2017. április 20., csütörtök

Tiszta, méltó emlékezésért

Hát megvolt az idei hivatalos holokauszt-megemlékezés is. Legjobb volna tán csendben elfordulni – de úgy érzem, beszélni kell. Még akkor is – vagy éppen olyankor –, amikor a szónak nincs értelme, nincs becsülete.


Mutasd meg, mire, hogyan emlékezel: megmutatod, ki vagy. Vonatkozik ez – természetesen – a polgárokra és a mindenkori államhatalomra ugyancsak.

Magyarországon már a Fidesz-uralom előtt is gyakori volt az állami/önkormányzati ünnepségek, szertartások vallási tartalommal telítése. Pedig hazánkban – tekintettel a vallás(ok)hoz való sokféle viszonyulásra – különösen fontos volna az állam/önkormányzat világi jellegének megőrzése, demonstratív kifejezése. Vonatkozik ez – szerintem – a holokausztra való hivatalos, állami megemlékezésekre is.
...

Simicskó beszéde egyébként is a hazánkban hovatovább teljesen megszokottá vált hivatalos történelemhamisítást tartalmazta: úgy beszélt a nácik bűneiről és az emberek közömbösségének következményeiről meg „a nyugati világ vezetőinek súlyos hibájáról”, hogy – legalábbis a tudósítások szerint – egy szóval sem említette a magyar állam gyalázatos aktivitását, bűnös szerepvállalását.
Számomra visszatetsző volt az is, ahogy – vélhetően a legkeresztényibb, sőt, legnemzetikeresztényibb képet vágva – szörnyülködött azon, hogy „az ember a legaljasabb embertelenséget is képes elkövetni embertársaival szemben”.
...
Fölháborító, hogy a holokausztra sem képes, sem hajlandó emlékezni a mai hatalom anélkül, hogy bele ne illessze a maga hosszú ideje folytatott rasszista, migráncsozó hecckampányába.
...
Nem mellékesen: a fentebb említett embertelen hatalom régóta sunyi rasszista, antiszemita vagy éppen cigányellenes és másfajta hecckampányokkal igyekszik egyben tartani híveinek táborát. Magát hecckampányokkal erősítő hatalommal nem lehetséges méltó emlékezés – a holokausztra végképp nem.
Ez a hatalom aljas migráncsozásával azt üzeni a menekülteknek: ott dögöljetek meg, ahol vagytok.
Ez a hatalom most éppen csúcsra járatja a sorosozást, amely alig takart, szinte nyílt zsidózás. Már csak ezért sem vállalható a vele való közös emlékezés.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése