Perkáta ugyan nagyközség, de nem a világ közepe – Magyarországé sem. Ám a Horthy-szobor, amelyet ott közterületen készülnek felállítani, egész Magyarországot taszítja még mélyebbre a pokoli züllöttség bugyrába.
Már az is sokatmondó, kik avatják föl a botrányos szobrot. Eszünkbe juttatja azt a kihívó arcátlanságot, hogy hazánkban még mindig református „lelkész” lehet ifj. Hegedűs Lóránt – s nyilván van körülötte kellően keresztyén gyülekezet is…
Hogy akadnak „magánszemélyek”, akik makacsul tisztelik az általuk rajongott Legfőbb Hadúr stb. emlékét, azon nem csodálkozom: mindenhol mindenféle emberek vannak. Ám az, hogy önkormányzat áll mögéjük, amely összeadja magát olyan emberekkel, akik az avatásra hivatalosak, eléggé megdöbbentő.
Igaz, fideszes az az önkormányzat is… Orbániában élünk. S ki tudja, hány hasonló szellemiségű önkormányzat van ma hazánkban, és mióta…
Sok mindent lehet és kell elmondani Horthy Miklósról. Azt gondolom azonban, a nevével jelzett korszakban annyi menthetetlen ocsmányság történt, mégpedig olyanok, amelyekben személyes felelőssége kétségtelen, hogy közterületen szobra ebben az országban nem állhat.
Horthy Miklós hatalomra jutása után tömeges gyilkosságokra került sor, legalábbis hallgatólagos jóváhagyásával. Később sortüzekre, aljas kivégzésekre stb. A viszonyokról egyebek között Illyés Gyula Puszták népe c. könyvéből tájékozódhatunk. De írt egy-két figyelemre méltó dolgot mások mellett például Nagy Lajos, Móricz Zsigmond, József Attila és Radnóti Miklós; Bartók Béla is kifejezte a maga véleményét, többféleképp is.
Uralmának egész időszakát áthatotta az állami szintű antiszemitizmus. Az 1938-tól meghozott zsidótörvények gyalázatos módon korlátozták az ország zsidó, illetve zsidónak minősített polgárait emberi jogaik gyakorlásában, mindennapi életükben. A harmadik zsidótörvény (1941) megtiltotta még a keresztényekkel / nem zsidókkal való házasságot is.
Kormányzósága idején került sor a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlásra, amikor is 20000-nél több, zömmel Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkoltak meg.
1941-ben menthetetlen készségeskedéssel vitte be az országot a Szovjetunió elleni háborúba, a náci Németországgal szövetségben. A katonai emberveszteséget 360 ezer főre becsülik.
1942-ben Horthy Magyarországa hitszegő módon megtámadta Jugoszláviát, s Újvidéken magyar katonai alakulatok gyalázatos tömegmészárlást rendeztek.
Horthy uralmának idején jogfosztott, megalázott munkaszolgálatosok sokasága vesztette életét; magyar katonák az általuk megszállt területeken súlyos háborús bűntetteket követtek el.
A Wikipédia szerint „1944 júliusáig 445 ezer polgárt deportáltak, közülük 437 402 személyt Auschwitz-Birkenauba. A kormány semmilyen dokumentációt nem kért róluk.”
Ez a német megszállás után, de „vitéz” stb. Horthy Miklós kormányzósága idején történt.
Történészek feladata, hogy minden körülményt mérlegelve értékeljék a korszakot, benne Horthy Miklós személyét, felelősségét is. Annyi azonban elmondható, hogy akik Horthynak közterületen szobrot akarnak állítani, jelképesen fölélesztik a nácikkal való szövetséget, újra vágóhídra küldik a magyar katonákat, munkaszolgálatosokat, és újra meggyilkol(tat)ják a holokauszt – túlnyomó többségében zsidó/zsidónak minősített – meggyalázott, nemzetből kiközösített áldozatait.
Csak gazemberek akarhatnak közterületen szobrot állítani annak az embernek. És csak züllött hatalom, züllött ország tűri el az ilyen gazemberséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése