Netanjahu úgy viselkedik, ahogy az tőle várható: gondolkodásában sokkal közelebb áll Orbánhoz, mint az európai értékrendű demokratákhoz. De legalább ellene már elindítottak valamilyen eljárást – igaz, hír azóta nincs róla…
Meghökkentő gesztusával mintegy szembeköpte azokat az embereket, akiket – indokoltan! – zsidóságukban is sért a „kormány” sorosozó hecckampánya. A kár, amelyet Netanjahu okozott, hatásában nehezen fölmérhető: lehetetlen helyzetbe hozta általában a magyar demokratákat.
Elfogadhatatlannak vélem, hogy épp az izraeli kormányt egy ember iránti gyűlölet arra indítson, hogy megtámogassa azt a szervezett rablóbandát, amely hosszú ideje rendszeresen, tudatosan él antiszemita és más alantas indulatokat fölkeltő-erősítő hecckampányokkal.
Az az én bajom, hogy egyáltalán nem értem: milyen tartós és morálisan is vállalható hasznotremél Netanjahu ettől a lépéstől.
Mindenesetre „érdekes” a helyzet: ha most demokraták tüntetnének – ahogy az bizony indokolt volna! – az izraeli miniszterelnök immorális gesztusa és Orbániát legitimáló látogatása ellen, Netanjahu minden bizonnyal élvezhetné a mocskos hecckampányokat megrendelő-szervező „kormány” és rasszizmustól (is) bűzlő egyatábora „rokonszenvét”.
Megérdemelné, hiszen rászolgált…
Azt persze nem feledhetjük, hogy a probléma – az Orbán-banda társadalmat dezintegráló-züllesztő uralma – elsősorban a miénk, ránk tartozik. Az is, mit kezdünk a hatalom ocsmány hecckampányaival – a hozzájuk való viszony nem csupán az érintett kisebbségekre, hanem az egész társadalomra tartozik: nem zsidó-ügy, nem cigány-ügy stb. Össztársadalmi súlyú, demokratikus alapkérdés.
Mégis: amit Netanjahu tett, ismétlem, megbocsáthatatlan, mert rendkívül nehéz helyzetbe hozott minden magyar demokratát. „Hálásak” is lehetünk érte, ahogy például a török demokraták Orbánnak az Erdogannal való bájolgásért…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése