Legalábbis ilyen hír járja. Lám, mégiscsak volt értelme az össztársadalmi tiltakozásnak!
Hát csak lesz valami eredménye az országossá duzzadt tiltakozásnak! Hetek óta Magyarország áll a világlapok figyelmének középpontjában: hovatovább a mindennapi élet megbénításával fenyeget az országot elborító tiltakozási hullám!
Százezrek hömpölyögnek Budapest utcáin, tízezrek a megyeszékhelyeken! Tiltakozik a sorosozó, sunyin antiszemita hecckampány és általában közéletünk hatalom általi megmérgezése ellen minden demokratikus párt és szervezet; szellemi életünk legjobbjai, legismertebb sportolóink és keresztény főpapok haladnak a menetek élén.
Mindenki meggyőződhetett arról, hogy a magyar társadalom nagy többsége demokráciát akar! A leghitetlenebbeket is csodálatra késztette az a rendkívüli erejű és általános tiltakozás, amely teljesen adekvát a „kormány” lakosságot terrorizáló, hiszterizáló és megbecstelenítő, undorító hecckampányaival.
A demonstrálók már nemcsak a sorosozó zsidózás, hanem mindenféle hecckampány leállítását követelik. Sőt, egyre erősödik a rezsimellenes hang: a demokratikus intézményrendszer újjáépítését stb. követelik. A legkövetkezetesebb, ezért egyre befolyásosabb tiltakozók egyenesen a „kormány” távozását akarják.
A „kormány” és „pártja”, úgy hírlik, belátta: helyzete tarthatatlanná vált, immáron nem csupán az EU-ban, miután kihajították a Néppártból, hanem végre itthon is!
Hogy mentse a menthetőt, hosszabb ideje töprengett azon, hogyan tudná a legkisebb tekintélyveszteséggel leállítani a maga szervezte, közpénzből folytatott sunyi hecckampányt. Arra várt, hogy a tiltakozások gyengüljenek, elkerülvén azt a látszatot, hogy azoknak engedett.
De a tiltakozások egyre csak erősödnek!
És most lovagias segítséget kapott a hatalom! A Mazsihisz elnöke nyílt levélben kéri a sorosozó kampány leállítását.
A levél olyan szelíd hangon íródott, hogy a „kormány” mérlegelheti a kérés teljesítését: már csak azért is, mert a levélből érződik az a tisztelet, amely a hatalom számára a legfontosabb. A kormány szándékai, céljai iránti megértést méltányolni lehet.
Ám ami egy évvel ezelőtt talán még elég lehetett volna, ma már kevésnek tűnik: az utcákat megtöltő százezrek nem akarnak hazamenni, amíg a „kormány” le nem mond, és ellene vizsgálat nem indul…
A rezsim tehát megbukott.
Már csak idő kérdése, mikor válik nyilvánvalóvá…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése