Igen, le fogja győzni. Hiszen – bár nem akarom a Kedves Vezetőt kicsinyíteni – legyőzött már nála nagyobb gazembereket is.
Leöntheti ugyan Magyarország „miniszterelnöke” – meddig tart még haragod bűneinkért, ó, Történelem Ura..? – legszebb ünnepünket a maga évről évre bűzösebb szövegmoslékával, de attól még március 15-e Petőfi napja marad, sosem lesz Orbáné.
Petőfi napja – másképp nem is lehetne a miénk! –, ahogyan azt a Szegedi Egyetemi Színpad legendássá lett 1973-as előadásának első mondata kívánta.
Valamiért minden elnyomó hatalom ezt a napot akarta és akarja elsősorban kisajátítani, megbecsteleníteni vagy legalábbis elhallgatni. Babits Mihály a fiatalokat buzdította a hazug ünnepléssel való szembefordulásra:
Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!…
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére – kőnek!
Évtizedekkel később Utassy József érezte úgy, ideje Petőfit ébresztenie.
Hazug, kenetes szónoklatokkal vagy éppen elhallgatással, FIN-be (Forradalmi Ifjúsági Napok) gyömöszöléssel igyekezett az aktuális antidemokratikus hatalom nemzeti ricsajba fojtani vagy elnémítani Petőfi lázadó szavait.
Ám március 15-ének, Petőfinek igazából nem tudtak ártani. Ez a nap ma is legfölhívóbb ünnepünk. Nem biztos ám, hogy erre büszkék lehetünk: jobb lenne csak fölszabadultan emlékezni az 1848-as eseményekre, és nem újra meg újra beteljesületlen, aktuális célokként átélni az akkori követeléseket. De amíg lesznek, kik magyarul és emberül beszélnek, márciusban mindig érezhetik, hogy határtalan az Élet!
Orbán Viktor idén is „nemzeti” – valójában emberellenes és hibbant – ordításba próbálta fojtani e nap emlékét.
Ám hiába minden: március 15-e, Petőfi emléke átragyog minden ködös zagyvaságon, minden demokrácia- és emberellenes uszításon.
És mégis: turkálnunk kell az orbáni szövegmoslékban, hiszen március 15-én a Kedves Vezető ismét reánk öntötte a nemzeti loccsost. Tudnunk kell, mit engedhet meg magának manapság a hatalom. Szembe kell néznünk magunkkal: tudnunk kell, mit engedünk meg a mai hatalomnak…
A kormany.hu ezt a darabot kapta ki a loccsosból:
Március 15. a cáfolhatatlan bizonyíték, hogy voltunk, vagyunk és leszünk
Nos, jó ideje immár, hogy ez a szlogen a magyar hungaristák kedvence lett… (Valamiért nem hiszem, hogy a beszédíró közvetlenül Rosa Luxemburgtól vette volna át…)
De a beszéd egésze alapján sem lett volna logikátlan, ha a szónok Kitartás!-sal köszön el hallgatóságától.
Volt abban a beszédben őrült-aljas brüsszelezés, Soros nevének kimondása nélküli sorosozás, migráncsozás meg mifajtánkozás, vérvonalozás, miazmás…
Ám minden értelmezésnél többet mond Lovas Zoltán teljesen jogos asszociációja:
CEAUSESCU UTOLSÓ BESZÉDÉBŐL (1989. DEC. 21.)
„A hazánk ellen folyó külföldi rágalomkampány célja, hogy megfosszák Romániát függetlenségétől, szuverenitásától és megakadályozzák népünket a haladásban a szocializmus útján… Nyíltan kimondom, hogy nem lennék méltó a nép bizalmára, ha nem tennék meg mindent azért, hogy a román nép önállóan, külföldi beavatkozás nélkül döntsön sorsáról!”
Bárhogyan vagyunk is most, Petőfi győzni fog. De segítsünk már neki egy kicsit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése