„Migránsmentes övezet”

Orbán Viktor éppen október 23-án tartotta fontosnak kimondani eddigi legnagyobb aljasságát. Miért is ne – hiszen minden hétköznapunkat, minden igazi ünnepünket meggyalázza, nap mint nap. Hívei pedig keresztényileg üdvözült arccal és tapsviharral fogadták a kénköves bűzű kifejezést: migránsmentes övezet…

Idézem Kovács M. Mária szószedetét, amelyet Orbán Viktor tavaly március 15-én elmondott beszédéből állított össze:

„Vérvonal”, „vérgőz”, „végveszély”, „emberjogi harcosok falkái”, „gazdaállat”, „magyar anyaföld”, „szellemi és politikai infúziós segélyszállítmány külföldről”, „velejéig magyar”, „kitervelt és irányított akció, ránk irányított embertömeg”, „kiadják az utunkat a saját országunkból”, „be is teljesedik rajtunk a végzet”;

Vágó István kiegészítése: és a minap: „idegen népelemek”.

Magam most csak kettőt teszek hozzá. Régebbről: vizeinkben úszkáló nagy testű ragadozó; az „ünnepi”  beszédből pedig kicsit hosszabban: „Ez a pénzügyi spekuláns birodalom foglyul ejtette Brüsszelt és jó néhány tagállamát is… Ez a birodalom hozta nyakunkra az újabb kori népvándorlást is, a migránsok millióit és az új bevándorlók invázióját. Ők dolgozták ki azt a tervet, amellyel Európát kevert földrésszé akarják alakítani. Már csak mi állunk ellen. Oda jutottunk, hogy Közép-Európa maradt az utolsó európai migránsmentes övezet.

Őrült szavak, őrült beszédek – de van bennük rendszer. Olyan rendszer, amely elfedi a brutális embertelenségeket, bornírtságokat, hazugságokat, a pőre uszítást az egyatábor lakói elől. Vagy éppen nyíltan kínálja azokat az embertelenségeket, hogy a hívek mocsokban dagonyázva, ember voltukból kivetkőzve kéjelegjenek.

Engem már a migránssimogatók emlegetése is fojtogatott – na de ez…

Rettenetes, hogy a mai Magyarországon miniszterelnök kimondhat olyat, hogy „migránsmentes övezet”. 

Még rettenetesebb, hogy hívei ezt „fölszabadultan”, tapsviharral honorálják. Azt a benyomást keltik, hogy szeretnének vértől és mocsoktól részegen vigyorogni…

Tehetnék most ide képeket háborúról, menekülőkről, vízbe fulladt gyerekekről – a patologikus állapotba hergelt hívek (bizonyára mindannyian gyerekszerető, állatbarát stb. emberek) csak azt mondanák ki nyíltan, amit „kormányuk” úgy-ahogy takartan, de már évek óta: ott dögöljenek meg mind, ahol vannak; ide be ne tegye a lábát egy se… S azt hazudnák maguknak, hogy ez csupán mindenkit megillető önvédelem. 

A legrettenetesebb persze a társadalom demokratikus reakcióinak hiánya vagy erőtlensége. 

Az idézett szavak, szerkezetek, mondatok kétségtelenül olyanok, amelyeknek helyük van bármelyik fasiszta-náci-nyilas szótárban. Ezeket Orbán gyakran és hatásosan egészíti ki olyanokkal, amelyek a sztálinista-rákosista szótárakból valók.

A „migránsmentes övezetről” nyilván sok emberben idéződnek föl közelmúltunkból az országot beborító szégyenletes CMÖ-s („cigánymentes övezet”) tacepaók. A szélsőjobbos szimpátiájú hívek „tájékozottabbjai” – meghökkentő, mennyien vannak: elegendő a hatalom szörnyű médiabirodalmába, a kormánypárti netfelelületek kommentjeibe belenézni – erre is asszociálhatnak: Judenfrei.

Nem lehet vitatható, hogy mindez teljesen tudatos tevékenység eredménye: olyan indulatokat és hangulatokat akar fölébreszteni és gátlástalanul erősíteni, amelyek történelmünk legrosszabb időszakait, legaljasabb hatalmait jellemezték. Orbán beszédeinek olyan szöveghálójuk, olyan szűkebb és tágabb kontextusuk van, amelyek alkalmasak a hatalom aljas törekvéseinek sikerre vitelére.

A hívek pedig vevők mindenre: nincs az a galádság, amelyet Orbántól ne fogadnának keresztényileg üdvözült képpel, megvadultan; ráadásul, miközben netán szóval és tettel inzultálják az esetleges ellentüntetőket, képesek álszent arccal ellenfeleik gyűlölködését emlegetni.

A rablóbanda hosszú évek óta tudatosan zülleszti a magyar társadalmat; kényszerképzetekkel fonja be az emberek életét, meghülyítve-elaljasítva őket.

Orbánnak és cinkosainak nincs közük semmihez, ami a magyar történelemben szép és nemes volt. 1956-hoz is csupán annyi, amennyi „eszmei” és morális értelemben a lincselőkhöz köti őket.

Egyszer majd valamennyiünknek – nekünk is, akik nem vagyunk „olyanok” – el kell töprengenünk azon, hogyan is süllyedhetett ilyen mélyre ez az ország. Mert unokáink bizony nem áldó imádsággal fognak emlegetni minket. Szégyenkezhetnek majd helyettünk is, amiért hagytuk, hogy a bűnszervezet migránsmentes övezetbe zárjon bennünket.

Persze, az már nem a mi gondunk-bajunk lesz – nem igaz..?

>>>