Az Európai Unió, a Néppárt és a Fidesz

A Magyar Köztársaság újjáépítése, Orbánia megdöntése magyar ügy, magyar föladat. De ez nem változtat azon, hogy a Néppárt a Sargentini-jelentés elfogadásáig Orbán bűntársa volt – és úgy tűnik, továbbra is az marad.

Joseph Daul kijelentette:

„A sajtó nem kényszeríthet Orbán Viktor kidobására. Pártunkban demokrácia és jogállamiság uralkodik, megvannak a szabályaink”. 

Nehéz ezt másképp, mint Orbán Viktor melletti kiállásként értelmezni. Joseph Daul egyébként e tekintetben „rovott múltú” politikus, ahogy elődje, Martens is az volt. Mindketten „választási kampány” idején jelentek meg Budapesten, hogy a Fidesznek segítsenek. De nem ez volt a baj, hanem ahogy tették: beszálltak Orbán gyűlöletkampányába, visszhangozták a legaljasabb rágalmakat. Szereplésük a Néppárt szégyene volt, és az emberben fölvetette a kérdést: vajon mennyire szilárd az uniós értékek, a demokratikus jogállam iránti elkötelezettségük.

A Sargentini-jelentés melletti meggyőző néppárti többség, úgy tűnt, fordulatot jelent a párt politikájában. Manfred Weber másképp számol, s talán másképp is gondolkodik, mint Daul. Úgy ítélheti meg, hogy a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek esetleges támogatása számára fontosabb lehet, mint Orbán Viktor megtartása, „képviselőinek” szavazata.  

De most megint minden bizonytalanná vált – csak abban reménykedhetünk, hogy Daul kisebbségi véleményt közölt…

A dologban az a furcsa, hogy a Sargentini-jelentés elfogadása óta minden nap, minden óra érv Orbánék kihajítása mellett. Az a diplomáciában merőben szokatlan hangnem, amelyet a banda megenged magának, önmagában elegendőnek tűnik legalábbis a tagsági viszony fölfüggesztéséhez. De támadnak mindent, nem csupán „Brüsszelt” és Sargentinit: gyűlöletkeltés célpontja lett az ENSZ és mindenki, aki bírálja a magyar viszonyokat.

Olyan általános átkozódás, olyan ordenáré, bunkó „üvöltözés” hallatszik Magyarországról, mint a Soros elleni kampány legocsmányabb időszakában. És Sorossal riogatnak most is, a goebbelsi antiszemita hecckampányok stílusában, tartalmában.

Ez csak a kezdet :

És mellékesen, mintegy félkézzel, „visszautasították” az általuk „Stop Soros”-nak elnevezett gyűlöletcsomag elleni uniós bírálatokat is. Fölényes hangon dumálnak, hazudozva a CEU-ról, és tovább fenyegetik a civileket. Fölvásárolják a még megmaradt független médiát, és általában is egyre romlik az ország állapota, helyzete.

Semmi sem változik tehát, illetve minden egyre rosszabb. A „Stop Soros” ugyan jogi fércmű – el is fogják marasztalni, talán a magyar zalaptákolmány-bíróság kivételével –, arra nem alkalmas, hogy védhető intézkedéseket hozzanak rá hivatkozva, de arra igen, hogy folyamatosan zaklassák, fenyegessék, megfélemlítsék a civileket, és gyűlölködés célpontjaivá tegyék őket. Pontosabban: mindez már megtörtént, és a helyzet folyamatosan súlyosbodik.

Az „anti-Sargentini” határozati javaslat első olvasásra is meghökkentő: végtelen züllöttség szükséges elfogadásához, támogatásához. Nem kétséges, hogy a Fidesz képviselői valamennyien kellően züllöttek, és nem kétséges, hogy híveiket is már régen sikerült kellően lezülleszteni.

Ebben a helyzetben némi reményt jelentett a Néppártban megfigyelhető elmozdulás – és Daul ezt a reményt vette most el. Pedig számítgatása hibás: a Fidesz nem háziasítható, és belülről sokkal nagyobb veszedelmet jelent, mint kívülről. Ha a Néppárt kizárná, a májusi választásokra Orbán elutasításában közös front jöhetne létre az európai szélsőjobboldal, a neonácik ellenében.

Hogy lehet egyszerre a demokratikus alapértékeket emlegetni és Orbánt támogatni, vagy akár csak megtűrni?!  

Az Orbánhoz való viszony – akár tetszik, akár nem – a Néppárt számára alapvető identitásbeli kérdés. Ideje volna ezzel végre szembenéznie.

>>>

Talán a vízözön...

Amikor Schmidt Mária és a zérótoleráncs Fidesz Köves Slomóékkal – kik valami hihetetlen pofátlansággal és gyalázatos üzletiességgel „a zsidó közösségnek” tekintik magukat – együtt állítanak „emléket” a holokausztnak, úgy érezhetjük, közel van a világ vége…

Lázár János – én legyek az utolsó, aki valami jót mond róla – sem merte, tán nem is akarta ezt megcsinálni. Köves Slomó viszont „köszönetet mondott Gulyás Gergelynek, Fürjes Balázs Budapestért és agglomerációért felelős államtitkárnak, Schmidt Máriának, valamint Gerő András és Haraszti György történésznek”…

Ami azt illeti, van is mit megköszönnie! Nem könnyű számba venni, mi mindent sikerült összeszedniük az elmúlt években.

Arra a kérdésre, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is részt vesz-e az emlékhely kialakításában, Gulyás Gergely elismételte: a kormány a Schmidt Mária által vezetett közalapítvánnyal és az EMIH-hel együttműködve hozza létre a múzeumot.

Köves Slomó hozzátette: „én ehhez csak csatlakozni tudok”.

A kormánydöntés „tartalmazza azt is, hogy a holokauszt-múzeum tulajdonosa a zsidó közösség lesz. Ez Európában egyedülálló” – mondta napjaink új undoka, az elképesztően pofátlan Gulyás Gergely.  Bár valóban: Európában egészen egyedülálló, hogy egy kis, a zérótoleráncsoknak köszönhetően igen csak  gyarapodó zsidó szektát „nevez ki” a „kormány” „a zsidó közösségnek”.

Nem idealizálom a Mazsihisz magatartását sem, de az legalább tartózkodó: nem vesz részt ebben a szemforgató és üzleties hazudozásban, az „emlékezés” jogának közpénzekből való magánosításában, elrablásában.

És mindez úgy tűnik, a „kormány” szerint „zsidó balhé” – intézzék el egymás közt…

Hát nem – ez nem csak zsidó ügy: ez nemzeti ügy, a nemzeti emlékezet ügye. Ahogy a Szabadság téri botrányos szobor is az: történelemhamisítása égre kiált.

Gulyás Gergely egyébként megengedett magának néhány helytálló vagy szinte helytálló mondatot is erről, beleágyazva a Fidesztől megszokott hazudozásba:

 a 20. századi náci és kommunista diktatúrák borzalmai soha nem merülhetnek feledésbe. Az a tény, hogy Magyarországon a zsidóság szervezett, tömeges haláltáborokba hurcolása az ország 1944. március 19-ei német megszállása után következett be, nem elkendőzése az azért viselt felelősségnek, annak a bűnnek, hogy az állam ezt követően nem védte meg polgárait. Kollektív bűnösség nincs, állami felelősség van – jelentette ki a miniszter.

A náci és kommunista diktatúrák ilyetén együtt emlegetése már-már megszokott, ahogy az a pofátlanság is, ahogy a magyar állam „felelősségéről” beszélt: „nem védte meg polgárait”…

Rengeteg baj van a „Sorsok Házával”, csak néhányat sorolok föl:

• az ember – akár zsidó, akár nem – nem emlékezik együtt Schmidt Máriával; ez ízléskérdésnek is mondható…
• nem emlékezik együtt azokkal a történészekkel, akik…
• és legfőképpen nem emlékezik együtt a zérótoleráncs Fidesszel!

Ez az „emlékezés” – mondom még egyszer – távolról sem „csupán” zsidó ügy: az egész problematika a zsidóság ügyét is magában foglaló magyar demokrácia kérdése. Ez az „emlékezés” igent mond a Fidesz minden aljasságára: nem csupán „zérótoleráncs hazugságaira” – most nem idézem föl az elképesztő, végtelenített hecckampányokat –, hanem az egész NER-re, mindenestül.

Az a „zsidó közösség”, amely most a „kormány” kegyelméből a „Sorsok Háza” tulajdonosa lett, gazdagon kistafírozva, egyúttal egy rablóbanda bűntársa lett.

Lett..? Régóta az. „Emlékezzen” velük együtt, akinek két anyja van.

Nem felejthetők Köves Slomó szavai:

Vannak, akik a könnyebb utat, a protestálást, a sértődöttséget választják, és vannak, akik együttműködnek. Azt kell nézni, mi jön létre, és nem azt, hogy kik által. Az a gesztus, hogy az állam épít egy holokauszt-múzeumot, amelyet a zsidó közösségre bíz, felhívás a közös munkára – fogalmazott az EMIH vezető rabbija.

Hát igen: az állam épít egy holokauszt-múzeumot, rábízza Kövesékre, akik azt a zsidó közösségként szépen el is fogadják – és a zérótoleráncsság összes gazemberségével mehet tovább; az ország kifosztása is…

Undorító: ez a legkevesebb, amit az ember mondhat.

A kérdés csak az: mit lehet kezdeni az „emlékezés” ürügyén átépített Budapesttel meg az országgal a bűnszervezet és cinkosaik bukása után…

Sargentini "Soros-jelentése" és a Fidesz

Volt a rendkívül visszafogott, szikáran tárgyilagos Tavares-jelentés, most itt van a súlyos megállapításokat is tartalmazó, egészében mégis túlzottan méltányos Sargentini-jelentés.  A Fidesz Tavarest komcsizta, Sargentinit sorosozza, szélsőbalozza és lesenkizi. A magyar „diplomácia” észak-koreai szintre süllyedt.  

Hölvényi György, a Fidesz EU-képviselője valami mocskos kocsmában „társalgott” házigazdáival, és lesenkizte Sargentinit. Azt is állította róla, képességei nem predesztinálják arra, hogy képviselő legyen; és persze minden úgy hazugság – sorosista, szélsőbalos, abrakadabra –, ahogy van.

Nem tudom kihagyni a kérdést: mégis, kilyafaszom ez a Hölvényi..?  Ki ez az alak, aki Stefkával stb. leül ocsmányul hazudozni, pimaszkodni?

Nem volna ez érdekes, ha Hölvényi részegen beszélne, és nem jellemezné az egész „Fidesz-diplomáciát” ez a stílus és tartalom. Ha nem az volna a helyzet, hogy minden, ellenfeleikről elmondott vád pontosan jellemezné magát a Fideszt. Ha Hölvényi nem Gulyás, Szijjártó, Hidvéghi meg a többiek mocskolódásait másolná; ha nem Orbán handabandázását „váltaná aprópénzre”… Ha nem „Soros embereiről” zagyválna, kórusban, az egész horda...

Nem igazán értem, miért a Fidesz hosszú évek óta tapasztalható otrombasága. Talán nincs is más magyarázat, mint amit Inotai András mondott:

„Nem ismerek olyan magyar kormányt, beleértve az ötvenes évek első felében működőket sem, amelyekben ilyen mértékben dominált volna a bunkóság. Nem is a középszer, hanem a bunkóság. A szinte középkori provincializmus és rövidlátás a felszínen kínálkozó pillanatnyi előnyökért.” 

Az világos, hogy ezek az undorítóan hazug handabandázások hazai fogyasztásra készültek. Ugyanakkor az is világos, hogy „a külföld” tud róluk – Orbán pedig mintha valamiféle európai vezető szeretne lenni… Ezzel a modorral, ezzel a gengszter dumával..?

Milyen világot képzel – nemcsak magának, hanem nekünk is? Olyat, amelyben senkiházi gazemberek rágalmazhatnak bárkit is, hazudozhatnak orrba-szája? Amelyben mindent, a legméltányosabb kritikát is ordenáré szitkozódással igyekeznek visszaverni?

Olyat, amelyben Szijjártó „külügyminiszter” botrányos és röhejes cirkuszolásai a követendő minták? Jó, hát megkapja érte a kitüntetést a kirgiz banditáktól…

És vannak képviselők az EU-ban, nem is kevesen, akik társak ebben a mocskolódásban.

Ocsmány módon gyalázták Tavarest, és most elképesztő, hisztérikus hecc- és rágalomkampányt folytatnak Sargentini ellen. Mindezt beleillesztve a lényegében változatlan hevességgel űzött sorosozásba. Csak nem minden veszve van..? Tán éppen ki akarják provokálni a Néppártból való kihajításukat?

Nincs ebben a „diplomáciában” semmi visszafogottság, semmi elegancia – leplezetlenül mutatkozik meg benne a Fidesz lényege, a külvárosi gengszterbanda viselkedése.

Ha a Fidesz reakcióiból indulunk ki, aligha mondható más: vagy kihajítják végre a maffiát a Néppártból, és vagy megfegyelmezik Orbániát az EU-ban, vagy olyan fordulatra kell fölkészülnünk, amilyet ma talán igazából senki sem akar.

A Sargentini-jelentés tárgyalása, fogadtatása az EU önvédelmi képességeinek, egyáltalán: az önvédelemre való hajlandóságának vizsgája.

>>>