A "nemzeti konzultációk" mint bűncselekmények

Hogy a „nemzeti konzultációk” hazugságra épülnek, uszító hazugságokkal mérgezik közéletünket, mindennapjainkat, az normális (átlagosan értelmes és átlagosan tisztességes, tehát nem fideszes, nem is jobbikos) ember számára nyilvánvaló.

Hogy ezek a „konzultációk”, amelyek semmiképpen sem nemzetiek, és konzultációnak végképp nem mondhatók, valójában a demokratikus közélet ellehetetlenítésének, megfojtásának és a hisztériakeltésnek eszközei, írtam már – például itt és itt is.

A „nemzeti konzultációk” álkérdésekről szólnak, vagy olyanokról, amelyek valamilyen értelemben valóságos problémát mértéktelenül fölnagyítanak és eltorzítanak, hogy azzal pszichózisba kergessék az embereket. Ezek a „konzultációk” önmagukban is igazolják, hogy Orbánia a folyamatos, szervezett hazudozás, gyűlöletkeltő uszítás nélkül nem áll meg.

És már tényleg egymásba érnek a mocskos kampányok: migráncsozás sorosozással, sorosozás migráncsozással, migráncsozás-sorosozás sunyi zsidózással – időnként cigányozással és buzizással keverve…

Hecckampányokról van szó, amelyekben mocskos plakátokkal szarja össze, bűzlő szövegmoslékokkal önti le az országot a hatalom; amelyek idején – már régóta nincs is ideje másnak, csak az állami ocsmánykodásoknak – bárhová néz, fülel az ember, aljasságokat zúdítanak rá, hogy bekerítve érezze magát, s maga is elaljasodjék.

Hazugságokat, rágalmakat és részben valós, bár erősen szelektált tényeket hazug kontextusba helyezve terjeszt a „kormány” – rémhíreket; bűnbaknak jelöl meg etnikai, vallási csoportokat (bár hecckampányainak ezt az alapvető jellemzőjét, brutális hatásának titkát tagadja – ám mit számít, tagad-e, állít-e bármit is olyan hatalom, amelynek emberemlékezet óta nem volt igaz szava semmiről..?), durván megsértve ezzel nem csupán a Magyar Köztársaság Alkotmányát, hanem maga zagyválta zalaptákolmányát is.

Egészen elvadult gátlástalanságra vall, ahogy a hatalombitorlók Soros Györgyre igyekeznek össztársadalminak szánt gyűlöletet irányítani: ebben a gyalázatban benne van a 20. század minden antiszemita és általában embertelen hecckampányának összes mocskos tapasztalata.

A társadalmat folyamatosan hiszterizálni, hazugságokkal traktálni, a tájékozódás lehetőségétől megfosztani – a rablásokról stb. most több szó ne essék – olyan politikai és morális bűncselekmény, amelynek messzire ható következményeit talán csak unokáink, dédunokáink fogják kiheverni. Meglehet, közülük is csak azok, akik a hanyatló nyugati liberalizmust választják…

Az állami szintre emelt, végtelenített uszító hecckampányok nézetem szerint emberellenes, nemzetellenes cselekedetek, amelyek a politikai és morális megítélésen kívül büntetőjogi elemzést is igényelnek. Maga a rémhírterjesztés; az uszítás nyilvánvaló szándéka, amelynek bizonyításához csupán bele kell nézni és hallgatni a fideszes médiabirodalomba; vagy azok a képtelenségek, amelyekkel Sorost meg „Brüsszelt” vádolják, olyan dolgok, amelyek legalábbis részben hivatalból üldözendők…

A Soros- és Brüsszel-ellenes hisztériakeltésnek alapvetően belpolitikai, a Fidesz szempontjából nézve hatalommaximalizálási szempontjai vannak. A Soros György elleni sunyin zsidózó uszítás „csak” páratlan aljassággal megválasztott eszköze a polgári demokráciákat jellemző politikai váltógazdaság elleni támadásnak; mindent és mindenkit, aki-ami a Fidesz nélkül vagy egyenesen ellenére létezik, vele hoznak kapcsolatba, hogy aztán lebérencezhessék, lehazaárulózhassák.
Régóta tart már ez a borzalom, és elegendő a fentebb említett fideszes felületek (médiabirodalom, honlapok) anyagaiba, hozzászólásaiba belenézni, hogy megértsük: nagyon mélyre jutottunk. Hogy mást ne mondjak, az említett felületek bűzlenek a kérkedő nyíltsággal vállalt rasszizmustól.

Nem tudok semmiről, semmi komolyan vehetőről, ami hihetően azt mondaná: a Fidesz nem ezt akarta. Az ocsmány motiváció, a mindent uralni, elbitorolni akarás eszközei és a kiváltott hatás egységet alkot. Amit a Fidesz e gazemberségben művel, tudatosan teszi – nagyon hosszú ideje már. Ha másképp volna, már régen abbahagyta volna…

Hanem ilyesmiket nem is lehetne ott elkövetni, tartósan semmiképpen sem, ahol nem verték szét a fékek és ellensúlyok rendszerét, a polgári demokrácia jogi és intézményi struktúráját! Ahol a hatalom nem visszaélések „szentesítésére” használhatja a jogot; ahol van még a szó valóságos értelmében közmédia, sajtószabadság és független igazságszolgáltatás.

De hagyjuk ezeket a „fennkölt” dolgokat: gondoljunk csak arra, hogy ez az egész őrület pénzbe kerül, mégpedig temérdek közpénzbe! Ösztönös jogérzékem szerint fennáll például a hűtlen kezelés alapos gyanúja… Ha volna Orbániában csak a demokratikus, európai szellemiségű jognak alárendelt bűnüldözés, e közpénzek ilyen célokra való fölhasználását már régen szankcionálták, s azzal meg is akadályozták,  vagy elkövetését nagyon megnehezítették volna.

Óriási mennyiségű közpénzt használnak föl a köz megtévesztésére, megrémítésére, agresszív hisztériába, pszichotikus állapotba kergetésére – s ennek egyetlen célja, hogy Orbán és bandája azt állíthassa: minden korábbinál erősebb fölhatalmazást kapott.

Mire is?!

Mit lehet, mit kell gondolnunk azoknak a szándékairól, céljairól, emberi minőségéről – az eddigiek ismeretében! –, akik ilyen eszközökkel élnek?!

A „nemzeti konzultációk” politikai, morális és gyaníthatóan jogi értelemben vett bűncselekményeit csak olyan hatalom követheti el, amelynek egész eluralgása büntetőjogi megítélésért is kiált.

Ui.

Mindarra, amiről föntebb és sokadjára is szólni próbáltam, adekvát, arányos, elvi alapokon nyugvó és mozgósító erejű választ a demokratikus pártoktól nem ismerek.

>>>