Bizony, a Fidesz az. Ha csak kicsit is belegondolunk abba, mi mindent művel(t) a társaság, mondjuk 1994 óta, megdöbbentő – erkölcsöt, értelmet dermesztő, bénító – sikernek kell tartanunk már azt is, hogy ez a „párt” még mindig létezik… S ha csak létezne, valahol a közélet perifériáján… De hatalmon van, immár harmadik ciklusban uralja-fosztogatja az országot – s ki tudja megmondani, még meddig.
Ami a Fidesznek siker, mégpedig minden gazemberséget igazoló siker, az súlyos kudarca nemcsak Magyarországnak, hanem Európának, általában az európai kultúrának: valóságos elsötétülés.
Ma nincs erő hazánkban, amely meg tudná dönteni e rémisztő, elkeserítő társaság s Kedves Vezetőjük uralmát. Néha azt képzelem, majd ők belátják, nem mehet a végtelenségig minden úgy, ahogy eddig… Összegyűlnek például egy bazári beszédre – már az is hazugság, ahogy a szónok megszólítja hallgatóit: „kedves meghívóim”: valójában ő válogatta össze a díszes társaságot –, vagy egy Terror Házában tartott csevelyre, hallgatják az aljas és bornírt süketelést vízben úszó „nagy testű ragadozóról”, Soros-félékről, senki által meg nem választott, viszont választott politikusok hatalmát korlátozni akaró álcivilekről (a valódi civilek ugyebár, például a CÖF, arról ismerhetők föl, hogy nem korlátozni, hanem erősíteni akarják a választott politikusok hatalmát…), és egyszer csak végignéznek az összegyűlt közönségen; kimennek a mosdóba, belebámulnak a tükörbe.
És hirtelen megundorodnak a Kedves Vezetőtől, a körülötte lebzselő förtelmes emberektől, önmaguktól, és szertefutnak. A rendesebbek, akikben még maradtak képzetek erkölcsről, leteszik a szajrét, és föladják magukat.
Más lehetőség ma nem látszik arra, hogy megszabaduljunk Európa legsikeresebb „pártjától”…
Nagyjából 1994 óta… Egyre szervezettebben, egyre gátlástalanabbul épít ez a társaság rossz tulajdonságainkra: magából indul ki, ezért ismer bennünket.
Nagyjából 1994 óta… Folyamatosan kínál bűnbakokat, folyamatosan erősíti a társadalomban meglévő gyűlöletpotenciált: nemzetárulózással, idegenszívűzéssel … homályos pénzügyi körök, brüsszeliták, bérencek, nagy testű vízi ragadozók, Soros-félék, álcivilek stb. emlegetésével. Fasiszta szellemiségű migráncsozással.
Egymásba érnek a hecckampányok, amelyeknek állandó eleme az antiszemita indulatokra, általában a rasszizmusra való tudatos, szervezett rájátszás; amelyeket főleg elképesztő „szellemi hátországukkal” és médiabirodalmukkal (amikor „kormányon” van a társaság, az elbitorolt „közmédiából” is) folytatnak; de gyakran vezető politikusaik is beszállnak: jó ideje például rendszeresen sorosoznak. Mai papagájkodás: köztudott, hogy Majtényi László egy külföldi érdekeket kiszolgáló Soros alapítvány elnöke...
És nincs hazánkban politikai erő, hogy képükbe vágja: sunyi, tudatos zsidózást művelnek.
Ez a második világháború utáni Európában példátlan – váltópártokról beszélek – „politizálás” szinte elviselhető volt mindaddig, amíg a maga nyers valóságában mutatkozott meg: szélsőjobboldaliakkal közös Vasárnapi újság-os uszításban, náci-nyilas kiadványokat reklámozó Demokrata népszerűsítésében stb. De egyszer, évekkel ezelőtt, egy beszéd közben – nyilván előre megtervezetten – a Kedves Vezető fölnézett a magasba: arcát elöntötte a jellegzetes nemzetikeresztény ájtatosság, és azt mondta: szeretet.
Mennydörgés, szózat nem hallatszott, mennyezet nem szakadt le, a Sátán öklét szájába tömve fojtotta magába ujjongó röhögését – s azóta ájtatoskodón űzik a gyűlöletkeltést: mondjon valaki ennél undorítóbbat!
S mindez, dacára annak, hogy példatlanul gátlástalan fosztogatást hivatott leplezni, sikeres. E sikerrel, az amoralitás félelmetes sikerével okkal henceg a Kedves Vezető és Társasága…
Mert mindez nem elegendő, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már!
Hát mi kell még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése