És természetesen nem csak a Debreceni Egyetemé.
Azt persze el kell mondani: az egyetem vezetése gyalázatosan, megvetendő szolgalelkűséget tanúsítva viselkedik, amikor enged a nyilvánvaló hatalmi erőszaknak – mert azt ugye senki sem gondolja, hogy az intézmény vezetőinek, oktatóinak jutott eszébe: díszdoktorrá kellene fogadni Putyint…
Lehet arra hivatkozni – ilyesmiben van gyakorlat ebben az országban – , hogy az egyetem érdeke volt engedni a hatalomnak. De ez nyilvánvaló hazugság: legföljebb bizonyos vezetők érdeke. Bár ha az orbáni rezsim természetén eltöprengünk, tényleg nem lehet kizárni, hogy masszív, szervezett ellenkezés esetén taccsra tennék, vagy legalábbis megpróbálnák taccsra tenni az egyetemet is…
Hát eljutottunk ismét oda, hogy rá lehet parancsolni az egyetemekre ilyen ügyekben is – vagy (és ez még rosszabb) oda, hogy bizonyos vezetők készségesen „kitalálják”, mit szeretne a hatalom, amelynek kegyéből vezetők lehetnek.
Mert ez a baj: rektornak, stb. lenni az Orbán-rezsimben hatalmi kegy. Kegyben pedig csak kegyencek részesülhetnek.
És kegyencek hálózzák be életünket, uralják mindennapjainkat. És ezt az ország fölnőtt lakosságának relatív többsége elfogadja, szereti, élvezi. A többiek gyengék, tehetségtelenek, akarattalanok ahhoz, hogy tegyenek – hogy tegyünk – valamit Orbánia, a röhejes szörnyállam ellen…
Itt rothadunk: hagyjuk magunkat rothasztani a bűnös hatalom által, s így mi is rothasztjuk magunkat, egymást – mintha magatehetetlenek volnánk… Olyan emberek vezetnek, uralnak egyetemeket, akiktől egy ilyen ocsmány hatalmi kívánságra nem várható el, nem telik ki a természetes válasz: lófaszt!
Debrecen, Debrecen… Hová lett a cívis város régi dicsősége? Arra a nyakasságra, autonómia-igényre már emlékezni sem ajánlatos…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése