Soros „kritizálóit” tényleg „rögtön antiszemitának” minősítik?

Nem értek egyet azokkal, akik szerint papok, sámánok, hasonlók ne politizáljanak. De azt gondolom, nem mindegy, hogyan teszik.

A papok, sámánok és híveik közötti viszonynak vannak olyan sajátosságai, amelyekkel mindenkinek számolnia kell – és amelyekkel visszaélni becstelenség. Ha pártok, pártnak álcázott bűnszervezetek embereket, csoportokat tagadnak ki a nemzetből, rágalmazva bérencezik őket, az gyalázatos dolog; még gyalázatosabb, ha ilyen politikát vallások hivatalosai istenkedve támogatnak.

Az ateista Diderot-nak ezer százalékig igaza volt, amikor leszögezte:

„… minden erkölcsi rendszer és minden politikai hatalom, amely arra törekszik, hogy az embereket eltávolítsa egymástól, rossz” 

A templomokban  (demokratikus) pártokat, eszméket kiprédikáló-kiátkozó papok gyermekként kezelik híveiket; pozíciójukból származó tekintélyükkel visszaélve megfosztani igyekeznek őket az önálló ítéletalkotás képességétől. Teszik ezt merőben irracionális handabandázással – olyannal, amellyel vitatkozni a szó valódi értelmében egyszerűen képtelenség. Ráadásul igen gyakori, hogy az „irracionális érvelés” nyers anyagi érdekviszonyokat takar.

Önmagában tehát semmi kivetnivalót sem találok abban, ha papok, sámánok politizálnak – de azt el kell fogadniuk, hogy azzal olyan területre merészkednek, ahol tűrniük kell a racionális vitát, az akár éles kritikát is: tehát állításaik védelmében nem elegendő egyszerűen valamilyen istenre, ördögre, hasonlókra hivatkozniuk…

A fentieket csak azért bocsátottam előre, hogy világossá tegyem: számomra papok, sámánok közéleti megnyilatkozásai egyrészt természetesek, másrészt abszolút szabadon bírálhatók, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen politizálást – megítélésem szerint  minél embertelenebb, annál inkább – gyakran burkolják igen visszataszító szenteskedésbe.

Köves Slomó interjút adott a Magyar Hírlapnak, s abban röviden mondott valamit a napjainkban mindent uraló sorosozással, pontosabban annak bírálatával kapcsolatban. 

Magam már abból is messzemenő következtetéseket vonok le, nyilván előítéletes korlátoltságomból eredően, ha valaki a hatalombitorló söpredék terrormédiájában megnyilatkozik – mégpedig úgy, hogy jelét sem adja valamiféle távolságtartásnak: annak, tudja, kikkel, miféle érdekek és „értékek” képviselőivel, propagandistáival beszél. Persze, nem vitatom senkinek a jogát arra, hogy tőlem eltérően ítélje meg a jelenlegi hatalom és nagyrészt közpénzből fölépített terrormédiájának természetét, „csak” azt állítom: a Fideszt uraló klán bűnszervezet voltának, az általa űzött végtelenített „nemzet- és kereszténységvédő harc” goebbelsi hecckampány jellegének tagadása vagy akár csak figyelmen kívül hagyása, mintegy mellékesnek minősítése nem védhető meg úgy, hogy az egyszerre racionálisnak és tisztességesnek is legyen minősíthető.

S akkor rátérek az interjú ama részére, amelyről tulajdonképpen szólni akarok.

„Ezek szerint az EMIH is a Soros-terv útjában áll?

–  A tényekről beszélünk. Az, hogy ezek a jelenlegi magyar politikai közbeszédben milyen szimbolikus jelszavakban jelennek meg, az egy másik kérdés. Őszintén szólva nem áll közel az ízlésemhez semmilyen konspirációt idéző elmélet. De azt kifejezetten károsnak tartom, ha ezek a viták az antiszemitizmus szövegkörnyezetébe vannak becsatornázva. Visszásnak tartom, hogy ha valaki kritizálja Sorost, vagy azt, amit ő szimbolikusan megjelenít, akkor az rögtön antiszemita. Egyébként ez a vita az utóbbi hetekben Izraelben is komoly publicitást kapott, annak kapcsán, hogy született egy törvény a gazdasági bevándorlók Afrikába való visszatoloncolásáról. A szabályozás ellen a kormány szerint a Soros által finanszírozott civil szervezetek kezdtek el tiltakozni, a baloldal erre válaszul odáig ment, hogy Netanhajut antiszemitának minősítette.”

Bevallom, nem értem, pontosan milyen tényekre is gondol a rabbi, amikor azt állítja, azoktól elválaszthatók a jelenlegi magyar közbeszéd – magam itt elsősorban az önkényuralom diktálta közbeszédre gondolok – bizonyos szimbolikus jelszavai.  Ha a „szimbolikus jelszavakat” elválasztjuk, akkor mi marad a „tényekből”..?

Azt sem értem, hogy az adott témában hogy lehet egyszerre azt állítani, hogy távol áll tőle minden konspirációs elmélet – ha jól értem, akkor a sorosozásra utalt –, ugyanakkor károsnak tartja e „viták becsatornázását az antiszemitizmus szövegkörnyezetébe”. Őszintén szólva arról sincs fogalmam, miféle „vitákat” említett; de ha volnának, akkor mégis: milyen szövegkörnyezetbe kellene, lehetne őket becsatornázni..?

A sorosozás elmerogyasztón, erkölcsrohasztón, társadalmat dezintegrálón erős hatásának egyetlen titka a hívek számára áttetszően kódolt sunyi antiszemita hangulatkeltés. Persze, ha valaki ezt a nyilvánvaló tényt nem akarja tudomásul venni, akkor eltagadhatja: legyen akár rabbi, akár Izrael mai miniszterelnöke.

No de rátérek arra, ami számomra most a leglényegesebb:

„Visszásnak tartom, hogy ha valaki kritizálja Sorost, vagy azt, amit ő szimbolikusan megjelenít, akkor az rögtön antiszemita.”

1.      Mit jelent az, hogy „rögtön”? Mióta tart az a „rögtön”?!

Maga a következetesen elaljasító, nyilvánvalóan antiszemita hangulatokat erősítő szándékú és hatású(!) sorosozás vagy három éve tart már – és egyre elvetemültebben.

Ez még „rögtön”..?

Ráadásul mindannak, ami ma zajlik, vagy húszéves kontinuitása van: a Fidesz attól kezdve űzi a gyűlöletkeltő, rasszista intenciójú propagandát, amióta hirtelen ráébredt önmaga nemzetikeresztény voltára. Akkor kezdett maga köré gyűjteni  elárvult csurkistákat, cégéres antiszemita, rasszista sajtómunkásokat, szellemi háttérembereket – és nagyon messzire jutott…

Azt mondja Köves Slomó, hogy számára Vona teljesen hiteltelen – például azért, mert korábbi magatartásáért, szavaiért nem kért bocsánatot. Nem teljesen értem, miért igényelne Köves ilyen bocsánatkérést éppen Vonától, ha maga gond nélkül nyilatkozik a terrormédia lapjának: ahhoz hasonlókat, amiket Vona mondott, tömegével találhatna Orbán médiakedvenceiben, évekre visszamenőleg. Orbántól nem igényel bocsánatkérést, amiért 2000-ben miniszterelnökként ajánlotta híveinek a meglovasított, rasszista szennylappá züllesztett „Magyar Nemzet”-et, a gyűlölködőn antiszemita, cigányokat gyalázó és homofób anyagokkal teli, törvénysértő Vasárnapi újságot, valamint a saját neonáci-újnyilas tendenciájú írásokban gazdag, és a „klasszikus” antiszemita irodalmat reklámozó Magyar Demokratát? Mert ezzel a gesztusával Orbán tette „szalonképessé” a magyar közbeszédben a rasszizmust, nem Vona… 

Az említett orgánumok szerzőinek többsége ma is élvezi a hatalom kegyeit.

S a kontinuitásról: idézzem föl újra az orbáni Fidesz és a szélsőjobb közösen művelt gyalázkodó, rendszeresen antiszemita célzatú hecckampányait..?

Bizony, sok a múlt - s minden itt van a jelenünkben is.

Nincs tehát semmiféle „rögtön”: az érintettek régóta keményen megdolgoztak és ma is megdolgoznak azért, hogy antiszemitizmussal, illetve előre megfontoltan, aljas indítékból, folytatólagosan és bűnszervezetben, különösen nagy közpénzek eltulajdonításával elkövetett rémhírterjesztő uszítással, rasszista (elsősorban antiszemita) indulatok erősítésével  kelljen őket megvádolni.

2.      „Visszásnak tartom, hogy ha valaki kritizálja Sorost, vagy azt, amit ő szimbolikusan megjelenít…”

     

Csak nem azt akarja Köves mondani, hogy aminek tanúi vagyunk, amivel a hatalom mérgezi életünket, az „Soros kritizálása”?!

Mióta minősül „kritikának” a reggeltől estig, estétől reggelig orrba-szájba nyomott mocskos hazudozás, rágalmazás, aljas hisztériakeltés? Mióta „kritika” ocsmány mintákat követő plakátokkal beborítani az országot? Mióta „kritizálás” az önkény „köz- és terrormédiájából” szünet nélkül ránk öntött, megőrjítő-megvadító célzatú szöveges és képi moslék?!

„A magyar embereket” azzal eteti a bűnszervezet, hogy az őt érintő minden érdemi bírálat Soros-bérencek műve. Az egész világot Soros irányítja, nevetve-vigyorogva…  Ha Köves, mint mondta, valóban nem kedveli a konteókat, hogy nem ismer rá a sorosozásban a legaljasabb, kifejezetten goebbelsi vagy éppen orwelli mintákat követő bábozó-háttérhatalmasozásra?!

Ma már Soros-bérenc mindenki, aki nem tagja vagy hűséges cselédje a bűnszervezetnek. Naponta százszor is előadják a hatalom brigantijai a sorosozást… A sorosozás nem tesz kevesebbet, mint nemzetellenessé, hazaárulóvá, idegen érdekek kiszolgálójává rágalmaz mindenkit, aki szemben áll az önkénnyel. Az állítások tartalmi értelemben olyan fokig idióták és hazugok, hogy be kell látni: hatásának legnagyobb „titka” az alig leplezett antiszemita hangulatkeltés.

A sorosozás a maga antiszemita vivőanyagával a hatalom megosztásának, a többpárti polgári demokráciának, a politikai váltógazdaságnak tagadását szolgáló, az „illiberális”, rabló önkényuralmat elfogadtatni, mi több, szentesíteni akaró törekvéseknek a leghatékonyabb eszköze.

A sorosozást olyan ember, aki egyszerre tekinthető értelmesnek és tisztességesnek is, még véletlenül sem téveszti össze semmivel, ami „kritikának” vagy akár „kritizálásnak” volna tekinthető.