Miért és meddig tűrik még?

A fideszes retorikának – a kormányszinten űzött uszító, gyűlöletkeltő szándékú végtelenített papagájkodásnak – nincs Európában párja.

Amilyen Orbánia „kormánya”, olyan a szóvivője.

Most csak egyetlen mondattal foglalkozom:

A kormányszóvivő szerint a Soros György által finanszírozott nemzetközi szervezetek feljelentése alapján baloldali és liberális politikusok támadták Magyarországot a bevándorláspolitikája miatt hétfőn az Európai Parlamentben (EP).

1. Az EP illetékes bizottságában nem csupán Orbánia bevándorláspolitikája volt a téma, hanem például a sajtó helyzete, a civilszervezetek elleni kormányzati támadások, az emberi jogok megsértései stb.
2. A „kormány” nyitott a vitás kérdések megbeszélésére, bár például az emberjogi fölvetéseket már rendesen megtárgyalták – ezt a hazugságot ismételgeti Trócsányi és az egész papagájkórus is.
3. Visszatérő sajátossága a „kormány” hadovájának, hogy „följelentésről” beszél – mintha nem volna teljesen világos a helyzet az elfogulatlan érdeklődő számára, minden „följelentés” nélkül is…
4. Ebben a kontextusban a följelentés valami besúgáshoz hasonló dolog: idegen érdekek kiszolgálóihoz, háttérhatalmak ügynökeihez, spekulánsok bérenceihez illő dolog… Egyetlen ilyen mondat tökéletesen igazol minden „vádaskodást”..!
5. A fideszes uszítás szerint elég valamiről azt mondani, hogy liberálisok, baloldaliak műve: ezzel mindent megmondtak, a fölvetett problémákról nem is kell beszélniük… Ez azt jelenti, hogy a „kormánynak” nincs szava gondolkodó emberekhez: csak klienseihez, vazallusaihoz és olyanokhoz, akiket a bűnbakképző ocsmány handabanda már teljesen elkábított; olyanokhoz, akikből a gyűlölködés feltételes reflexét néhány visszatérő hívószó kiváltja.
6. A hívószók hálózatában a kifejezések egymást értelmezik, egymást kölcsönösen fölidézik: följelentés, idegen érdekek kiszolgálói, háttérhatalmak, homályos pénzügyi körök, bérencek, migránssimogatók, brüsszeliták, nagy testű vízi ragadozó, Soros… E kifejezések kizárólag a Fidesz kreálta „valóságra” vonatkoztathatók – a tények szempontjából tökéletesen irracionálisak.
7. Minden bűnbakképző, uszító duma irracionális, torz, hamis, hamisító. Amikor kormányszinten űzött uszításról, bűnbakképzésről beszélünk – évek óta „csúcsra járatják”: bárhová nézünk, hazug, uszító plakátokat látunk; a „közmédiából” és a kereskedelmi tévékből elképesztő mennyiségben öntik ránk a „társadalmi hirdetéseket”, ömlik a dezinformáció; a hazug sikerpropaganda hozzátartozik a gyűlöletkeltéshez: a migráncsozással, bérencezéssel stb. együtt azt üzeni, hogy „külső és belső ellenségeink” irigylik óriási sikereinket, veszélyeztetik azokat, sőt, létünkben fenyegetnek bennünket –, számításba kell vennünk a magyar történelem ama negatív tradícióit, amelyeket ez a propaganda teljes tudatossággal idéz föl.
8. A hívószók fentebb említett hálózata gyakorlatilag megegyezik a múlt század 30-as, 50-es éveinek a mai hataloméhoz részben hasonlítható céllal és hatással használt szókészletével, azaz – a kor megkövetelte, de azért az egyatábor számára kellően áttetsző kódolással – egyszerre mutatja a kereszténykedő, soviniszta, rasszista-antiszemita, idegengyűlölő szélsőjobboldali és az osztályárulózó, impirilistázó, rothadónyugatozó sztálinista-rákosista propaganda sajátosságait.
9. Hosszú évek óta műveli a „kormány” a fentebb felületesen, de – véleményem szerint – a tényeknek megfelelően jellemzett propagandát. Rothasztja ezzel nem csupán Magyarországot, hanem az Európai Uniót is. S teszi mindezt részben a magyar emberek pénzéből (kihívó arcátlansággal magáncéljaikra – hatalmuk maximalizálására – használva közpénzek százmilliárdjait), részben az EU adta támogatásból.

Nem tudni, mikor lesz elég ész, erő és akarat Magyarországon ahhoz, hogy a mai iszonyú rezsimet meg lehessen buktatni. Gyengék vagyunk minden tekintetben: erkölcsileg, intellektuálisan egyaránt.

De a Néppártban, az EU-ban sincs meg – hiába minden tapasztalat?  – a képesség, a szándék a fenyegető veszély fölismerésére, az ellene való hatékony föllépésre..?

*

Orbánia miniszterelnöke, akinek állandó szómenése és bölcselkedése már-már a Kárpátok Géniuszát idézi, a mai napon

cigányozott egyet az egyatábor örömére, s ugyanannak a közönségnek az “etnikai homogenitás megőrzéséről” is zagyvált … Mindeddig nem jött hír arról, hogy a hallgatóságból bárki is tiltakozott volna.

Álombeli válasz az újszdszezésre

Megjelent az új SZDSZ! A hír – még ha netán csak álhír, akkor is – megfiatalított: álmodtam szépet, nagyszerűt…

Azt álmodtam, hogy a leújszdszezett fiatal erő igazán méltó választ adott a Kedves Vezetőnek és médiabirodalma, „szellemi hátországa” papagájkórusának! Nem csupán méltó, hanem okos választ is. Úgy utasította vissza a gyalázkodásnak, megbélyegzésnek szánt minősítést, hogy nem azonosult az egykori liberális párttal, viszont válaszával minden demokratikus erő megszólítására alkalmasnak mutatkozott. Íme:

„A Momentum Mozgalom a világot, az EU-t; az országot, a nemzetet; a politikai pártokat; a múltat és a jelent, legfőképpen pedig a jövőt nem a jelenleg hatalmon lévő bűnszervezet „normái” szerint ítéli meg, képzeli el.” 

Aztán fölébredtem, de úgy döntöttem, visszaalszom…

Egy hazaárulózó múltjának ürügyén

Vajon a „komcsi múlt” az egyetlen, amit lehetséges, amit érdemes, amit szükséges a mai „kormánypárti” agitproposok szemére vetni?

„Bencsik András volt kommunista újságíró” hazaárulózását teszi szóvá a 444.hu. Joggal persze – de volna itt még valami, ha a múltról (no meg a jelenről is) beszélünk.

Nem tagadom, van abban valami pikáns, ha egy „volt kommunista újságíró” napjainkban hazaárulózik. Bár ez a „kommunista újságírás” bizonyos időszakaitól egyáltalán nem volt idegen – ebben az értelemben tehát következetességet, kontinuitást állapíthatunk meg.

Mindamellett kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Bencsik András tökéletesen érdektelen, bármit csinál, bármit mond is: kizárólag „helyi értéke” van, amit a „kormány(párt)tól” kap: az teszi őt „érdekessé”, hogy a mai magyar „kormány”, maga Orbán Viktor is igényt tart a Bencsik Andrások szolgálataira.

Aki tovább olvassa ezt a kis írást, azt gondolhatja, valójában nem is Bencsikbe, hanem a Kedves Vezetőbe akarok „belerúgni” – s persze ebben van igazság. De a figyelmesebb olvasó megérti: ha valakibe, hát a demokratákba, magunkba akarok most belerúgni.

Érdemes ott Bencsikről beszélni, ahol – valamikor 2000-ben – az ország miniszterelnöke következmények nélkül ajánlhatta híveinek a förtelmes Vasárnapi Újságot, a frissiben meglovasított „Magyar Nemzet”-et és azt a Demokratát, amely..?

A Vasárnapi Újság akkoriban minden vonatkozó törvény, szabály rendszeres megsértésével egyszerűen gyűlöletfolyam volt; a legalja uszítást művelte, a legalja magyar hagyományokra – antiszemitizmusra, cigányellenességre, homofóbiára – építve. A műsor állandó vendégei voltak a MIÉP és a Fidesz politikusai, és nagyon figyelnie kellett annak, aki szövegeik alapján meg akarta különböztetni őket egymástól.

A „Magyar Nemzet” meglovasítása a magyar sajtótörténet egyik leggyalázatosabb fejezete.

Hanem Bencsik András lapja, a Demokrata! Az nem szarozott, nem kódolt: tele volt neonáci-újnyilas irányultságú saját anyagokkal is. De amikor Orbán kedvencének nevezte, akkoriban a lap – erre újra meg újra emlékeztetni kell, mert ami ma van, akkor kezdődött! – nélkülözhetetlen igazságok közlőiként hetente reklámozta a Gede testvérek kiadványait: a leghírhedtebb náci-nyilas „klasszikusokat”.

Ha a hazaárulózó Bencsik múltjáról beszél valaki, ezt is meg kellene említenie, nem csupán azt, hogy a Népszabadság munkatársa volt: ez is van annyira terhelő – vagy nem?

Egy biztos: volt „komcsi újságíróként” és náci-nyilas kiadványok reklámozójaként is természetesnek tarthatjuk, hogy hazaárulózik..!

Ami nem természetes: azt a politikust, miniszterelnököt(!), aki akkoriban híveinek ajánlotta a szélsőjobboldali szennylapot, nem kényszerítette sem a pártja, sem a demokratikus ellenzék, sem az ország arra, hogy takarodjon a közéletből! Takarodjon..? Kedves Vezetőt csináltunk belőle…

Nem Bencsikről kellene hát beszélnünk, s Orbánról is bizonnyal kevesebbet. Magunkba kellene néznünk: számot vetnünk mindazzal, ami a rovásunkra írható. Azzal, amit eltűrtünk, s tűrünk ma is. Aminek a töredékét sem lett volna szabad elfogadnunk.

Nemzetáruló-e vagy?

Uszításra akármi, az olimpia is alkalmas…

Csupán gátlástalan uszítókra van szükség, s akkor flottul megy minden.

Régóta nincs semmi, semmi fontos, amiben a magyar embernek más lehet a véleménye, mint a „kormánynak” és úgynevezett „pártjának”.

Az úgynevezett „kormány” és „pártja” meg szennyes médiabirodalma ismét nemzetárulásról hőbörög.

Régóta nincs semmi, semmi fontos, amiben a magyar embernek más lehet a véleménye, mint a „kormánynak” és úgynevezett „pártjának”. Nem tetszik az olimpia? Nem tetszik a Budai Vár elzabrálása? Haragszol a demokratikus intézmények és jogrend megszállásáért, szétveréséért? Berzenkedsz a rokkantak, az elesettek, a munkanélküliek megalázása, a munkavállalói jogok csorbítása miatt? Dühít az ország kifosztása, az egészségügy lerohasztása, az oktatás szétverése, a gazdaság, a kultúra, a közigazgatás „államosítása”, azaz fideszesítése?

„Mi a f…t nézel..., mi a f…t gondolsz, mi a f…t érzel, mi a f…t mondasz”: nemzetáruló-e vagy?

Hát hogyne: minden alkalmat megragadsz, hogy ráronts a nemzetre, eláruld a nemzetet – aztán csodálkozol, hogy nemzetidegennek, mindenféle bérencnek tartanak..!

A „kormány” és papagájkommandója dumája persze megint hazug: hazugság az is, hogy az olimpiai pályázat mögött bármikor is nemzeti egység állt volna. Még akkor sem, amikor a politikai pártok többsége támogatta! Mert a pártok bázisai jól érzékelhetően erősen megosztottak voltak ebben a kérdésben.

Az olimpiai pályázatot nemzeti egység támogatta – állítja most a hatalmon lévő szervezet. E nemzeti egység létéről pedig ugyanolyan alaposan győződtek meg, mint például zalaptákolmányuk támogatottságáról, az alkotmánybíróság kisajátításának vagy a hittan közoktatásba illesztésének stb. helyesléséről. A fasiszta mintára létrehozott hivatásrendek, a Nemzeti Pedagógus Kamara vagy micsoda igényléséről. Ahogy meggyőződtek arról is: a nemzet hő óhaja, hogy Orbán és társasága elzabrálja a Budai Várat… Paks 2-t is a nemzeti egység kényszerítette Orbánékra! No és nemzeti egység követeli az országot vadul elfoglaló fák radikális megritkítását is.

A „nemzeti egység” kívánsága, hogy a hatalom birtokosai unortodox kormánypárti – uszító, rasszista stb. – médiabirodalmat tartsanak fenn, közpénzből. Meg az is, hogy – ugyancsak közpénzből – kisajátítsák a közmédiát.

Nemzeti egység van abban az alapvető dologban is, hogy a magyarsághoz tartozás korai jele a csecsemő fenekén látható piros pötty. Matolcsy eme zseniális felismerésének általános, mondom: „nemzeti” elfogadottságát az a tény fejezi ki, megkérdőjelezhetetlenül, hogy az említett úr ma is az MNB elnöke, és munkálkodhat egyebek között közpénzek közpénz jellegének megszüntetésén, ugyancsak egységes nemzeti támogatottsággal.

És minden nemzethű magyar hálát adhat a Történelem Urának, amiért ez így van! Mert Matolcsy nélkül nem tudta volna a nemzet meghiúsítani a „legnagyobb szövetséges” alattomos tervét a „kormány” megbuktatására!  Mert igen: „sokkszerű volt az, hogy egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt”!

Piros pöttyös seggűnek kellett ahhoz lenni, hogy e sokkból magához térve el tudja valaki hárítani „szövetségeseink és barátaink” aljas tervét, amelynek megvalósítására pedig katonai forgatókönyv is készült! Persze, ezer amer… baráti, szövetséges katona sem ér föl egyetlen piros pöttyös seggűvel sem!

Meg fogják tanulni szövetségeseink, brüsszeli barátaink és a nagy testű vízi ragadozó, Soros meg hazai álcivil bérencei is, hogy a piros pöttyös nemzeti egységre akárhányszor támadnak, mindig vereséget fognak szenvedni.

A magyar nemzeti egység erejét hamarosan mindenki előtt megmutatja majd az ötödik nemzeti konzultáció… Az „olimpiai álom” elárulói meg a migránspárti ügynökszervezetek és gazdáik konyháikban hiába boszorkánykodnak: minden mesterkedésük kudarcra van ítélve!

Egymillió Pandacsöki Boborján nemzeti egységét nem tudják legyőzni.

Besenyő Viktor bácsi országa

Ötödszörre készül a gonosz nemzeti varázsló, Besenyő Viktor bácsi belenézni nemzeti konzultációnak becézett ocsmány varázstükrébe, hogy ötödszörre is elaléljon az előre tudott választól: még mindig te vagy a legszebb, legokosabb e vidéken. Teheti, a köznek s az EU-nak van pénze…

Ötödszörre készül Besenyő má' megint igazam van Viktor arra, hogy a várhatóan egymillió körüli válaszoló többségét – e számot persze független forrás sosem erősíthette meg – ismét Pandacsöki Boborjánná alázza: megmondja nekik, mi is a véleményük. Arról, amiről azt se tudják, mi az…

Hát hiszen nem is tudhatják! Bár Besenyő Viktor bácsi a maga „parlamentjében” ismertette a várható „kérdések” tartalmát: szólt a nemzeti Pandacsöki Boborjánok függetlenségét fenyegető öt veszedelemről.

De ahogy az előző négy esetben, most is nyilvánvaló minden, Besenyő Viktor bácsi számláját állni kénytelen nem Pandacsöki Boborjánnak – tehát legalábbis a nemzeti hovatartozásukat illetően kétes alakoknak – , hogy már a kérdések is hazugságok. Besenyő Viktor bácsi „parlamenti” bábszínházának „ellenzékét” ez a hazudozás annyira meglepte, hogy nem talált rá szavakat.

Pedig Besenyő Viktor bácsi nem variál: ami bevált, bevált – nem kell mindig spanyolviaszt föltalálni. Brüsszelezés migráncsozással körítve, leöntve sorosozással, bérencezéssel: a Pandacsöki Boborjánok menzáján hosszú ideje ez a mindennapos étek.

Ötödszörre is szeretné megétetni őket, s alighanem sikerül is neki. Ötödszörre is odaáll ocsmány varázstükre elé illegetni magát, ötödszörre is megkérdezi: tükröm, tükröm, mondd meg nékem…

S a választól minden bizonnyal ötödszörre is elalél.

Hófehérke, hol késel az éji homályban..?

Nagyot kacagott a „Ház”

Persze, csak a „Ház” keresztapai része. Nem csoda: a főnök hatalmas, ellenállhatatlan unortodox poént engedett meg magának: kicsit kódoltan (ahogy sorosozni/zsidózni is szokott), de azért úgy, hogy az általa személyesen kiválasztott szolganépségből a leghülyébb is megértse: lebuzizta egykori polgári körös bajtársát…

Igen, a Keresztapa bizonyos dolgokban nagyon bátor: hatalmasat köpött a hanyatló világ polkorrektségére, és vállalva az EU brüsszelitáinak esetleges ejnyebejnyézését, a „Ház” és a sajtó nyilvánossága előtt lebuzizta egykori szövetségesét, aki – mi tagadás – keményen megtámadta. Vona egyébként kihívta a sorsot maga ellen, amikor arra kérte egykori polgári körös társát, hogy ne bújjon Tarlós szoknyája mögé. Igaz, ezt senki sem értékelte buzizásnak. Orbán válasza viszont másnak nem is értelmezhető:

„Nem szoktam én, illetve nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni.”

Volt is ezen a mókán nagy viháncolás, összeröhögött a saját farmon, biztos emberismerettel összeválogatott társaság! Igazuk is van: ha a „miniszterelnököt” valaki mondjuk rablóvezérnek nevezi, a leghelyesebb azzal válaszolni, hogy netán buzi-e vagy?!

Azért a buzizáson kívül vegyük észre a hazug hencegést is: bátornak tünteti föl magát az a férfiú, aki mindig igyekezett minden nehéz szituációt elkerülni – vagy ha maga teremtett olyat, mint 2006-ban az Astoriánál, időben meglógni...

Orbán persze nagy kockázatot vállalt: a brüsszeliták esetleges rosszallásán kívül tarthatott attól is, hogy a „Ház” szigorú Mestere rendreutasítja, netán kivezetteti! De ezúttal megúszta…

A buzizáson kívül is volt érdekes mondandója: volt bajtársát például azzal vádolta, hogy antiszemita pártból filoszemitát csinált. Van abban mindig valami csiklandozó, ha Orbán pálfordulással vádol bárkit is – nagyjából annyira, mintha rablással, korrupcióval, hatalmi visszaéléssel, hazudozással stb. gyalázna másokat.

De ami igazán érdekes: nem emlékszem arra, hogy korábban – mondjuk, az egykori bajtárs és pártja gárdázós-betyáros időszakában – antiszemitának mondta volna a Jobbikot. Gondolom, azért nem, mert neki nem tűnt antiszemitának, cigánygyűlölőnek meg még kevésbé. Hiszen akkoriban még közös ellenségeik voltak!

Vesd össze:

Vona Gábor hátat fordított a Jobbik szavazóinak, pártja korábbi politikájának, a nemzeti ügyeknek, és a hatalomért képes Gyurcsány Ferenc DK-elnökkel és a szocialistákkal is összefogni – reagálta a Fidesz szombaton az ellenzéki párt elnökének kijelentéseire.

Ez, ugye, azt jelenti, hogy a Fidesz szerint a Jobbik korábban - gárdákkal, betyárokkal, zsidózásokkal, cigányozásokkal, cigányok elleni martalóckodásokban való aktív részvételével stb. - nemzeti ügyeket képviselt, a fideszes szótár szerint is nemzeti elkötelezettségű párt volt! Nemzeti - eltérően a hazaáruló, Brüsszel-bérenc stb. szociktól, Gyurcsányéktól...

Szóval, jegyezzük meg: amíg a Jobbik direktben zsidózott-cigányozott (buzizott is…), addig a Keresztapa nem minősítette antiszemitának, rasszistának, homofóbnak se. Csak most, hogy – szerinte – a korábban szövetségesnek, a jövő reménységének tekintett társaság valamiért „filoszemita” lett.

           Akkor tulajdonképpen mi is a baja Orbánnak?!

*

Napról napra züllöttebb lesz országunk. Nem elég, hogy a hatalmon lévők szabadon, lényegében minden korlátozás nélkül rabolhatnak, uszíthatnak, hazudozhatnak; nem elég, hogy a Keresztapa minden következmény nélkül ismételgetheti uszító undormányait, bornírt baromságait, alattomos aljasságait (ld. „öt veszedelem”): valamennyiünk szégyenére buzizhat is, szolganépségének veszett gyönyörűségére…

Istenem: olyan ország lett hazánk, amelynek miniszterelnöke lehet olyan valaki, aki keresztapának is utolsó gazember.

Buzizás előtti áhítat...

Az olimpia és Napólajos elvtárs

A párt és a kormány, élén Napólajos elvtárssal, valójában sosem akart olimpiát!

Mikor ezt írom, már az MTI is megtudta, hogy a Momentum Mozgalom bejelentette: 266151 aláírást adtak le. S ha már megtudta, bizony el sem is hallgatta!

De Orbán Viktor már mindenkit eligazított, s Kósa Lajos meg Kovács Zoltán beintésére a papagájkórus is rázendített.

Most még Napólajos elvtárs azt üzente, hogy a népszavazás kezdeményezői és ellenzéki támogatói Párizs és Los Angeles ügynökei; Tarlós budapesti elvtárs pedig árulóknak nevezte azokat az ellenzékieket, akik a kérdésben megváltoztatták korábbi véleményüket – de holnap erről már nem lesz, akarom mondani, nem volt szó.

Mert a valóság az, hogy a Kedves Vezető és „pártja” igazából sosem akart budapesti olimpiát! Budapest akarta, legfőképpen a közgyűlés ellenzéki része – a nemzetikeresztény képviselők csupán taktikából támogatták az ötletet, ahogy maga Napólajos elvtárs, Kedves Vezetőjük is!

A Kedves Vezető, Napólajos elvtárs világosan megmondta: az olimpia nem a „kormány”, nem a Fidesz, tehát nem is az ország ügye! Soha nem is volt az.

Holnaptól mindenkinek ehhez kell tartania magát.

Európa legsikeresebb „pártja”

Bizony, a Fidesz az. Ha csak kicsit is belegondolunk abba, mi mindent művel(t) a társaság, mondjuk 1994 óta, megdöbbentő – erkölcsöt, értelmet dermesztő, bénító – sikernek kell tartanunk már azt is, hogy ez a „párt” még mindig létezik… S ha csak létezne, valahol a közélet perifériáján… De hatalmon van, immár harmadik ciklusban uralja-fosztogatja az országot – s ki tudja megmondani, még meddig.

Ami a Fidesznek siker, mégpedig minden gazemberséget igazoló siker, az súlyos kudarca nemcsak Magyarországnak, hanem Európának, általában az európai kultúrának: valóságos elsötétülés.

Ma nincs erő hazánkban, amely meg tudná dönteni e rémisztő, elkeserítő társaság s Kedves Vezetőjük uralmát. Néha azt képzelem, majd ők belátják, nem mehet a végtelenségig minden úgy, ahogy eddig… Összegyűlnek például egy bazári beszédre – már az is hazugság, ahogy a szónok megszólítja hallgatóit: „kedves meghívóim”: valójában ő válogatta össze a díszes társaságot –, vagy egy Terror Házában tartott csevelyre, hallgatják az aljas és bornírt süketelést vízben úszó „nagy testű ragadozóról”, Soros-félékről, senki által meg nem választott, viszont választott politikusok hatalmát korlátozni akaró álcivilekről (a valódi civilek ugyebár, például a CÖF, arról ismerhetők föl, hogy nem korlátozni, hanem erősíteni akarják a választott politikusok hatalmát…), és egyszer csak végignéznek az összegyűlt közönségen; kimennek a mosdóba, belebámulnak a tükörbe.

És hirtelen megundorodnak a Kedves Vezetőtől, a körülötte lebzselő förtelmes emberektől, önmaguktól, és szertefutnak.  A rendesebbek, akikben még maradtak képzetek erkölcsről, leteszik a szajrét, és föladják magukat.

Más lehetőség ma nem látszik arra, hogy megszabaduljunk Európa legsikeresebb „pártjától”…

Nagyjából 1994 óta… Egyre szervezettebben, egyre gátlástalanabbul épít ez a társaság rossz tulajdonságainkra: magából indul ki, ezért ismer bennünket.

Nagyjából 1994 óta… Folyamatosan kínál bűnbakokat, folyamatosan erősíti a társadalomban meglévő gyűlöletpotenciált: nemzetárulózással, idegenszívűzéssel … homályos pénzügyi körök, brüsszeliták, bérencek, nagy testű vízi ragadozók, Soros-félék, álcivilek stb. emlegetésével. Fasiszta szellemiségű migráncsozással.

Egymásba érnek a hecckampányok, amelyeknek állandó eleme az antiszemita indulatokra, általában a rasszizmusra való tudatos, szervezett rájátszás; amelyeket főleg elképesztő „szellemi hátországukkal” és médiabirodalmukkal (amikor „kormányon” van a társaság, az elbitorolt „közmédiából” is) folytatnak; de gyakran vezető politikusaik is beszállnak: jó ideje például rendszeresen sorosoznak. Mai papagájkodás: köztudott, hogy Majtényi László egy külföldi érdekeket kiszolgáló Soros alapítvány elnöke...

És nincs hazánkban politikai erő, hogy képükbe vágja: sunyi, tudatos zsidózást művelnek.

Ez a második világháború utáni Európában példátlan – váltópártokról beszélek – „politizálás” szinte elviselhető volt mindaddig, amíg a maga nyers valóságában mutatkozott meg: szélsőjobboldaliakkal közös Vasárnapi újság-os uszításban, náci-nyilas kiadványokat reklámozó Demokrata népszerűsítésében stb. De egyszer, évekkel ezelőtt, egy beszéd közben – nyilván előre megtervezetten – a Kedves Vezető fölnézett a magasba: arcát elöntötte a jellegzetes nemzetikeresztény ájtatosság, és azt mondta: szeretet.

Mennydörgés, szózat nem hallatszott, mennyezet nem szakadt le, a Sátán öklét szájába tömve fojtotta magába ujjongó röhögését – s azóta ájtatoskodón űzik a gyűlöletkeltést: mondjon valaki ennél undorítóbbat!

S mindez, dacára annak, hogy példatlanul gátlástalan fosztogatást hivatott leplezni, sikeres. E sikerrel, az amoralitás félelmetes sikerével okkal henceg a Kedves Vezető és Társasága…

Mert mindez nem elegendő, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már!

Hát mi kell még?

Kormánypárti lap és szöveg Orbániában, 2017-ben

Aki semmit sem tud a Fideszről, Orbániáról, annak elég, ha belenéz-belehallgat bármelyik kormánypárti orgánumba vagy a kormánypárti – megszállt, elzabrált – „közmédiába”. Mindent megtudhat, ha az országról magáról nem is, de a hatalomról igen.

A bőség zavara... A fideszes médiabirodalom hatalmas, Orbániában már csaknem mindent fölfalt. Bármelyik nap bármelyik kormánypárti izébe belenézhetünk-belehallgathatunk: mindig ugyanaz a botrányos aljasság, primitívség, uszítás üti képen az embert. Nincs Európában még egy ország, nincs a világon demokrácia – tán még az „illiberálisak” között se –, amelynek az orbániaihoz hasonlíthatóan szennyes kormánypárti médiája volna, lehetne...

Nem is tudom, mi késztet arra, hogy a fentieket friss példával illusztráljam… Hiszen nem is kirívó a szöveg – úgy értem, a fideszes média és „politika” általános színvonalát tükrözi. És mégis: a maga nem különösebben (?) botrányos tartalmával is olyan pontosan jellemzi ez a média önmagát és persze gazdáját, hogy muszáj idéznem belőle:

A Népszavának nyilatkozó tudományos ember mindjárt részletezi is, miért kerültünk ebbe a nem túl hízelgő kategóriába. (Fotó is van a barbározó kutatóról: szőrös, nagy fülű, torzonborz emberke.)

…

Nem lennék meglepve, ha egy ilyen „barbár” olvasó történetesen megrángatná ennek a karon ülő,  felmérő emberkének a szakállát.

Ó, hát hiszen ez ismerős! Ez a semjéni szakállasbácsizás intellektuális és erkölcsi magaslata! De jólesik ez a szöveg a híveknek: milyen kaján, lelkes készségeskedéssel röhögnek az ilyeneken! Mint Semjén a Kedves Vezető bazári poénjain.

Hasonló dumákat bőven találunk a magyar és más sajtóban is – csak az időben kell visszamennünk értük pár évtizedet.

Aki netán azt hiszi, hogy az ilyen elménckedés csupán a szerzőt és a lapot minősíti, az semmit sem tud Orbániáról: e szöveg halálos pontossággal tükrözi Orbánia pártjának és kormányának, legfőképpen pedig Kedves Vezetőjének erkölcsiségét. Az orbáni hatalomnak ilyen sajtómunkásokra, ilyen orgánumokra van szüksége

Hírek szerint a párt és a kormány ismét megkonzultálja nemzetét: az évek óta folytatott brüsszelezést és migráncsozást állítólag nyílt sorosozással  szándékozik új szintre emelni.

Biztosra vehetjük, hogy a hatalom sajtómunkásai lelkesen élnek majd korlátlannak ígérkező lehetőségeikkel...