A Parragh-cirkuszban elmondott
szövegéről akarok valamit előadni… No, nem csatlakozom a megrögzött szokása szerint mindenen ajvékoló libsi kórushoz: semmi baj sincs az etnikailag homogén akármivel! Mert ha – tegyük föl – türelmetlenül beszélt volna erről a Kedves Vezető! De nem: toleráns volt, amennyire csak lehetett. Aki figyelt a beszédre, megértette:
az általa engedélyezett sávon belül igenis kedveli a különbözőségeket:
sokszínű az ő egyszínűsége – a bunyeváctól egészen a svábig! Az ajvékolók tán fölhorgadtak: és a zsidók..? Ám a zsidó szervezetek nyilván megértették, hogy a támogatott vagy legalábbis a tűrt sávban homogénkedhetnek ők is, nem tiltakoztak tehát.
Hogy a cigányok..? Azokkal csak a baj van! Már évekkel ezelőtt célozgatott rájuk a Kedves Vezető, mondván: az ő kormánya azokat támogatja, akik a gyermekekért, és nem azokat, akik a gyermekekből élnek! Most meg itt van az alapjövedelem dolga. Még szerencse, hogy az egész elképzelést mindenestül elutasítja a mi Kedves Vezetőnk – 56-os forradalmunkat leverő gulagos komcsik-bolsik elképzeléséről van szó! –, nem kellett tehát hosszan magyarázkodnia, legföljebb annyit, hogy etnikailag bonyolult a helyzet. A libsik persze rögtön ajvékoltak, hogy az etnikailag bonyolultakról szólván, a cigányokra célzott a szónok – na de azt ki tudná bizonyítani? Az ajvékolás ugyanúgy nem bizonyít semmit, mint az egyatáborbeliek kéjes röhögése… A szónok, aki – ellentétben az elterjedőben lévő vélekedésekkel – nem teljesen hülye, számított erre is, arra is: pontosan tudta, milyen hatást vált ki. És az a hatás nagyon is megfelel szándékainak.
Szóval, azzal a megőrzendő etnikai homogenitással nincsenek is komoly bajok: igaz, hogy hülyeség, de – mint fentebb már mondtam – toleráns hülyeség: a Kedves Vezető kijelölte sávban akár élni is lehet! Úgy-ahogy, de lehet.
A szöveg tehát nem zsidózó – azt bizonyára a Mazsihisz és az EMIH szóvá is tette volna –, cigányozásról pedig csak azok beszélnek, akik pontosan értik, mit jelent az etnikai bonyolultság… Azok, akik a cigányozást tagadják, zavarba jönnének, ha meg kellene magyarázniuk, miért röhögnek rajta olyan kéjesen…
Tulajdonképpen ideje rátérnem arra, hogy akkor mi is a bajom az Orbán-beszéddel.
Hogy botrányt fog kavarni, azt – mint fentebb írtam – nyilván tudta és akarta; azért mondta az alábbiakat is:
„Aaa… ez… most már lehet ilyeneket mondani, ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért, de már lehet olyanokat mondani, mert az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés az bajjal jár.”
Az a kurva élet, az! Az tehet mindenről: állandóan sátáni sugallatra Kiválasztottakat igazol!
Azt én meg nem mondom, pontosan mire gondolt (már elnézést..!) a szónok, amikor a néhány évvel ezelőttről beszélt… Ha lett volna az a néhány évvel ezelőtt, amikor ilyen szövegért „kivégzés” járt, akkor most ő nem lehetne Kedves Vezető, és nem kellene attól tartania, hogy még e földi világon számot kell adnia mindenről… Mindenről: arról is, amit összehordott, meg arról is, amit csinált.
Ki tudná akár csak a felét vagy csak a tizedét is fölsorolni annak, amiért őt – legalábbis a szó politikai és morális értelmében – bizony ki kellett volna végezni? Őt és „pártját” is…
Ugyan miről beszél az az ember, aki például 2000-ben, miniszterelnökként(!), a náci-nyilas kiadványokat reklámozó és saját náci-nyilas szellemiségű anyagokban is gazdag Demokratát ajánlhatta híveinek – anélkül, hogy a kivégzés szükségességét akár csak az ellenzék fölvetette volna..?
Nem itthon, Európában sem volt meg az a „néhány évvel ezelőtt”… Pedig, ha meglett volna, most nem kellene Magyarország teljes lezüllésétől és az EU szétesésétől tartanunk.
Aztán mondott ám még valamit, amiért akár ma is ki kellene „végezni” – még akkor is, ha az általa engedélyezett sávban kedveli, tűri a sokszínűséget…
„Természetesen, mint Szent Istvántól tudjuk, mindenkit szívesen fogadunk, ez helyes dolog, de az ország alapvető etnikai karakterének a megváltoztatását nem szabad kockáztatni, mert az, szerintem, az országot nem fölértékeli, hanem leértékeli, és káoszba taszítaná. Ezért a kormánynak határozott iráényvonala van, ez nemcsak a migrációra vonatkozik, hanem egy általában egy megközelítés arról, hogy hogyan gondolkodjunk Magyarország népességéről. Fontosnak tartjuk a kulturális egyszínűséget is, ami persze úgy értendő megint, hogy egy sávon belüli sokszínűségről beszélünk, de az nem teszi lehetővé, hogy kulturális értelemben egymással vegyülni nem képes civilizációk létezzenek egymás mellett.”
A megőrzendő egyszínűség az országot föl fogja értékelni – fejtegette, majd így folytatta:
„Hasonlóképpen nem fogunk kukoricázni közbiztonság és terrorfenyegetettség ügyében, mert a mi egyik megkülönböztető jegyünk, amely szintén fölértékeli a hazánkat, az kell, hogy legyen, hogy a közbiztonság Európában itt kimagasló.”
Az ember eltöprenghet: a menekültek valóban fenyegetnék Magyarország etnikai karakterét? Ki akar hozzánk jönni, azokon kívül, akik a Fideszt le tudják és le akarják fizetni? Ők se hozzánk jönnek, csak átutazóban…
Merőben képzelt az a veszedelem, amellyel a Kiválasztott hosszú ideje és rengeteg közpénzből rémisztgeti az embereket…
Bármit mondott is, a beszéd vagy legalábbis ez a része a menekültekről szóló aljas, az emberség szikráját sem tartalmazó migráncsozás.
Nincsenek olyan kultúrák, amelyek ne tudnának egymás mellett élni. Az együttélés persze konfliktusokkal is jár – de a világon az egymást gazdagító együttélésre nincs kevesebb példa, mint a konfliktusokra. Terroristákkal persze nem lehet – de a menekültek kapcsán úgy emlegetni a terrorizmust, ahogy a Kiválasztott és bandája teszi, minősíthetetlenül aljas hazugság.
Mint fentebb írtam, az ilyen és hasonló gyalázatosságokért a Kiválasztott által emlegetett „néhány évvel ezelőtt” sem járt „kivégzés” – sem itthon, sem Európában.
De ha ez a helyzet nem változik meg gyökeresen és nagyon rövid időn belül, akkor Európa önmagát végzi ki.
