Mindenki szem a láncban

Csakis szörnyetegeknek tudom mondani azokat, akik egy immár 88. életévében járó ember évek óta tartó gátlástalan rágalmazásából, az ellene folytatott, sunyin zsidózó hecckampányból akarnak megélni! 

Ez az egész annyira méltánytalan – egy olyan ember ellen, akinél többet és hasznosabban, önzetlenebbül senki sem költött erre az országra –, annyira hazug és undorító, hogy ahhoz képest már-már mellékes: ezt az egész ocsmányságot közpénzek százmilliárdjainak elcsaklizásából fedezik…

Csörtethetnek bátran a senkik; Budai Gyulák – bambábbnál bambább, aljasnál aljasabb papagájok – állhatnak elő, szégyentelenül, a szemérmetlen hatalom képviseletében. Egyetlen napot, hovatovább órát sem úszhat meg az ember pártunk és kormányunk undorító hazudozása, uszítása nélkül…

Egy generáció életét foglalta már el, mérgezte meg a Fidesz, mióta nemzetikeresztény bűnszervezetté lett…

Embertelen, alantas migráncsozásban, hibbant-hazug brüsszelezésben, gátlástalan, sunyin zsidózó sorosozásban élünk évek óta, tehetetlenül. Ebben nőttek-nőnek föl gyermekeink, ebben „nevelődnek” unokáink.

Ami történik, lemoshatatlan szégyen, megbocsáthatatlan, jóvátehetetlen bűn. A szörnyetegeket, akik az emberi ostobaságra és aljasságra építik hatalmukat, a magyar történelem bűzlő szemétdombjára helyezi majd a nemzeti emlékezet.

Már ha egyáltalán képes lesz az ország kikecmeregni az őrületből.

Szabadulni kellene ettől az egésztől – de nem szabadulhatunk, amíg a társadalom eltűri a szörnyeteg-uralmat. Pedig mindent tudhatunk már – verssorok juthatnak eszébe szinte mindenkinek, aki legalább az általános iskolát elvégezte…
mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag…
...
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
…
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy…

Meddig még a lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár? Mi kell még, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már..?

>>>