestül hazugságokra épül, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy különös gátlástalanságra vall Finkelstein árnyékából werberezni… Persze, arról a gátlástalanságról beszélek, amellyel a folyamatos gyűlöletkeltésből élő Fidesz gyűlölködéssel vádol másokat; ama bűnszervezet amoralitásáról, mely megrabolja az országot és fosztogatja az EU-t, s közben lopással vádol másokat…

Sajnos, az orbániai helyzet abból a szempontból is a pártállami állapotokra hasonlít, hogy nem tudunk hibázni, ha a hatalom szándékaira a hatalom terrormédiájának anyagaiból következtetünk… Itt van példának okádék ez is.

A helyzet tehát az, hogy a migráncsozó-brüsszelező-sorosozó sunyi antiszemita hangulatkeltést werberezéssel igyekeznek tovább erősíteni.

„Soros György bábjátékozik  mindazokkal a politikusokkal és más szereplőkkel, akik erre kaphatóak, a milliárdos így hajtja végre azt a tervét, amellyel migránsok hatalmas tömegével árasztaná el a kontinenst – erről beszélt a Magyar Időknek Völner Pál.”

Tájékoztatásul megjegyzem, hogy a Magyar Idők nem valamely neonáci-újnyilas bandához, hanem a mai magyar „kormányhoz” „áll közel”; Völner Pál pedig nem valamelyik nemzeti arcvonal, gárda vagy betyárbanda, hanem a mai magyar „kormány”  tagja…

Ki kell mondani: ami nálunk történik, arra a második világháború utáni európai kultúrában nincs példa! 1945 óta a kulturális értelemben vett Európában nem volt és ma sincs kormány, amely az Orbánéhoz hasonlítható folyamatossággal, közpénzek százmilliárdjainak hűtlen fölhasználásával üzemszerűen művelte volna a minden tekintetben aljas, uszító, meghatározó szándéka, tartalma szerint sandán antiszemita, cigányellenes, homofób propagandát.

Okos emberek biztosan meg tudják magyarázni, miért pont nálunk lehet ezt művelni. Én csak azt sejtem, hogy ama kulturális értelemben vett Európában egyetlen más országban sem számíthatna olyan tartós és erős sikerre ez a maffiaállami baditizmus, mint nálunk.

Napjainkban odaát ez a legismertebb, legtöbbet emlegetett hungarikum…

>>>

Migráncsozni vagy nem migráncsozni - az itt a kérdés

Középút nincs: nem lehet csak kicsit migráncsozni, vagy csak kicsit szembefordulni… A demokratikus ellenzék beszéde legyen végre: igen, igen, nem, nem.

Amikor a demokratikus ellenzék azt mondja, maga is fenntartaná a kerítést; vagy amikor legalábbis itthon azt mondja, a kvóta nem megoldás, ezért nem is fogadja el, akkor akarva-akaratlanul maga is migráncsozik, miközben más szavaival elítéli a „kormány” undorító, rémhírek terjesztésével uszító, sunyin rasszista indulatokat erősítő förtelmes, nemzetet megbecstelenítő hecckampányát.

Ez az ügy nem olyan, amelyben lehet igent is meg nemet is mondani: csak a totális szembefordulás a morálisan igazolható, egyúttal értelmes politika.

A kvótát például nem azért kell elfogadni – itthon is, nem csak az EU-ban –, mert „megoldása” lehetne a válságnak. Egyszerűen azért, mert igent kell mondani arra a törekvésre, hogy az EU közös, egységesen emberséges magatartást képviseljen!

Nem lehet a kerítés fenntartása mellett és a kvóta ellen nyilatkozni úgy, hogy közben hatásosan, hitelesen lehessen elítélni a „kormány” hecckampányát. Évek óta őrjíti a lakosságot a bűnszervezet: nem szabad, úgymond, eltűrnünk, hogy mások mondják meg, kikkel éljünk együtt. Közben a menekültek legföljebb átutazni szeretnének Orbánián, amelytől egyre jobban iszonyodnak.

Szégyellnünk kell magunkat azért, amiért Orbánéknak sikerült olyanná formálni az országot, hogy senki se akarjon hozzánk menekülni…

A Fidesz hétfőn, 27-én újabb piszkos cirkuszt készül rendezni a „parlamentben”: „magasabb szintre” akarja emelni azt a sandán brüsszelező-zsidózó sorosozást, amelyet azért nemcsak terrormédiájában (benne a „közmédiával”), hanem a „parlamentben” eddig is folytatott, teljesen gátlástalanul. A sunyi, sorosozó zsidózás újabb alkalmat ad a demokratikus ellenzék – szintén sunyin zsidózó tartalmú – lebérencezésére. Elpapagájkodják majd az undorító süketet „bevándorlóországról”, „bevándorláspárti kormányról”, az „ország megvédéséről”.

Mit kellene a demokratikus ellenzéknek tennie?

Szerintem – tudomásul véve a jelenlegi, elszomorító helyzetet, tudnilillik azt, hogy a demokratikus ellenzék nagyrészt bent van a „parlamentben” – két lehetőség közül kellene választania.

Legalább a téma napirendi szavazásakor és „tárgyalásakor” demonstratívan el kell hagynia az üléstermet. A kivonulást pedig össze kell kötni az Orbán-rezsim elleni frontális, totális támadással – hiszen azért van még az ellenzék számára elérhető média.

Számomra most a másik lehetőség tűnik jobbnak: bent maradni (ha már…), és minden lehetséges módon bent lefolytatni azt a bizonyos frontális támadást. Ezt persze csak úgy lehetne megcsinálni, ha nyíltan, minden kétértelműséget mellőzve kiállnának az EU alapértékei és a kvótajavaslat mellett. Arról kellene beszélni, hogy szégyellhetjük magunkat amiatt, amit Orbánék csináltak az országból: gyakorlatilag senki sem akar hozzánk jönni… És el kell mondani, újra meg újra, hogy a „kormány” goebbelsi hecckampányt folytat, és le kell leplezni annak minden sunyi szándékát, piszkos hazugságát. Idézni lehetne, kellene a Frank Engel néppárti képviselő által a „közmédiának” mondottakat: Nem európai ország az, amely nem fogad be migránsokat. 

A továbbiakban pedig a demokratikus ellenzéknek azon kellene elgondolkodnia, mit tehetne annak érdekében, hogy „bevándorlók” Magyarországot is célországként tartsák számon…

Ha olyanná tudnánk tenni az országot, hogy hozzánk is akarjanak „bevándorlók” jönni, bizonyára kevesebb magyar hagyná el hazáját…

>>>

Párbeszéd-képtelenség

A Fidesz vagy 20 éve törekszik arra, hogy egymással szót érteni képtelen, gyűlölködő részekre ossza a társadalmat. Teszi ezt azért, mert úgy számol: a szélsőjobboldalról megnyerhető szavazókkal, pártokkal együtt biztos többsége lehet. E számítást 2010 óta az idő igazolta.

Néha eszembe jut, 1997-98-ban mennyire megdöbbentem, amikor tapasztaltam, munkahelyemen is: korábban egymást kedvelő kollégák gyűlölni kezdték a másikat, vagy egyszerűen nem álltak szóba egymással. Teljesen világos, hogy a megosztó tényező a Fidesz megítélése volt.

Úgy 2000 táján láttam először olyan fideszeseket, sokat, akik nyíltan és büszkén mutogatták kedvenc lapjukat, a Magyar Demokratát. Mindig érdekelt, mit kedvelnek, mit utálnak mások – hát persze hogy belenéztem a lapba. Korábban is, mert igyekeztem tájékozódni. A lap saját anyagainak (új)nyilas-(neo)náci tendenciája tehát nem lepett meg, de az, hogy fideszes ismerőseimet nem zavarta a Gede testvérek kiadványainak reklámozása, meghökkentett. Igaz: a már akkoriban is imádott Vezérüket, Orbán Viktort sem zavarta. Már akkor sem zavarta – pedig a legalja náci-nyilas, antiszemita irományokról volt szó, ráadásul úgy, mintha azok nélkülözhetetlen, mindeddig eltitkolt és életbe vágóan fontos hiteles ismereteket közvetítenének.

Azóta sincs olyan Orbán-párti orgánum, amely így vagy úgy, nyíltan vagy többé-kevésbé kódoltan és több-kevesebb rendszerességgel ne zsidózna, cigányozna, buzizna – és persze 2015 óta ne migráncsozna.

Kényszeresen újra meg újra fölidézem a múltat: nem értem, miért is nézhettük, demokraták, ennyire tehetetlenül, hogyan épül föl az a bűnszervezet, amely történelmünk szemétdombjáról összeguberált ideológia-rongyokban illegeti magát, és az országot megszállva mérgezi mindennapjainkat.

És persze azt sem értem, miért képtelen a mai demokratikus ellenzék arra, hogy szembenézzen a helyzettel, és megtegye azt, ami adhatna, adhatott volna némi esélyt: félretéve minden ellentétet létrehozza a demokraták ideiglenes teljes, rezsimbuktató egységét, hogy megteremthesse a IV. Magyar Köztársaságot, s elháríthassa az oktatást, az egészségügyet, a szociális ellátórendszert fenyegető katasztrófát, fölszabadítsa a gazdaságot és a kulturális életet…

Bizony, azt sem értem, hogyan lehetséges az, hogy bizonyos demokraták fideszeseket, kiábrándult fideszeseket akarnak megnyerni, s erre az elképzelésre építik egész „politikájukat” – ahelyett, hogy a Fidesszel elégedetlen többséget próbálnák megnyerni, összefogni, mozgósítani.

Valami képzelt középre húznának – ám középen lényegében nincs senki, semmi. S ez így volt nálunk már 1990-től – s így is marad, amíg fenntartható polgári demokrácia nem tud létrejönni.

Szilárd polgári demokráciákban az egymással vetélkedő demokratikus pártok és híveik magától értetődő módon beszélnek egymással. Párbeszédüknek biztos alapjai vannak: közösen vállalt demokratikus – liberális! – alapértékek, és a szélsőségek közös elutasítása.

Orbániában azonban más a helyzet – és más volt már a Fidesz által szétvert Magyar Köztársaságban is. A magyar jobboldal sosem zárkózott el saját szélsőségétől: összekötötte őket valami végtelenül stupid, hazug, szélsőjobboldaliságtól bűzlő „antikommunizmus”, és az egész tábor jelentős részét züllesztő, a még szalonképesnek képzelttől a brutálisan nyíltig terjedő rasszizmus.

Pedig jó volna beszélni egymással… De – a Fidesz szívós munkálkodásának eredményeképpen – nincs is mivel: nincs közös nyelv. Ezt nem akarja fölismerni vagy tudomásul venni a demokratikus ellenzék, amikor újra meg újra „vitába” bonyolódnék fideszesekkel… Nincs közös nyelv, az orwelli újbeszél fideszes változatát pedig nem volna szabad elfogadni, használni. Márpedig a „demokratikus ellenzék” alapkérdésekben is el-elfogadja vagy legalábbis súlyosan hibázva „tolerálja” azt a nyelvet s vele az „értékrendet”, amikor például a menekülteket vagy akár Sorost illetően is kerüli a hatalmon lévő bűnszervezettel való megalkuvásoktól mentes, kenyértörésig menő szembefordulást. Ezzel mintegy azt is kifejezi: maga is úgy gondolja, a Fidesz ítéli meg helyesen a magyar társadalmat; a tisztességes, emberséges, becsületes politizálásnak nincsenek esélyei…

Nos, meglehet, Orbániában az emberségnek, a demokráciának győzelmi esélyei manapság tényleg nincsenek: akkor nem győzelemre, hanem a legfontosabb értékek átmentésére kellene készülni, vállalkozni.

Tényleg jó volna beszélni egymással… De miről és miért? És kikkel? Azokkal, akik még mindig és egyre vadabbul „hisznek” a Fidesznek? Azokkal, akiket Hidvéghi Balázsok, Puskás Imrék, Budai Gyulák és Németh Szilárdok (az intelligensebbeket most nem említem), szánalmas-visszataszító papagájok is képesek hisztériába kergetni?

Mert olvassunk csak bele Hidvéghi Balázs handabandájába:

„Soros hazánk elleni támadása példátlan”.

S mi a teljesen nyilvánvaló tény? A Fidesz évek óta folytatja migráncsozó és sunyin zsidózó Soros-ellenes hecckampányát, egyre vadabbul vádaskodva. Soros pedig hosszú hallgatás után válaszolt, hazugságnak nevezve a hazugságokat…

Hát igen: hazánknak tekintve Orbániát, a Fideszt a magyarsággal azonosítva tényleg mindenki példátlan támadásnak érezheti, ha a bűnszervezet uszító hazugságait a megtámadott hazugságoknak nevezi…

A Fidesz-hívek és a szélsőjobb, az egyatábor minden fideszes uszításra ugrik: egyre vadabb aljasságokkal, egyre vadabb zsidózással telnek meg a „kormánypárti” portálok…

A demokratikus ellenzéknek nem azokra kellene számítania, akik ezért vagy azért nem teljesen elégedettek a Fidesszel, hanem azokra, akik az Orbán-rezsim föltétlen megbuktatását kívánják. Őket kellene összefogni, mozgósítani. De jobbikosok nélkül: naivitás volna azt gondolni, hogy a Jobbik mindenáron ragaszkodnék a Fidesz bukásához; butaság (jó esetben) azt képzelni, hogy a szélsőjobboldali párt alapvetően megváltozott …

A Fidesz bukását kívánók összefogása persze csak teljes demokratikus egységgel sikerülne – sikerült volna. Kellett volna az az egység, nagyon kellett volna!

Itt próbáltam szólni arról, mi okból, milyen célokért.

Csakis az a bizonyos teljes, ideiglenes (500 napos? – ahogy Bokros Lajos ajánlja) egység adott volna esélyt.

Ha nem történik valami, ami ma egyáltalán nem látható előre, akkor a Fidesz biztosan nyeri a 2018-as „választást”. Talán ez kiváltja a demokratikus ellenzék nézetem szerint kívánatos alapvető megújulását, és az emberség, a demokrácia értékeinek átmentésére, az Orbán-rezsim kívánatos mielőbbi megbuktatására talán megszerveződik az a teljes (ideiglenes) egység, amely a parlamenti és parlamenten kívüli demokratákat, demokratikus szervezeteket összefogja.

És akkor majd lehet, kell is párbeszédre törekedni. De csak akkor – mert demokraták senkit sem tagadnak ki amolyan Fidesz módra a nemzetből, de azt tudnunk kell: értelmes párbeszédre  akkor nyílik lehetőség, ha az egyatáborosok megérzik demokratikus ellenfeleik erejét.

>>>

Frontális támadásra készülnek a még független bíró(ságo)k ellen

Orbániában az élet nem móka s nem talány: az éppen illetékes elvtárs, például Lázár János mindenügyi miniszter rámutat a soros áldozatra, s máris indul a hecckampány.

Sorra került Baka András, egyúttal üzentek Darák Péternek is:

„Egy bizonyos: Baka a Kúriát vezető Darák Péter támogatása nélkül nem tárgyalhatna efféle ügyeket.”

A terrormédia (© TGM – terrorkormánynak terrormédiája van, természetesen) vezető orgánumában megjelent írás például azt kifogásolja, hogy a magyar állam ellen pert nyert bíró járhat el egy sor erősen átpolitizált ügyben. Fölemlegeti, hogy már 2009-ben is csak harmadszorra választották meg a Legfelsőbb Bíróság elnökének – azt elfelejti hozzátenni, hogy tán azért, mert az „ellenzéki” Fidesz is támogatta…

A cikk szerzője nem töpreng azon, hogy a magyar „állam” miért hoz nagy számban jogsértő intézkedéseket, s miért indít politikai támadásokat minden ellen, ami az ő engedélye, felügyelete nélkül mer, akar létezni, tevékenykedni. Nem vonja kétségbe azon bíró(ságo)k elfogulatlanságát sem, amelyek minden további nélkül „szentesítik” a „kormány(párt)” és ügyészsége által megfogalmazott „ítéleteket”: például Ahmed H. terrorista, kuss; nem kételkedik a pártállamban, annak „országgyűlésében” sem: Czeglédy Csaba bűnszervezetben, kuss… Aki mást mond, Soros bérence, hazánk ellensége: hazaáruló…

Már csak azt remélem, hogy ezeket a „hazaárulókat” azért figyelmeztetik majd közvetlenül azelőtt, hogy szurokba mártanák, tollban megforgatnák, és kerítésre húznák őket…

A Baka András lejáratására s a valamelyes függetlenségre még igényt tartó bírák és mások megfenyítésére irányuló hatalmi szándék újabb hecckampányban nyilvánulhat meg. Mert nagyon úgy tűnik, hogy Lázár János – tudjuk, nem szokott a levegőbe beszélni – a november 16-ai „kormányinfón” valami hecckampányszerűségre adott jelt. Tán érdemes idézni jellegzetes hadováját:

A társasági adókedvezményekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalát firtató kérdésre Lázár János úgy felelt: véletlen folytán a tao-val kapcsolatos döntések a Kúrián rendre annak a Baka Andrásnak a tanácsához kerülnek, aki hivatali státuszváltásából adódó óriási sértettsége okán, nagyon haragszik a kormányra és a Fideszre. Hozzátette: érdekes döntések születnek a Kúrián az ügyyel kapcsolatban, és feltette a kérdést: a gyermekek után járó adókedvezmény felhasználásáról is be kell majd számolni?

A tanulság annyira egyértelmű, hogy már régen meg kellett volna értenie mindenkinek. Mindenkinek, aki nem bel- és kültagja a bűnszervezetnek. Sőt, még a bűnszervezet beosztott tagjainak is, no meg azoknak, akik nem restek ingyen lelkesedni, akár Brüsszelig békamenetelni:

Ahol bűnszervezet az államot hosszú ideig uralhatja, szétverve vagy elbitorolva mindent, amihez hozzáérhet; ahol a hatalom a maga népszerűségét hazugnál hazugabb, ocsmánynál ocsmányabb hecckampányokkal őrizheti meg, vagy akár növelheti is, mégpedig szemérmetlenül fölhasználva a náci-bolsi hecckampányok tapasztalatait,

ott senki és semmi sincs biztonságban.

Lásd még:

Szép csendben megkezdte a bíróságok elfoglalását a Fidesz

>>>

Eredményes a „nemzeti konzultáció”!

A „kormány” büszke lehet: elérte, amit akart! Sikerült neki nagyrészt „nemzeti kukát” csinálni az országból. Persze, a siker sosem 100 %-os: nehéz időkben az Orbániánál fejlettebb illiberális államokban is be kellett érni 98, 74%-kal.

Kép: 168 Óra

Egy a „nemzeti kukákból”: a másik oldalán bizonyára a cigányok, zsidók és a buzik feliratok olvashatók…

Előjön mondjuk Dömötör Csaba, és nem is kell semmit sem mondania, akár ki se nyissa a száját: ránézek, és mindent elhiszek neki… Neki is! S van még idő: akármi legyek, ha a „kormánnyal konzultálók” száma nem fogja elérni, sőt, meghaladni a kétmilliót!

A „kormány” tényleg büszke lehet: amit akart, azt megcsinálta. Nem beszél ő a levegőbe..! Vad kényszerképzetekkel fonta be sok-sok ember életét, eszüktől megfosztva, erkölcsileg lezüllesztve őket. S nincs min csodálkoznunk: téved, aki azt hiszi, ebben a „kormányban” nincs önismeret! Pontosan tudja, hogy csak eszelősségbe, morális züllöttségbe hajtott-űzött emberektől remélhet föltétlen támogatást.

Persze, sok év kitartó munkálkodására volt szükség a mai nagyszerű eredményekhez – és most jólesnék tán megpihenni a babérokon… De nem lehet! Gondoljuk meg: a hatalom terrormédiája sem egyik napról a másikra, a semmiből jött ám létre..! Amíg vannak még az országban, sőt, Európában Soros-bérencek, addig folyvást munkálkodni kell…

Ezzel a végtelenített migráncsozó-sorosozó-zsidózó hecckampánnyal, a „nemzeti konzultációnak” hadovált aljas szemfényvesztéssel Orbánia „kormánya” immár végképp goebbelsi magaslatokba emelkedett…
A siker azonban, mint fentebb említettem, nem teljes: még nincs annyi „nemzeti kuka” az országban, amennyire a „kormánynak” szüksége van!

Még ha számolunk azzal a ténnyel, hogy egy társadalmat sosem lehet totálisan lezülleszteni, meghülyíteni, mert a legerősebb és legmocskosabb hatalom számára is mindig maradnak elérhetetlen, azaz józan, értelmes és becsületes emberek –  még akkor is, ha a hatalom irtja, bezárja vagy elkergeti őket –, szóval, ha figyelembe vesszük a nehézségeket, ennél a mostaninál akkor is lehet „jobb eredményt” elérni.  Ma már a teljesebb sikerhez nem is kell más, csak annyi, hogy a „kormány” nyíltabban fogalmazza meg „kérdéseit”, azaz még határozottabban érzékeltesse szándékait..

Ajánlok – ingyen – egy mintát:

„Vannak, akik szerint nemcsak a cigányok, hanem a zsidók és a muszlimok is büdösek. Meg a buzik. Ön szerint is?”

Igen: egy ilyen világos „kérdésre” sokkal többen reagálnának a „kormány” számára pozitív módon, hiszen szóból, mégpedig nemzeti szóból ért a magyar zember…

Hogy ennek Orbániára nézve rossz nemzetközi hatásai lennének? Na bumm: az EU malmai lassan őrölnek, leginkább csak üresben járnak. Kicsit gyakrabban kell majd emlegetni a zéró toleranciát, oszt jó napot.

>>>

Bicskanyitogató pofátlanság!

Gulyás Gergely - ezt talán nem csak én tudom régóta - lényegében, legalábbis verbálisan, bármilyen aljasságra, bármilyen mocskos vagy éppen stupid szöveg elhadoválására képes és hajlandó. Gulyás Gergely is...

Kiáll a Fidesz frakcióvezetője, és elővezeti az ótvaros dumát…

Kiáll a „sajtó” elé, és löki a süketet – tulajdonképpen a Fidesztől régóta megszokottakat: hazugságokat, rágalmakat; más(oka)t vádolván saját bűneikkel és saját ocsmány szándékaikkal. Terel, mellébeszél, félreérthetetlenül hazudik. Soros György személyesen megtámadta a magyarokat, ezért Gulyás az egész nemzeti konzultációt meghosszabbítja Bicskéig…

Külön megjegyzendő két dolog:

1.
Gulyás fölháborítónak tartja, hogy Soros (is) antiszemita intenciójúnak minősíti az ellene folyó kampányt. Soros nem mondta, de mondhatta volna: goebbelsi hecckampányról van szó. A tudatos és szervezett antiszemita hangulatkeltés teljesen nyilvánvaló – a Fidesznek ilyesmiben évtizedes gyakorlata és tapasztalata van. Az antiszemita hangulatkeltés vádját Netanjahura hivatkozva utasította vissza – ez azonban legföljebb arra alap, hogy az ember tisztességtelennek mondja Netanjahu szerepvállalását.

2.
Érintette a civil szervezetek kérdését is, mondván, hogy azok szabadon működhetnek; titkosszolgálati megfigyeléssel csak azoknak kell számolniuk, akik magyarellenes tevékenységetf olytatnak…

Itt újra el kell mondanom: a civilekre vonatkozó „törvényük” egyetlen értelme, célja bizonyos szervezetek megbélyegzése; a valós szándékot és „törvényük” valóságos hatását annak a förtelmes, fenyegető-rágalmazó-bérencező uszító hecckampánynak kontextusában kell értékelni, amelyet hosszú ideje folytat ebben a témában is a hatalmon lévő bűnszervezet.

Ugyanezt kell elmondani a CEU ellen hozott „törvényük” dolgában. Banditák hoznak így  „törvényeket”...

Ja, volt még valami…

Gulyás Gergely „újságírói kérdésre válaszolva” elmondta, hogy támogatnának egy törvényes keretek között megrendezendő Soros elleni tüntetést. S bár az ember sosem tudhatja pontosan, mi a valós értelme annak, amit egy fideszes mond, különösen akkor, ha törvényes kereteket emleget, az talán mégis remélhető, hogy jelenleg nem tervezik rohamosztagok bevetését…

Akkor tehát nem „Magyarország” támadja, rágalmazza, gyalázza, mocskolja Sorost, sandán-sunyin antiszemita indulatokat erősítve; nem „Magyarország” szórta-ragasztotta tele országát Soros-képekkel, arra ösztönözve „polgárainak” jelentős részét, hogy összefirkálja, leköpdösse! Hanem Soros „támadja” „Magyarországot” – már ha a hatalombitorló bűnszervezet azonosítható Magyarországgal… És Soros „támadásának” lényege, hogy leleplezi a bűnszervezet hazugságait…

Tenyérbemászó pofa, bicskanyitogató aljasság.

>>>

„Orbán bandája”

Bízom abban, hogy a Népszava tudósítása pontos. Ha igen, akkor – tudomásom szerint – első ízben hangzott el az Európai Parlament ülésén felelős politikus szájából: „Orbán bandája”. Ez a pontos kifejezés!

November 15-én az EP nagy többséggel fogadta el a lengyel fejleményekre reagáló többpárti indítványt. Szégyenünkre – micsoda botrány! –  egy Semjén Zsolt nevű alak reagálhatott a magyar „kormány” nevében.

Bár az EP ezúttal Lengyelországgal foglalkozott, történelminek nevezhető mondat hangzott el Orbániáról is:

Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője azt mondta: Lengyelország ahelyett, hogy Európa vezető országa lenne, „lefokozta magát Orbán bandájának és az illiberális társadalmaknak a szintjére”.

Őszintén remélem, hogy ez szó szerint így hangzott el – szeretem a pontos kifejezéseket… Bár máshol ezt az „Orbán bandájának” fordulatot nem találtam, Halmai Katalinról elhiszem, hogy pontosan idézte, Verhofstadtról pedig, hogy ezt mondta. Kicsit korábban arról írt, hogy „újabb álhírkampányt indítottak az úgynevezett Soros-terv ellen”, és ezen kampány „antiszemita felhangokat mutat, hazugságokkal van tele, és méltatlan egy demokratikus európai országhoz”.

Ez a megfogalmazás is igaz, ám kissé pontatlan: nem „antiszemita felhangok” jellemzik ezt a mocskos kampányt, hanem kifejezetten az antiszemita indulatok fölszítása a célja. De megértem, hogy a hanyatló nyugaton annyira elképednek az orbániai történéseken, hogy nem mindig találják meg a legjobb, legpontosabb kifejezéseket. És persze udvariasan „demokratikus európai országról” szólnak akkor is, amikor már tudják, hogy erre nincs komoly okuk… Ironizálnak.

Bizony, az „Orbán bandája” lényegföltáró tartalmú: Orbániában kormányról a szó valódi és főleg demokratikus értelmében egyáltalán nem beszélhetünk. És most a rablásokról nem is akarok szólni.

Kormány az, amelynek a mai Európában példátlan módon saját médiabirodalma van, mégpedig a múlt század 30-as és 50-es éveit idézőn alvilági hangot használó..?

„Példának okádék” egy „hadijelentés” az egyik „kormánypárti” szennylapból:

„Lengyel testvéreinket szerdán megtámadták a brüsszeliták. Soraikban sajnos magyar képviselők is masíroznak.”

(Orbánia „kormánya” és „csapatai” állandóan harcban állnak… Azokkal, akiknek pénzéből virgonckodnak.)

Kormánynak nevezhető az a valami, amelynek ilyen módon beszélő támogatói kapnak teret „kormánypárti” orgánumokban?

Szeretnék VERHOFSTADTTAL egyszer személyesen találkozni. Szívesen kioktatnám én is demokráciából ezt az aberrált pedofil buzit.

Vagy:

Igen, de az már egyenesen „arcátlanság”, amit ez a cionista fószer megenged magának!

A végtelenségig lehetne, egyszer talán kellene is hasonlókat idézni, ugyanis Orbániában ilyen a „kormánypártiság” alaphangja – a förtelmes médiabirodalom „cikkeiben” és a kommentekben is. Sőt, ennél alig moderáltabb – ha egyáltalán – a vezető fideszes „politikusok” által használt nyelv…

De most ne keseregjünk! Örüljünk annak – remélem, van rá okunk –, hogy az EP ülésén végre elhangzott a pontos megnevezés: Orbán bandája… Örüljünk, hiszen tudjuk: Orbán bandája súlyosan valóságos valami, nem olyan, mint mondjuk Dániel Zoltán és bandája…

Annyira valóságos, hogy előbb-utóbb az Interpolnak is dolga lehet vele.

>>>

A Fidesz, a Jobbik és a zsidózás meg az ország

A Fidesz nevet is meggyalázó szervezet úgynevezett kommunikációs igazgatója izét tartott, no… Olyan hogyishíjákot, no…  Szóval amit a szervezet sajtótájékoztatónak szokott nevezni.

Ha valakit érdekel…

Mert volt benne érdekesség… Például indul a Fidesz Sorost gyalázó tervének újabb, még intenzívebb szakasza: telefonon fogják uszítani azokat, akiket még lehet az eddigieknél is jobban.

Bármennyire unalmas, abban is van valami érdekesség, hogy úgy vélik, lehet a migráncsozó-sorosozó zsidózásból még további hasznuk. Érdekes annak vizsgálata is, meddig tűri a bőr a képükön az állandó uszító, szemérmetlen  hazudozást. Egyelőre úgy tűnik, a végtelenségig – mintha nem is emberből volnának…

Szóval, indul a lakosság telefonon való zargatása-heccelése is: ha jól értettem, maga Szijjártó Péter fogja a zembereket „tájékoztatni”…  Különös anyagból lehetnek gyúrva azok, akiknek még ettől sem fordul föl a gyomruk, nem kezd viszketni a tenyerük, nem nyílik ki a bicska a zsebükben…

De mit beszélek itt összevissza – hiszen nem is a már évek óta tartó, s kifáradni nem akaró fideszes migráncsozó-sorosozó zsidózásról akarok most szólni… Persze, amíg ez a gyalázat tart, igazából másról sem volna szabad beszélni: hiszen amit a hatalom évek óta művel, kultúrállamban abszolút tűrhetetlen…

Ám most – persze, ezt sem először teszem: Fidesz-független, rosszul fizetett (Soros!!!) papagájként ismételgetem magam – igazából az úgynevezett „kommunikációs” vagy miféle „igazgató” Jobbikkal kapcsolatos megjegyzései érdekelnek. Idézem  is őket:

Arra a felvetésre, hogy Mirkóczky Ádám jobbikos politikus szerint nincs miért bocsánatot kérni Apáti István korábbi zsidókkal kapcsolatos kijelentéseiért, Hidvéghi Balázs azt mondta: gyalázatosnak tartják azt, ahogy a Jobbik korábban különböző csoportokat sértegetett, köztük a magyarországi zsidóságot és az is gyalázatos, hogy a Jobbik ezért soha nem kért igazából bocsánatot, és nem zárta ki emiatt egyetlen politikusát sem.

“Elfogadhatatlan bármiféle antiszemitizmus” – jelentette ki a Fidesz kommunikációs vezetője. Hangsúlyozta: minden ilyen megnyilvánulást kategorikusan elítélnek és amíg a Fidesz van kormányon, addig minden magyarországi közösség, ideértve a magyarországi zsidóságot is, biztonságban élhet és számíthat a kormány védelmére.

Sajtóviszonyainkat jól jellemzi, hogy lényegében minden kockázat nélkül hadoválhatnak a bűnszervezet képviselői, mégpedig bármiről bármit. Például hosszú ideje ismételgetik, milyen sajnálatos, hogy a Jobbik hűtlen lett korábbi „nemzeti elkötelezettségéhez”. Aztán, ha úgy tartják hasznosnak, mint jelen esetben, előállnak azzal, hogy a Jobbik korábban antiszemita párt volt. Érdekes, hogy a még erőteljesebb cigányellenességet nem nagyon emlegetik a fideszesek – nyilván okuk van erre. Ha csak arra gondolok, hogy a „párt” minapi „kongresszusán” maga Orbán Viktor is cigányozott …

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel – én várnám, hogy a média együtt követelje: tisztázza végre a „Fidesz”, tulajdonképpen mit ért a Jobbik „korábbi nemzeti elkötelezettségén”? A zsidózást, a cigányozást, a gárdázást, a betyárkodást – vagy mit? Ha azzal az állítólagos „nemzeti elkötelezettséggel” megfért a zsidózás, cigányozás, gárdázás, betyárkodás – de annyira, hogy a „parlamentben” maga Orbán Pörzsével is édelgett közösnek tételezett ellenfeleik „párbajképesség-problémáiról” –, akkor utólag ezt miért kifogásolják, miközben azt a bizonyos „korábbi, elárult nemzeti elkötelezettséget” újra meg újra emlegetik?

Azt már csak megszokásból vetem föl, hogy miközben a Jobbik korábbi(?) zsidózásait „elítélik”, maguk évek óta orrba-szájba, bár jellemzően sunyi módon zsidóznak. Cigányoznak, buziznak is – mikor mit vélnek hasznosnak.

Mondjuk, ezzel a nyilvánvaló ténnyel is szembesíthetné a sajtó – legalábbis annak a fideszes médiabirodalmon kívüli része – a folyamatos, üzemszerű uszításra berendezkedett bűnszervezetet. Esetleg olyan módon, hogy bojkottálja az úgynevezett „kommunikációs igazgatók” meg a papagájkommandó izéit, no… Vagy fölvethetné, ha már az az „igazgató” a zsidózó jobbikos politikusok kizárásának elmaradását tette szóvá:

• Mennyire más lehetett volna ez az ország, ha legkésőbb 2000-ben – amikor a regnáló miniszterelnök a minden adásában törvénysértő, rasszista (főleg cigánygyűlölő és antiszemita) uszítást művelő szennyes Vasárnapi újságot, a meglovasított, korábbi polgári hangját alvilágira váltó „Magyar Nemzet”-et és a zsidózó-cigányozó-buzizó anyagokkal teli, ráadásul a „klasszikus” antiszemita, benne a náci-nyilas irodalmat hetenként buzgón reklámozó Magyar Demokratát nevezte meg kedvenceinek – a Fidesz, ahogy polgári pártnak kötelessége, kizárja Orbán Viktort...
  
  >>>

Ahogy Orbán cigányozik...

Úgy manapság az EU-ban egyetlen miniszterelnök sem teheti, nem is merheti. Bár Orbán haverjairól – madarat tolláról… – azért sok mindent tudhat, s így sok mindent el is képzelhet az ember.

Igen, Ficotól, némely lengyel vagy cseh politikusoktól nem lepne meg nagyon az akár nyílt cigányozás vagy az Orbánéhoz hasonló sunyi, xenofób uszítás, alig burkolt zsidózás (sorosozón ocsmány migráncsozás), esetenként homofób hangulatkeltés sem. Ránk nézve megszégyenítő azonban, hogy a V4-ek „társországaiban” egy-egy kirívó becstelenségre, például cigányozásra, lényegesen erősebb a politikai és akár a társadalmi (néhol az egyházi is!) reakció, mint hazánkban.

Lám, elhangzott ismét egy elviselhetetlen orbáni handabanda:  tele súlyos kisebbrendűségi érzést kompenzáló bűzlő öndicsérettel, hazugságokkal, tudatosan ismételgetett aljas szándékú bambaságokkal. Röhejes-szánalmas harciaskodó hepciáskodással…

A Fővezér jelenése előtt persze volt sok-sok édes dolog. Nézegetem a képeket: keresek legalább egy olyan arcot, amelyről ne ordítana a szolgalelkű jellemtelenség. De Orbán hibátlanul válogatott… S köréje gyűlnek a kiválasztottak; nem szelíden, hanem tolongva, rohanvást – mint a malacok gazdasszonyaikhoz, ha kukoricát csörgetnek…

Egy alak például „érdekesen” adta meg a Fidesz történetét, mai lényegét…

Hát igen – a mai Fideszben összekapcsolják 1956-ot, 1989-et és 2006-ot: és ebben igazából csak 1989 a hazugság, ahhoz ugyanis a bűnszervezetnek semmi köze. 1956-ból szellemi-erkölcsi értelemben viszont kötődnek a lincselőkhöz, 2006-ból pedig más, konkrétabb értelemben is a Budapestet földúló hordákhoz.

(Erről eszembe jut, hogy Orbán médiakedvenceiben olykor összekapcsolják 1849-et, 1945-öt és 1956-ot, mondván: az oroszok háromszor is ránk támadtak…)

Igazából azonban engem a demokratikus ellenzék reakciói érdekeltek. Az első megnyilvánulások, sajnos, nem leptek meg:  amiről itt beszélni akarok, arról szót sem ejtettek. Talán később…

Orbán Viktor, mint az igazán nagyok, tulajdonképpen mást sem tesz, mint ismétli önmagát. Az alábbi dumát is elmondta már néhányszor, lényegében ugyanezekkel a szavakkal:

„Azokat, akik a gyerekeikért élnek, Magyarország a lehetőségeihez képest bőkezűen támogatja, de nem szégyelltük nyíltan kimondani, hogy nálunk nincs jövője annak az életformának, amely nem a gyerekekért, hanem a gyerekekből akar megélni.”

A gyermekvállalás és a megélhetés között van, lehet összefüggés, mégpedig többféle. Talán vannak még olyanok, akik hallottak-olvastak valamit például az egykézésről. Nyilván sokan tudják, hogy szerte a világon, mondhatjuk, jellemzően a legszegényebbeknek van a legtöbb gyermekük. E jelenségnek összetett okai vannak.

Az orbáni dumának azonban nagyon egyszerű az „értelme”: nettó cigányozásról van szó. Semmilyen más racionális tartalma nincs mondatainak. A nettó cigányozással „indokolja” a szociális támogatások rendszerének leépítését, ahogy nettó cigányozással „indokolta” a föltétel nélkül alapjövedelem magyarországi bevezetésének „lehetetlenségét” is.

Orbán Viktor nagyjából két évtizede csak olyan közönség előtt jelenik meg, hajlandó beszélni – 139 nemzeti színű zászló előtt –, amelynek tagjai üdvözült arccal ünneplik a legnagyobb hazugságokat, aljasságokat is: a szimpla vagy migráncsozó-sorosozó-bérencező zsidózást, civil szervezetek gyalázatos megbélyegzését, a buzizást, a cigányozást – bármit…

Orbán Viktor nagyjából két évtizede csak olyan orgánumnak nyilatkozik, amely rendszeresen, mondhatni, orrba-szájba zsidózik, cigányozik stb.  Hosszú ideje olyan hatalmas médiabirodalmat birtokol, használ – beleértve az elzabrált-meggyalázott „közmédiát” –, amely szorgalmasan űzi ezt az ipart, és gátlástalanul agitál a Fidesz mellett.

A jelenség egészen elképesztő – de igazából a politikai-társadalmi reakciók gyengesége teszi botrányossá.

A demokratikus ellenzék pártjai a mindennapos sorosozó zsidózásra, bérencezésre, buzizásra sem nagyon reagálnak, legföljebb „óvatosan”, „körültekintően” – féltik megmaradt „népszerűségüket”. Legalábbis azt remélem – ó, micsoda nyomorúság! – hogy erről van szó, s nem arról, hogy e „kényes ügyekben” belül egyetértenek az amorális önkénnyel…

A legnagyobb „óvatosság”, „visszafogottság” a cigányokat érintő kérdésekben tapasztalható. Ez önmagában is megmutatja, milyen súlyosan diszkriminált, védtelen a cigányság, és milyen súlyosan demoralizált a magyar társadalom jelentős része – alighanem nagy többsége.

>>>