Olvastam ma egy interjút Gulyás Gergellyel, és rájöttem arra, hogy a lelkem fenekin valójában mindig tudtam – bármit hadováltam is bérenckedésből kifolyólagosan –, hogy fájin kis kormányunk van! Talán meg se érdemeljük.
Gulyás Gergely bizony nem Kósa Lajos: Kósa azokhoz beszél, akik mindenképp hívei a Fidesznek, nincs szükségük értelmes dumára. Németh Szilárd meg azokhoz, akik nyers bunkóságra vágynak. Lázár János ínyencekhez szól: azokhoz, akik élvezik az alig takart hedonista cinizmust. Vannak, akik szemforgatón ájtatoskodó „keresztényeket”, és vannak olyanok is, akik stupid bigottakat vesznek célba.
De Gulyás Gergely nem olyan, mint az említettek: ő az értelmiséghez szól, annak akár ellenzéki részéhez is. Ezt onnan lehet tudni, hogy érvel. Azaz mintha érvelne – amennyire az a szervezetben szükséges és egyáltalán lehetséges. Mindenesetre a Fidesz komoly szervezet: differenciált üzenetei vannak, s mindegyikhez megfelelő szóvivője.
Gulyás meghallgatja azokat is, akik nem rajongó hívei a fájin kis kormánynak – egészen másképp viselkedik, mint például az ugyanahhoz a szervezethez tartozó Goebbels-ügyi miniszter.
Igen, Gulyás Gergely igazi úriember! Értelmes vitában legyőzhetetlen! Bámulatos, ahogy az első hallásra erős ellenzéki érveket megsemmisíti: létjogosultságukat elismeri ugyan, de bebizonyítja, hogy amit ellenérvnek véltek, pontosan a kormány szándékait igazolják! De mind ám, sorban: az egyik ugyanúgy, mint a másik!
És a toleranciája! A legínyencebb liberálisok is csak csettinthetnek:
Egy alapvető és feloldhatatlannak látszó nézetkülönbség van köztünk [a kormány és a hisztis civilek között], ahol a velünk szemben érvelők véleménye legalábbis következetlen. Néhány civil szervezet azzal vádol minket, hogy a törvény megbélyegző. Utána idézik a kormánypárti képviselők megszólalásait, minősítéseit néhány, Soros György által finanszírozott szervezet magyarországi tevékenységéről. A törvény szövege mögött azonban nincs ilyen tartalom, kizárólag a külföldi támogatások átláthatóságát szolgálja. Hogy a külföldi támogatás tényéből valaki arra következtet, hogy ez a nemzetközi elismertség bizonyítéka, a magas szintű szakmai munka elismerése, más pedig arra, hogy ezek a szervezetek biztosan külföldi érdekeket szolgálnak, ennek eltérő – adott esetben a tevékenységtől is függő – megítélése a véleménynyilvánítási szabadság része.
Nehogy már pont a kormánynak ne legyen joga véleményt nyilvánítani – nem igaz?
...
Fentebb említettem: a lelkem fenekin mindig tudtam, hogy minden úgy igaz, ahogy Gulyás Gergely mondta! Csak hát a bérenckedés… Tapasztalatból tudom, hogy az ügynökösködésnek, bérenckedésnek is van azért valamelyes hatása. És ebből a tapasztalatból meg fájin kis kormányunk nehéz helyzetének megértéséből, a segíteni akarás tiszta szándékából született az alábbi zseniális javaslatom!
Azt mondják – nem is kevesen –, hogy a CEU-törvény meg a civil szervezetekre vonatkozó törvényjavaslat része a kormány által űzött szervezett, végtelenített hecckampánynak: az antiszemita hangulatokra spekuláló (erre az újságíró nem tért ki, nyilván nem akarta nehéz helyzetbe hozni sem magát, sem Gulyás Gergelyt) sorosozásnak, brüsszelezésnek, a sorosozással-brüsszelezéssel összekapcsolt migráncsozásnak. Gulyás Gergely meggyőzött engem arról, hogy ez egyáltalán nincs így. De nem elég jó szándékúnak lenni: annak is kell látszani!
...
Javaslatom egyszerű, mint a zseniális elképzelések többsége. Ha a kormány megfogadja, jóhiszeműségét már csak a legelvetemültebb sorosista bérencek és identitásukat vesztett kozmopoliták, Timmermansok vonhatják kétségbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése