Soros „kritizálóit” tényleg „rögtön antiszemitának” minősítik?

Nem értek egyet azokkal, akik szerint papok, sámánok, hasonlók ne politizáljanak. De azt gondolom, nem mindegy, hogyan teszik.

A papok, sámánok és híveik közötti viszonynak vannak olyan sajátosságai, amelyekkel mindenkinek számolnia kell – és amelyekkel visszaélni becstelenség. Ha pártok, pártnak álcázott bűnszervezetek embereket, csoportokat tagadnak ki a nemzetből, rágalmazva bérencezik őket, az gyalázatos dolog; még gyalázatosabb, ha ilyen politikát vallások hivatalosai istenkedve támogatnak.

Az ateista Diderot-nak ezer százalékig igaza volt, amikor leszögezte:

„… minden erkölcsi rendszer és minden politikai hatalom, amely arra törekszik, hogy az embereket eltávolítsa egymástól, rossz” 

A templomokban  (demokratikus) pártokat, eszméket kiprédikáló-kiátkozó papok gyermekként kezelik híveiket; pozíciójukból származó tekintélyükkel visszaélve megfosztani igyekeznek őket az önálló ítéletalkotás képességétől. Teszik ezt merőben irracionális handabandázással – olyannal, amellyel vitatkozni a szó valódi értelmében egyszerűen képtelenség. Ráadásul igen gyakori, hogy az „irracionális érvelés” nyers anyagi érdekviszonyokat takar.

Önmagában tehát semmi kivetnivalót sem találok abban, ha papok, sámánok politizálnak – de azt el kell fogadniuk, hogy azzal olyan területre merészkednek, ahol tűrniük kell a racionális vitát, az akár éles kritikát is: tehát állításaik védelmében nem elegendő egyszerűen valamilyen istenre, ördögre, hasonlókra hivatkozniuk…

A fentieket csak azért bocsátottam előre, hogy világossá tegyem: számomra papok, sámánok közéleti megnyilatkozásai egyrészt természetesek, másrészt abszolút szabadon bírálhatók, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen politizálást – megítélésem szerint  minél embertelenebb, annál inkább – gyakran burkolják igen visszataszító szenteskedésbe.

Köves Slomó interjút adott a Magyar Hírlapnak, s abban röviden mondott valamit a napjainkban mindent uraló sorosozással, pontosabban annak bírálatával kapcsolatban. 

Magam már abból is messzemenő következtetéseket vonok le, nyilván előítéletes korlátoltságomból eredően, ha valaki a hatalombitorló söpredék terrormédiájában megnyilatkozik – mégpedig úgy, hogy jelét sem adja valamiféle távolságtartásnak: annak, tudja, kikkel, miféle érdekek és „értékek” képviselőivel, propagandistáival beszél. Persze, nem vitatom senkinek a jogát arra, hogy tőlem eltérően ítélje meg a jelenlegi hatalom és nagyrészt közpénzből fölépített terrormédiájának természetét, „csak” azt állítom: a Fideszt uraló klán bűnszervezet voltának, az általa űzött végtelenített „nemzet- és kereszténységvédő harc” goebbelsi hecckampány jellegének tagadása vagy akár csak figyelmen kívül hagyása, mintegy mellékesnek minősítése nem védhető meg úgy, hogy az egyszerre racionálisnak és tisztességesnek is legyen minősíthető.

S akkor rátérek az interjú ama részére, amelyről tulajdonképpen szólni akarok.

„Ezek szerint az EMIH is a Soros-terv útjában áll?

–  A tényekről beszélünk. Az, hogy ezek a jelenlegi magyar politikai közbeszédben milyen szimbolikus jelszavakban jelennek meg, az egy másik kérdés. Őszintén szólva nem áll közel az ízlésemhez semmilyen konspirációt idéző elmélet. De azt kifejezetten károsnak tartom, ha ezek a viták az antiszemitizmus szövegkörnyezetébe vannak becsatornázva. Visszásnak tartom, hogy ha valaki kritizálja Sorost, vagy azt, amit ő szimbolikusan megjelenít, akkor az rögtön antiszemita. Egyébként ez a vita az utóbbi hetekben Izraelben is komoly publicitást kapott, annak kapcsán, hogy született egy törvény a gazdasági bevándorlók Afrikába való visszatoloncolásáról. A szabályozás ellen a kormány szerint a Soros által finanszírozott civil szervezetek kezdtek el tiltakozni, a baloldal erre válaszul odáig ment, hogy Netanhajut antiszemitának minősítette.”

Bevallom, nem értem, pontosan milyen tényekre is gondol a rabbi, amikor azt állítja, azoktól elválaszthatók a jelenlegi magyar közbeszéd – magam itt elsősorban az önkényuralom diktálta közbeszédre gondolok – bizonyos szimbolikus jelszavai.  Ha a „szimbolikus jelszavakat” elválasztjuk, akkor mi marad a „tényekből”..?

Azt sem értem, hogy az adott témában hogy lehet egyszerre azt állítani, hogy távol áll tőle minden konspirációs elmélet – ha jól értem, akkor a sorosozásra utalt –, ugyanakkor károsnak tartja e „viták becsatornázását az antiszemitizmus szövegkörnyezetébe”. Őszintén szólva arról sincs fogalmam, miféle „vitákat” említett; de ha volnának, akkor mégis: milyen szövegkörnyezetbe kellene, lehetne őket becsatornázni..?

A sorosozás elmerogyasztón, erkölcsrohasztón, társadalmat dezintegrálón erős hatásának egyetlen titka a hívek számára áttetszően kódolt sunyi antiszemita hangulatkeltés. Persze, ha valaki ezt a nyilvánvaló tényt nem akarja tudomásul venni, akkor eltagadhatja: legyen akár rabbi, akár Izrael mai miniszterelnöke.

No de rátérek arra, ami számomra most a leglényegesebb:

„Visszásnak tartom, hogy ha valaki kritizálja Sorost, vagy azt, amit ő szimbolikusan megjelenít, akkor az rögtön antiszemita.”

1.      Mit jelent az, hogy „rögtön”? Mióta tart az a „rögtön”?!

Maga a következetesen elaljasító, nyilvánvalóan antiszemita hangulatokat erősítő szándékú és hatású(!) sorosozás vagy három éve tart már – és egyre elvetemültebben.

Ez még „rögtön”..?

Ráadásul mindannak, ami ma zajlik, vagy húszéves kontinuitása van: a Fidesz attól kezdve űzi a gyűlöletkeltő, rasszista intenciójú propagandát, amióta hirtelen ráébredt önmaga nemzetikeresztény voltára. Akkor kezdett maga köré gyűjteni  elárvult csurkistákat, cégéres antiszemita, rasszista sajtómunkásokat, szellemi háttérembereket – és nagyon messzire jutott…

Azt mondja Köves Slomó, hogy számára Vona teljesen hiteltelen – például azért, mert korábbi magatartásáért, szavaiért nem kért bocsánatot. Nem teljesen értem, miért igényelne Köves ilyen bocsánatkérést éppen Vonától, ha maga gond nélkül nyilatkozik a terrormédia lapjának: ahhoz hasonlókat, amiket Vona mondott, tömegével találhatna Orbán médiakedvenceiben, évekre visszamenőleg. Orbántól nem igényel bocsánatkérést, amiért 2000-ben miniszterelnökként ajánlotta híveinek a meglovasított, rasszista szennylappá züllesztett „Magyar Nemzet”-et, a gyűlölködőn antiszemita, cigányokat gyalázó és homofób anyagokkal teli, törvénysértő Vasárnapi újságot, valamint a saját neonáci-újnyilas tendenciájú írásokban gazdag, és a „klasszikus” antiszemita irodalmat reklámozó Magyar Demokratát? Mert ezzel a gesztusával Orbán tette „szalonképessé” a magyar közbeszédben a rasszizmust, nem Vona… 

Az említett orgánumok szerzőinek többsége ma is élvezi a hatalom kegyeit.

S a kontinuitásról: idézzem föl újra az orbáni Fidesz és a szélsőjobb közösen művelt gyalázkodó, rendszeresen antiszemita célzatú hecckampányait..?

Bizony, sok a múlt - s minden itt van a jelenünkben is.

Nincs tehát semmiféle „rögtön”: az érintettek régóta keményen megdolgoztak és ma is megdolgoznak azért, hogy antiszemitizmussal, illetve előre megfontoltan, aljas indítékból, folytatólagosan és bűnszervezetben, különösen nagy közpénzek eltulajdonításával elkövetett rémhírterjesztő uszítással, rasszista (elsősorban antiszemita) indulatok erősítésével  kelljen őket megvádolni.

2.      „Visszásnak tartom, hogy ha valaki kritizálja Sorost, vagy azt, amit ő szimbolikusan megjelenít…”

     

Csak nem azt akarja Köves mondani, hogy aminek tanúi vagyunk, amivel a hatalom mérgezi életünket, az „Soros kritizálása”?!

Mióta minősül „kritikának” a reggeltől estig, estétől reggelig orrba-szájba nyomott mocskos hazudozás, rágalmazás, aljas hisztériakeltés? Mióta „kritika” ocsmány mintákat követő plakátokkal beborítani az országot? Mióta „kritizálás” az önkény „köz- és terrormédiájából” szünet nélkül ránk öntött, megőrjítő-megvadító célzatú szöveges és képi moslék?!

„A magyar embereket” azzal eteti a bűnszervezet, hogy az őt érintő minden érdemi bírálat Soros-bérencek műve. Az egész világot Soros irányítja, nevetve-vigyorogva…  Ha Köves, mint mondta, valóban nem kedveli a konteókat, hogy nem ismer rá a sorosozásban a legaljasabb, kifejezetten goebbelsi vagy éppen orwelli mintákat követő bábozó-háttérhatalmasozásra?!

Ma már Soros-bérenc mindenki, aki nem tagja vagy hűséges cselédje a bűnszervezetnek. Naponta százszor is előadják a hatalom brigantijai a sorosozást… A sorosozás nem tesz kevesebbet, mint nemzetellenessé, hazaárulóvá, idegen érdekek kiszolgálójává rágalmaz mindenkit, aki szemben áll az önkénnyel. Az állítások tartalmi értelemben olyan fokig idióták és hazugok, hogy be kell látni: hatásának legnagyobb „titka” az alig leplezett antiszemita hangulatkeltés.

A sorosozás a maga antiszemita vivőanyagával a hatalom megosztásának, a többpárti polgári demokráciának, a politikai váltógazdaságnak tagadását szolgáló, az „illiberális”, rabló önkényuralmat elfogadtatni, mi több, szentesíteni akaró törekvéseknek a leghatékonyabb eszköze.

A sorosozást olyan ember, aki egyszerre tekinthető értelmesnek és tisztességesnek is, még véletlenül sem téveszti össze semmivel, ami „kritikának” vagy akár „kritizálásnak” volna tekinthető.

Orbánék népe

Van a Keresztapa, körülötte a Móricz Rokonokjából már megismert, gátlástalan „szervezett felvilági” söpredék: a „fogadott család”, a bűnszervezet.  Alattuk pedig a hecckampányokkal megétetett „puszták népe”: cselédmentalitású emberek tömege. Igen: ez a Fidesz.

Ugyan mit zabálnak „a magyar emberek” még mindig a sorosozáson? Régebben legalább valamelyest változatosabb moslékot kaptak a nemzetikeresztény bűnszervezetté aljasult Fidesztől: volt libsizés, eszdéeszezés, komcsizás, konrádozás, hellerezés, alföldizés, schiffezés, kertészezés stb.: a megnevezett célpontok időnként változtak, de a legtöbb esetben jókat lehetett rajtuk zsidózni. A Fidesz régen fölismerte, hogy kell valami állandó zaba az ő népének… Ezért hozta létre – nagyrészt közpénzből, persze – az elbitorolt közmédiát kiegészítendő a maga ocsmány terrormédiáját.

Olykor-olykor előállt a Keresztapa, hogy közölje: az ő kormánya azokat támogatja, akik a gyerekekért, s nem azokat, akik a gyerekekből élnek. A NÜK „családpolitikája” egyszerre bizonyult alkalmasnak a cigányozásra és a buzizásra is.

S a NÜK „nemzetpolitikája” is hasonlóan aljas: miközben azzal vádolja ellenfeleit, hogy külföldön „árulkodnak”, maga közpénzből vásárolja meg a demoralizálódott, csatlóssá  alázott „külhoni” magyar szervezeteket…

Egymás ellen kijátszani, egymásra uszítani a társadalom, a nemzet különböző csoportjait: ez a Fidesz „politikája” – fedezendő elképesztő rablásait.

Azt is fölismerte persze a szervezet – vagy tíz éve már –, hogy nem jó, ha a népség ország-világ előtt csámcsogva-röfögve-böfögve-ordítva-dobálózva-gyújtogatva zsidózik-cigányozik-buzizik. Hosszú ideje az egyatábor lakói szemüket égre függesztve, szenteltvizet izzadva, tömjént szellentve utasítanak vissza minden „rágalmat”: ők csupán „védelmezik” a libsik, szabadkőművesek, háttérhatalmasok, brüsszeliták  meg a nagy testű, vizeinkben úszkáló ragadozók és bérenceik által támadott „keresztény értékeiket”… Nem ordítoznak az utcán, vagy csak nagyon ritkán: de ha például békameneteznek – közelről tapasztaltam –, mindenfelől a zsidók hatalma miatt keseregnek. Meg persze a cigányok és a buzik is szóba kerülnek, rendesen.

Így volt ez már 2002-ben, a hídfoglalás napján a Kossuth téren is: „az elcsalt választás” miatt tiltakozó hívek „csupán” a fiatal, döbbent arcú rendőröket  gyilkosozták, ávósozták ordítva: ott voltam, mert érdekelt a műsor. Bizony, egyetlen kórust sem hallottam, hogyaszonygya: mocskos zsidók!

Nem bizony! De bármerre mentem, másról sem beszéltek: és félszavakból is értették egymást…

Így van ez ma is. Soros, szegény, hiába költött mindenkinél többet és nagyon is hasznosan erre az országra: a söpredék-uralom céltáblára tette, és a cselédnépséget odavezényelte, köpködni…
Soros egymagában jelenti mindazt, amit a Fidesz folyamatos hecckampányainak különböző bűnbakjai jelentettek.

Újra kérdezem:

Ugyan mit zabálnak „a magyar emberek” még mindig a sorosozáson?

Vagy három éve ugyanazt a moslékot kapják – és zabálják, változatlanul. De nem naponta, hanem szinte óránként: már a fülükön-szájukon kellene kihányniuk, amit a Fidesz beléjük tölt – de nem… Úgy látszik, más zabára már nem is vágynak, más ízeket már el sem tudnak képzelni.


Nemrég megjegyeztem: nincs az a jámbor és hűséges kutya, aki ne mart volna már bele a gazdájába, ha az úgy bánna vele, mint Orbánék az ő népükkel. Ám „a magyar emberek” változatlan odaadással nyalják a gazdi kegyelmes lábait...


Miért hát a hűség a Keresztapához és bandájához? Ilyen édes az elaljasodás, a gondolkodásról való lemondás? Ennyire kellenek a bűnbakok, akiket köpködni lehet – talán majd még verni és ölni is –, őket gyalázva az elhibázott életekért ..?


A sorosozást, e romlott moslékban való dagonyázást a közösen átélt-kiélt sunyi, de mindenki számára nyilvánvaló zsidózás kéje teszi vonzóvá. Nyilvánvaló a dagonyázók és nyilvánvaló a többiek számára is. S a „csúcs”: ha valaki szóvá teszi a tudatos antiszemita hangulatkeltést, az egész egyatábor őt vádolja meg zsidózással, kórusban zérótoleranciát emlegetve…


„Felvilági bűnszervezet” és általa a történelem szemétdobjáról összeguberált ideológiamoslékkal megétetett, uszulni kész, szerencsétlen, elaljasított cselédnépség: ez Orbánia.

Hát ebben az országban sosem lehet kinőni a „hol lehet altiszt, azt kutatja” mentalitásából?

Szánom a szerencsétlen gyűlölködőket: többségük valószínűleg nem tudja, mit cselekszik. 

De azok, akik őket hergelik, uszítják – legyenek „politikusok”, „újságírók”, „papok”, bárkik – utolsó, szemét gazemberek.

Bűneik megbocsáthatatlanok. Miattuk nem lehet ebben az országban valóságos gondjainkról nyilvánosan és racionálisan beszélni; miattuk olyan az ország, mint egyetlen szabadtéri őrültekháza, amelyben lakóinak életét a söpredék-uralom mocskos plakátok, aljas „társadalmi célú hirdetések” keltette ön- és közveszélyes kényszerképzetekkel fonja be.

>>>

Fideszes hang: 1938-ból, 1944-ből vagy 1951-ből szól?

Mert ilyen szövegek a hitleri Németországban és a sztálini Szovjetunióban jelentek meg. Magyarországon hasonlókat a Horthy-korszak kezdeti és 1938 utáni éveiben, aztán Szálasi, majd Rákosi idejében olvashattak „a magyar emberek”.

Aki nem tartozik a Fidesz emlegette „a magyar emberek” közé, bizony, néha lemarad egy-egy fontos „kormánypárti” üzenetről. Így jártam és járok időnként magam is: elkerülte a figyelmemet a „Fidesz-állam” egyik, a hívek további megőrjítésében, megvadításában, az ellenfelek és a „semlegesek” megfélemlítésében – tehát a társadalom terrorizálásában – jelentős szerepet játszó izéjében, no: orgánumában megjelent szöveg.

Sokan mondják, nem kell ilyenekre figyelni – jobb is, ha nem tudunk róluk. Én makacsul azt gondolom, ha becsukjuk a szemünket, az, amit nem akarunk látni, attól még létezik. Akkor pedig inkább nézzünk szembe vele.

 „Magyar Nemzetben” (nem tudok az idézőjeltől eltekinteni: nekem a Magyar Nemzet változatlanul a „meglovasítás” előtti lapot jelenti) január 30-án 26 értelmiségi szólította föl az ellenzéket a Fidesz elleni összefogásra. Még aznap délután a „Fidesz-kormány” fentebb hivatkozott, egyik „legrokonszenvesebb” terrororgánumában jelent meg a következő szöveg:

Soros Davosban kiadta a parancsot, hogy Orbán Viktor ellen mindenkinek össze kell fognia. A Soros-hálózat budapesti helytartói, valamint Simicska Lajos emberei azonnal végrehajtották az utasítást: 26 „független és demokrata" értelmiségi spontánul egy nyílt levélben megüzente a pártoknak, hogy Orbán Viktor ellen mindenkinek össze kell fognia.

S onnan való a kép is.

Akik ilyeneket írnak, ugyanazt a szellemiséget képviselik, mint a címben említett idők szennylapjai. Az a hatalom, amely ilyen terrororgánumokat tart fenn (nagyrészt közpénzből), „kultúráját”, „erkölcseit” tekintve, joggal vethető össze a megnevezett időszakok hatalmaival.

Az egymáshoz fölöttébb hasonlító beszédekből könnyen, logikusan következhetnek egymáshoz nagyon is hasonlító tettek. Orbánia hatalmasságainak és papagájmédiájának a hangja – az egyre őrültebbnek tűnő beszéd, amelyben azonban van rendszer: nagyon aljas, de rendszer – a magyar és az európai történelem legrosszabb hagyományait eleveníti föl.

Ha ez a hatalom bármiért is sarokba szorítottnak érzi magát (az OLAF jelentéstől s mindattól, ami még ismertté, többé-kevésbé bizonyítottá válhat, érezheti), további elvadulás várható. Szükség van tehát a „Soros-parancs” megfogadására, a lehető legteljesebb demokratikus egység sürgős megteremtésére.

S legyen bármilyen rossz véleményünk az EU önvédelmi képességeiről, örüljünk, hogy tagja lehetünk. És nem szabad hagyni, hogy a bűnszervezet kivigye az országot az Európai Unióból.

>>>

A demokratikus ellenzék helyében...

Leülnék önmagammal – ahányan csak vagyok – s az érdeklődő civil szervezetekkel egy szép nagy, kerek asztalhoz, hogy még a „parlament” tavaszi züllésszakát megelőzően megvitassam a „választás” előtt kialakult helyzetet. És döntésre jutnék.

Átgondolnám, mit hibáztam eddig, és mit lehet még úgy-ahogy jóvátennem. Belátnám, hogy akár „választásra”, akár annak bojkottjára akarok készülni, csakis a közös cselekvésnek van értelme.

Első lépésként ultimátumot fogalmaznék meg a hatalombitorló bűnszervezet számára.

Az persze nyilván nevetségesnek állítaná be a dolgot, mondván: „a reménytelen helyzetben lévő ellenzék szánalmas próbálkozásáról van szó…”

De tudná: itthon és az EU-ban is nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhet!

Az a bizonyos ultimátum két részből állna.

1.

Az elsőben tömören leírnám, mit is művel „a magyar emberek” pártja és kormánya – lényegében 2010-től folyamatosan –, és hová sikerült eljutnia napjainkra.

Sok újdonságot persze nem kellene megfogalmaznom, hiszen minden köztudott, minden sokszor kimondatott. De magam, mint demokratikus ellenzék, mindeddig tartózkodtam (súlyos hibát elkövetve!) a tények megfelelő minősítésétől.

Azt állítanám – immáron közös helyzetmegítélésen alapuló, közös politikai nyilatkozatban –, hogy a hatalom – leplezendő az ország szervezett megrablását – állami szinten űzi azt a fajta goebbelsi hecckampányt, amelyre az 1945 utáni demokratikus Európában s általában a demokratikus világban nem volt példa.

Okkal vélelmezhető, hogy az orbáni állam előre megfontoltan, aljas indítékból, folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetve űz rémhírterjesztő és uszító propagandát, amelynek költségeit különösen nagy összegű közpénzek hűtlen kezeléséből, illetve elsikkasztásából fedezi. Közpénzekből működteti az általa teljesen kisajátított „közmédiát”, és nagyrészt közpénzekből üzemelteti ama szennyes terrormédiáját (© TGM), amelyhez hasonlót a demokratikus világban sehol sem találni.

Ezt az állítást a legfőbb ügyésznek – bár számára semmi újdonságot sem tartalmaz, tehát régen hivatalból lett volna köteles eljárni – följelentésként kellene értékelnie, de ismerem az orbániai állapotokat, ezért e tekintetben semmiféle optimizmusra sem látnék okot.

Megállapítanám, hogy az állami szinten folytatott, embertelen, nemzetet megbecstelenítő hecckampány mára olyan szintet ért el, amely nyilvánvaló választási csalásként  is értékelendő. A lakosság tudatos félrevezetéséről, megrémítéséről, hisztériába kergetéséről van szó. A hatalom ma már minden – valamelyest független – demokratikus megnyilatkozást Soros által ösztönzöttnek, a magyar közélet minden demokratikus, autonóm szervezetét és személyiségét Soros-bérencnek, Soros-ügynöknek nyilvánít. Maga a brüsszelező-migráncsozó sorosozás általában rasszista, különösen antiszemita indulatok sunyi fölerősítésére irányul; a bérencezés vad indulatok célpontjává tesz mindent és mindenkit, ami és aki az orbáni klán ellenfelének tekinti magát, vagy amit és akit az orbáni hatalom – önmagát „a magyar emberekkel” azonosítva – ellenségének átkoz ki.

Magában már az a gátlástalan aljasság, ahogy a Fidesz-állam ráveti magát Soros Györgyre, azt mutatja, hogy a hatalom immáron – minden önkontrollját elvesztve – bármire képes lehet. Ezt igazolja az az egészen elképesztő handabandázás is, amelyet a „Stop Soros törvénycsomagnak” elnevezett „jogi” fércmű körül rendeznek. A hisztéria minden módon („nemzeti konzultációval”, plakátokkal, „társadalmi célú hirdetésekkel”, telefonbetyárkodással, levelekkel, szórólapokkal) való következetes erősítése megalapozottá teszi azt a föltételezést, hogy a rezsim minden korábbinál aljasabb cselekedetekre készül. Természetesen a maga által megalkotott „jog” keretei között…

Ha én volnék a demokratikus ellenzék, kénytelen volnék megállapítani: a hatalom olyan körülményeket teremtett, amelyek közepette bármikor életveszélyessé válhat a legbékésebb demokratikus ellenzékiség is! Kimondanám, hogy a „kormány” terrorizálja a lakosságot: híveit megvadítani, ellenfeleit megfélemlíteni igyekszik: a maga „választási” esélyeit akkor érzi legjobbnak, ha irracionális, minden korábbinál elvadultabban gyűlölködő atmoszférát teremt az országban.

Követelném tehát, hogy a „kormány” azonnal hagyja abba a fentebb leírt és minősített hecckampányt, továbbá azonnal induljon vizsgálat annak kiderítésére, milyen bűncselekmények valósul(hat)tak meg e mocskos kampány során.

2.

Bejelenteném: ha a „kormány” követeléseimet nem teljesíti, a továbbiakban nem veszek részt a „parlament” „munkájában”.

A „kormány” előre kalkulálható „válasza” után én – mint demokratikus ellenzék – demonstratívan fölállnék és kivonulnék, ahányan csak vagyok… Mandátumról nem mondanék le, de „tiszteletdíjat” arra a kis időre már nem vennék föl.

Miért tenném ezt?

1.      Mert ez volna demokratákhoz méltó, elvszerű magatartás – ez lett volna már jóval korábban is. A „kormány” a maga önkényuralmi magatartásával, elszabadult, eszelős gonoszságával újra meg újra alkalmat adott arra, hogy valamit helyrehozzak, valamit pótoljak mulasztásaimból. A „választás” előtti, őrületig fokozott uszítása az utolsó alkalom, hogy demokratikus ellenzékként adekvát választ adjak arra, amit az „állam” művel.

2.      Mert már semmit sem veszíthetek – e lépéssel valószínűleg csak nyerhetek.
A nyilvánosságból jobban kiszorítani aligha tudnak – sőt, vélhetően javulnak is a pozícióim, a várható hazai és nemzetközi visszhang miatt is. Az eddigieknél szélesebb körben válhat tárgyalhatóvá az orbáni hatalom önkényuralmi, terrorista jellege is. Ha alapos megfontolás után úgy döntök – tekintettel az előzményekre is –, hogy indulok a „választáson”, kivonulásom után nyomatékosan kérhetem a „választás” szoros nemzetközi felügyeletét. Persze, ha indulnék, csakis egy ideiglenes, demokratikus egységkormány programjával tenném, amely a mielőbbi új, szabad és tisztességes választás megtartásáig a demokratikus jogállam helyreállítását és az önkény bukása után elkerülhetetlenné váló katasztrófaelhárító intézkedéseket (egészségügy, oktatás, szociálpolitika; a gazdaság „felszabadítása”) tartalmazná.
A parlamenti züllésből való, a jobb későn, mint soha belátásán alapuló kivonulásommal szavazókat aligha veszítenék, inkább nyerhetnék. Már ha tényleg mindannyian kivonulnék, ahányan csak vagyok...
Esélyeimet nem rontaná az a műsor, amelyet az egymásra maradt Fidesz és Jobbik produkálna a „Házban”.

Igen: ha én volnék a demokratikus ellenzék, nem hülyéskednék, nem is csibészkednék tovább. Hiszen látnám, hogy engem leváltani képes új erő nincs a színpadon. Akkor pedig fölismerném a rám háruló terhek, feladatok súlyát, felelősségét.

*

A fentieket kedvencem, Gogol Az őrült naplója című remekének újraolvasása közben fogalmaztam, Szentpétervárról Madrid felé, félúton…

>>>

Visszanyal a gyűlöletfagyi - ilyen a természete

Ahol – mint Orbániában – magától az elbitorolt, megszállt államtól büdösödik az ország, az eszelős gonoszság is könnyen szétszivárog.

Gulyás Gergely és a Fidesz ma is megdöbbent, fölháborodott és követelt – ma is, ahogy emberemlékezet óta minden nap teszi: névsort olvas – Tuskó Hopkins módra. Igyekszik elkerülni, hogy valaki az ő nevét olvassa föl…

Szóval, megvolt a mai napra rendelt, soros megdöbbenés stb. is – és ma erre volt is valami ok. Elvégre egy pécsi MSZP-s politikus a prostisrácok cikke alatt olyan képet tett közzé, amely morálisan és politikailag egyaránt elfogadhatatlan. Ráadásul ostoba dolog is volt – de az már legyen az MSZP gondja.

Szóval, nem tagadható, hogy a megdöbbenésre és a többire ezúttal nem csupán alkalma, hanem oka is volt a bűnszervezetnek. Csak erkölcsi alapja nincs, nem is volt hozzá. De Gulyás Gergely nem volna Gulyás Gergely, a bűnszervezet sem volna bűnszervezet, ha szemernyit is törődne azzal, mihez van erkölcsi alapja.

Bár… Ha rendesen belegondolok, lehetséges, hogy mégiscsak van hozzá erkölcsi alapjuk..?

Igaz, hogy a Fidesz 5-ös számú tagkönyve régóta gazdátlan, mert a Pártjának és Országának Kedves Vezetője végre megsokallta az évtizedes alpári, brutális gyűlölködést..?

Tehát igaz? Vagy az a helyzet, hogy barátságuk töretlen, s ezt kitüntetések is igazolják?


Hát az igaz-e, hogy Orbánék végre leállnak az országzüllesztő, -vadító brüsszelezéssel, migráncsozással, a sunyin antiszemita célzatú sorosozással? Meg a cigányozással, buzizással is? Mert látják, hogy híveik táborában milyen eszelős hangulatot váltott ki, amit művelnek – kormánypárti kommentek tömege tanúskodik arról, hogy a legelszántabban nemzetikeresztények akár ölni is készek már..?

Vagy az a helyzet, hogy a „Stop Soros törvénycsomaggal” tovább akarják folytatni a lakosság terrorizálását, hisztériába kergetését, és meg akarják teremteni, illetve kiteljesíteni a pártállami mintájú  – formálisan az EU-val vagy legalábbis az Európai Néppárttal „konform” – terror „törvényi” alapját? Mert hiszen az az „állam”, amely naponta megüzeni, hogy bármit „jogba” foglalhat, valójában terrorizálja a társadalmat!

Hírlik, hogy sok-sok jó szándékú, emberséges, becsületes fideszes politikus immár elviselhetetlen szégyennek tartja, hogy hosszú-hosszú évek óta kizárólag szennylapok és azok szintjére züllesztett közmédiákok támogatják a Nemzeti Ügyek Kormányát?

Vagy éppen ellenkezőleg: kamarába akarják zárni a még létező független sajtót, és „köz”- és terrormédiájukból, századvégesen, nézőpontosan, alapjogilag és veritasosan, terrorházasan stb. minden eddiginél undorítóbb moslékkal akarják megetetni „a magyar embereket”?

Ellenséges híresztelések csupán, hogy bocsánatot akarnak kérni a 2006-os puccskísérletért, a Budapestre uszított hordákért, sőt, a „semmisségi törvényért” is? Horribile dictu: zalaptákolmányukért is?!

Valóság vagy rosszindulatú találgatás, hogy ugyancsak bocsánatot kérnek minden nemzetárulózásért, bérencezésért, ügynöközésért, minden Németh Szilárdért..? 

Megkövetnek mindenkit, akit sértett a szélsőjobbal közösen űzött piszkos eszdéeszezés, konrádozás, kertészezés, hellerezés, alföldizés, schiffezés stb.?

Vagy éppen benne vannak a 2018-as „választások” elcsalásában: a társadalom további, fokozottan ellenőrzött dezorientálásával, megfélemlítésével és megvadításával, a médiapiac fölzabálásával?

Belátják, hogy a hecckampányokat csak akkor hagyhatják abba, ha azokkal már nem kell semmiről sem elterelniük a figyelmet: befejezik tehát az ország és az EU fosztogatását..? Mi több: leteszik a szajrét, és föladják magukat?

Volnának még kérdéseim, de ennyi is elég. Ha pozitív válaszok várhatók, akkor tévedtem, s immár megszerezte a Fidesz azt az erkölcsi alapot , amelynek birtokában másokat elmarasztalhat, bármiben is…

>>>

Kérdezz-felelek Orbánia parlamentjében

Orbánia parlamentáris demokrácia, az EU teljes jogú tagja. A képviselők, köztük az ellenzékiek, kérdezhetnek, a kormánytagok kötelesek tárgyszerűen válaszolni. Hosszú ideje már az alábbi minta szerint zajlik ez a műsor.

Képviselő írásban megkérdezi: „mennyien haltak meg kihűlés miatt ezen a télen”?

A miniszter helyett az államtitkár adja meg a tárgyszerű választ:

1.

Elmész te a jó büdös ..! Még te mersz kérdezni, amikor meleg lakásban laksz, rendszeres jövedelmed van, és volt akkor is, amikor kormányon voltatok? A te kormányod elvette a 13. havi nyugdíjat, tönkretette az országot! Csak azt nézte, hogyan teljesítse a sorosista Brüsszel kívánságait. Ha most kormányon lennétek, megint utcára löknétek emberek tízezreit! És helyükre migráncsokat telepítenétek az országba.

2-14.

A NÜK mindent megtesz a magyar emberek érdekében. A rászorulóknak közmunkát biztosít, amely kora reggeltől délután 3-ig fárasztó munkával tölti ki napjaikat, főleg a fideszes polgármesterek településein, földjein, üzemeiben – ezért fájront után a közmunkásoknak már lopni sincs kedvük. A hullott gallyakat törvénytelenül összegyűjtő idős embereket egy-két napra fogdába helyezzük, ahol szerényen, de enni adnak nekik, s ha szépen kérik, WC-t is használhatnak! Operatív Programjaink is vannak!
A hajléktalanoknak, a rászorulóknak Horthy Miklós Kormányzó Urunk ideje óta ilyen jó dolguk nem volt ebben az országban.

15.

Elképesztő pofátlanság, hogy még te mertél kérdezni, mikor a kormányotok legfőbb tevékenysége az volt, hogy tönkretegye a magyar embereket, eladósítsa az országot, elhanyagolja az élsportot, a vadászatot, lerohassza a kisvasútakat! Takaroggy te a …

Tisztelettel:
X. Y. államtitkár

Ilyen szépen megy ez a játék. Nem csoda, hogy a demokratikus ellenzék szeret Orbánia „parlamentjében” képviselősködni! Ellenzéki képviselők jogait talán Tisza István óta nem tartották annyira tiszteletben, mint manapság!

>>>